Mutasd

>> Esemény2009-03-02

Cinecittá. Te nemtelen CsődörKanca, Te.
Hát elmész, itt hagysz. Azaz elküldelek, odaadlak ismeretlen brókerek karmai közé, kik lelketlenül, mézzel itatott ékesszólással próbálnak túladni majd Rajtad. Téged, ki 3 évig szolgáltad magyar vitézeded. Hogy utálhatod ezt a hideg is van meleg is van éghajlatot, a kátyúkkal tarkított életutadat. De azért egyszer, talán utoljára elvittelek szülőhazádba, Padovába! Igaz, csak a pályáról böktem irányába, "arra meg Padova".

Cinecittá. Behh rrég is volt, mikor még friss, remegő lábakkal kezeltem a pedáljaidat, mikor még frissen szerzett tudásommal kerregtettem a váltó fogaskerekeit. Míly szép emlékek! Vagy mikor elvittél Genfbe minket. Szó nélkül. Mont Blanc? Mint a somogyi dombokat, úgy szelted át... És hogy vitted az Asszony Cimbalmát Velencéig! Mint egy Paripa. Egy Táltos Paripa!

Dúdolhatjuk együtt hogy "Forever Young", de azért valljuk be, megöregedtél. 9 esztendő. Az még boxer kutyámnak, Butchnak is sok volt. Zörögsz, nyekegsz s igen, most már bevallhatom, ezér szólt folyvást muzsika benned. Kiisé talán túlzás volt az Asszony minapi beszólása, "mi ez a nagymama szag?", de azért valljuk be, itt már a híres WunderBaum sem segít.

Ma elviszlek.
Ahogy 3 évvel ezelőtt. Faterral az anyósülésen, kissé izzadt tenyérrel a bőrkományodon. S lecseréllek a pimaszul fiatal Kiarára.

Bár a lapomon a portréd beszürkül, de szívemben ... Hagyjuk, talán ez már sok.

Cinecittá. Köszönöm.