Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

2011. szeptember 14-én vettem át az autót a veszprémi Alfa kereskedésben.

2011. szeptember 14-én: 34.300 km volt benne.
2025. szeptember 14-én: 112.766 km van benne.

14 év alatt 78.466 km-t, azaz évente átlagosan ~5.605 km mentem vele. Ha egyszer eladom, senki nem fogja elhinni. :-))

Ezt is elértük. 50 ezer km együtt.

Ez alatt:
- Elfogyasztottunk 3 szett gumiabroncsot. Most a 4. szett van fent. Mind az autóra homologizált Pirelli P Zero Corsa Asimmetrico 2 volt.
- Elfogyasztottunk 6550 liter benzint. Ennek 98,5%-a 100+ oktános, a maradék 95-ös volt.
- Meglátogattunk Magyarországon kívül 6 országot: Szlovákia, Szlovénia, Olaszország, Ausztria, Románia, Szerbia.

Hirtelen ennyi "fun fact" jut eszembe, amit számszerűsíteni is tudok.

Ez is pipa.

Nem sokkal a motorcsere után kicseréltem a sima fehér hátteres óracsoportot a donorból kibontott BL-ra. Sajnos abban az autóban VDC és ASR is volt, ami miatt minden induláskor sípolt az autó és világítottak a visszajelző lámpák. 😭
Agyalgattunk, hogy valahogy cseréljük ki az EEPROM-ot, vagy az egyikről mentsük át az adatokat a másikra, de mindkét opció túlságosan macerásnak tűnt. Végül gondoltam egyet, elkezdtem bontani az eredeti műszert. Meglepetten láttam, hogy a számlapokat mennyire egyszerű leszerelni. 😱
Nem teketóriáztam sokat, a BL számlapokat áttettem az eredeti műszercsoportra, majd beállítottam a mutatókat és visszatettem az autóba. Hibátlan! 😁
Annyi, hogy a ledezés piros maradt, de így is nagyon szépen mutat.
Boldogság van megint egy ideig. 🥰
Ugyanitt fehér számlapos, fehér led világítású, VDC-s, ASR-es, teljesen egyedi óracsoport eladó! 😉

Nyolc éve rójuk az utakat, eljött az ideje egy kis szépségápolásnak.
Reggel leadtam, 3-kor mehettem érte.
Mondjuk nem sokáig volt tiszta mert kint esett az eső.

Szép lett, a csomagtartó fedélen lévő foltok is eltűntek. Azaz egy nem, de ha nem tudom hogy hol keressem nem nagyon találom meg.
Szóval megérte.

update 2025.09.12.
Megszáradt az autó a garázsban és egy kicsit változott a helyzet. Mindegyik folt jól látszik a napsütésben :-(
Az autó maga viszont csilli-villi :-)
(A polír után lámpafénynél láttam, ott szinte észrevehetetlen volt.)

Régóta el akartam már jutni az autóval a Dolomitokba. Olaszország és a hegyek párosítása a mennyország a Giuliával.

Szlovénián keresztül mentünk, első nap Cividale del Friuli-ban szálltunk meg, hogy ne legyen annyira hosszú az út. Gyönyörű, hamisítatlan olasz hangulatú kisváros. Nagyon tetszett.

A második nap vettük célba a hegyeket. Tolmezzo felől közelítettünk. Ampezzo-nál fordultam északra a Sauris tó felé, hogy kicsit izgalmasabb útvonalakon haladjunk. Itt megkerestem az ikonikus Google Streetview kép helyszínét (a lerobbant, nyitott motorháztetővel álló 159-ről) és én is készítettem egyet ott (2. kép). Teljesen azért nem tudtuk rekonstruálni, mert kellett volna még valaki, aki fényképez.

A szállásunk - 2 éjszakára - Auronzo és Misurina között, Palus San Marco-ban egy agriturismo-nál volt. Gyönyörű helyszín és a vendéglátás is nagyon jó volt. Innen jártuk be a Dolomitok északabbi felét. Misurina-tó, Tre Cime, Braies-tó, valamint megnéztük San Candido-nál, hogy hol ered a Dráva.

Következő szállásunk délebbre, San Martino di Castrozza felett, a Rolle hágón volt. A szállás nagyon tetszett. Az étteremből gyönyörű kilátás nyílt az észak-déli irányból elnyúló szikla-hegyekre. Innen bejártuk a Predazzo-Canazei vonalat, a Piz Boé hegyet körbeautóztuk, felmentük a Marmolada tetejére, több, mnit 3300 méter magasra. Megnéztük Agordo-t és természetesen San Martino di Castrozza csodás kis városát is.

Utolsó nap - hogy egy kis tengerparti hangulatot is csempésszünk az utazásba - Grado felé vettük az irányt. Nem messze tőle, Aquileia-ban szálltunk meg. Szintén egy hamisítatlan olasz kisváros. A szállás is kiváló volt, épp a városkát átszelő csatorna partján. Este csak kiléptünk az ajtón és borozgattunk a holdfényben a csatornaparton.

Összességében nagyon jó kikapcsolódás volt. Az idő is kegyes volt velünk. A hegyekben is csak 2 délután volt, mikor esett. Tudtam nagyokat autózni, bár a forgalom és a szűk utak olykor korlátozták a dolgot.

Alfát egyébként sokat lehetett látni, jóval többet, mint itthon. Leggyakrabban Tonale jött szembe - szerintem az összes Alfa fele, amit láttunk, Tonale volt. Giulietta volt még sok, de láttunk néhány Juniort is. Stelvio-val és Giulia-val is jöttek szembe, de ezekből V6 motorossal eggyel sem találkoztunk. Az idősebb Alfákból viszont, amiből itthon a legtöbb van (159, 156, 147), nem lehetett túl sokat látni.

Ja, még egy érdekesség: a sima 95-ös benzinnél magasabb oktánszámút a Dolomitokban gyakorlatilag nem lehet találni. Ahol van is olyan kútfej, ott sem üzemel. Itt történt meg először az autó bő 4 éve alatt, hogy többször is 95-össel kellett teletennem a tankot.

1. kép: Ampezzo
2. kép: Pihenő a Sella di Rioda közelében
3. kép: Kilátás a Palus San Marco-i (Corte's Ranch) szállásunk ablakából
4. kép: Vacsora Dobbiaco-ban
5. kép: Reggeli sör a szobánk erkélyén a kanyargás előtt. Oh, azok a nem-zéró tolerancia országok...
6-7. kép: A Passo Rolle-n. Profi fotós fényképezett (fotodolomiti.it), amit utólag tudtam megvenni neten. A 6. kép 09.04-én., a 7. kép 09.05-én készült.
8. kép: A Pale di San Martino vonulatának látványa a Passo Rolle-n lévő szállásunkról.
9. kép: Az előbukkanó hold látványa a szállás étterméből.
10. kép: A bejárt útvonalak összessége

A nyáron hanyagoltam az autót. Egyik oka a hőség volt. Nem szívesen nyúzom a technikát a nagy melegben. Szeptember első szombatja már alkalmasnak tűnt egy jó kis csapatásra.

Sajnos a kedvenc térségbe aznapra viharos időt jósolnak. Reggel még reménykedve nyitottam meg az előrejelzést, de a helyzet nem lett kedvezőbb. Hova érdemes elmenni?

Rozsnyó környéki utak olyan tömény élményt adnak, amely magasra teszi a mércét. Eger, Aggtelek eső, Mátra és a Dunántúl forgalmas. Selmecbánya környékét megpróbálom. Legutóbb 2 szakaszt ítéltünk érdemesnek, de kell ott lennie még többnek is. Térkép alapján ígéretesnek tűnik.

Lassan indult a nap. Kicsit későn, nyolckor indultam. Még le kellett mosnom a 4 hét alatt lerakódott port a kocsiról. Guminyomás beállítva, benzin van, gyerünk.
M5 szokásos torlódások, pár koccanás, sok a jármű. A süketek megállnak az út közepén, kiszállnak vitatkozni, lesem a tükröt, nem durrantanak-e hátba. M0 sima, M2 szintén. Rétságnál tankoltam.

A felhők eloszlottak, kéne egy napszemüveg. Balassagyarmaton találtam, kis kerülővel már Szlovákiában vagyok. Az Ipoly mellett 527-en megyek hosszan. Cél az 524 Hontmarót, Zsember, Báton keresztül.

A kaland Hontbagonya után kezdődik. Nappal most járok erre először, sötétben már voltam itt kétszer is. Annyira tetszett, hogy Selmecbányát elérve még egy oda-visszát mentem. A végére kavargott a gyomrom. Autósok alig, biciklisek inkább. Egyikük elismerően bólogatott, amikor már harmadszorra látott elsuhanni.

Tovább haladva hamar fordultam balra, bekeveredtem Selmecbánya óvárosba. Macskaköves úton döcögtem kicsit a többségében felújított ódon házak között.

Az 51-ről először Hodrushámor (2530) irányába mentem. Keskeny erdei út, többnyire lefelé vezet. Burkolat jó, kanyarok élvezetesek, forgalom csekély. Még az éjszakai eső nyomai látszanak az aszfalton, de a tapadás megvan. Egy SUV-t kellett csak megelőzni. A pihenőnél utolérve tetszését rövid dudával és integetéssel fejezte ki. Itt még jó szemmel nézik ezt a fajta huncutságot.

Az ebédet itt a pihenőben egy bánya bejárata mellett költöttem el. Békés hely, még egy csendélet is lógott a tető alól. Szőlősardót idézi.

Innen visszafelé vettem az irányt, de mielőtt az 51-re értem volna, egy újabb balos fordulóval bejártam a 2493-at Vihnyéig meg vissza. Egy másik SUV-os már nem volt kedves, szélesen közlekedett és lassan. Talán azt gondolta, úgysem férünk el egymás mellett. Útpadkát és dudát használtam, nyomás. Az elágazás gyorsan közeledett, meglepett, kicsit trükkös. A balra ívelő csatlakozás helyett az egyeneset tudtam használni, amely tele volt a parkolóból felhordott apró kaviccsal. Volt izgalom, pont a táblánál álltam meg.

51-ről ismét egy balos 2498 Szklenófürdőig oda-vissza kétszer, majd tovább az 51-en (haladós kanyargós) a Garam folyóig. Onnan 16-on (forgalmas tempós főút) Krivány, 526 Herencsvölgy, 529 (haladós, kanyargós, dombos) Breznóbánya, tankolás, uzsonna.

Rövid pihenő után a 72-t vettem célba. A 2378-on keresztül Vámos után csatlakoztam rá. Az idő borongósra fordult. A völgyben mindössze 15 fok volt, a hegyen felhőben keltem át. Az autó fűtésre kapcsolt, aszfalton páralecsapódás, mégsem volt gond a Pirellikkel. Gyors kanyarok, hosszú egyenesek. Izgalmas volt.
Innen a 18-on mentem még egy darabig. Vichodnánál fordultam vissza. Sok volt a felhő, későre is járt, ideje volt visszafordulni.

529-en ért a naplemente, megálltam pár fotóra. 51-en csúnya baleset történt az egyik kanyarban. Tűzoltók, mentő. Törmelékek között lassan el lehetett férni. Bassza meg.
524 sötétben a kanyarkövető fényszóróval nappalihoz közeli élményt nyújt. Pazar. Egy őz, később egy róka állt a szembe sávban. Nem volt gond. Báton még szusszantam egyet a postánál, hogy a hátra lévő bő 300 km-t egyben lenyomjam.

Ipolyság és Rétság között az út rémes. Tele van keresztbordákkal. Elengedtem két motorost, hadd menjenek, én csak döcögni fogok. Egyszer kétszer azért odaléptem, de mindig lassításra késztetett a felütő futómű fájdalmas dübögése.

Még egy gyors tankolást Rétságon be kellett iktatni. A pisztoly ma csak a tele tanknál kattant le, micsoda könnyebbség ez a nyári csöpögtetés után. Ez ma már a harmadik 50 liter.

Szegeden a szombat éjszakai népségnek adtam egy kis műsort. Régóta ki akartam próbálni. Egy 340i is mellém szegődött. Mielőtt elfajultak volna a dolgok, a belvárosi híd felé vettem az irányt. Azon éppen egy szirénázó Audi száguldott a belvárosba. Remélem nem rám hívták.

Kemény menet volt a mai. Giulia rendesen megdolgoztatott. Jöhet a következő.

Ma sikeres műszaki vizsgát tett.
Azt mondták nagyon egyben van a bringa :D

Hazafele szakadó eső + semi slick gumi... De nem volt gáz szerencsére.

2027.09.10-ig letudva.

Úgy tűnik felada a szolgálatot az akksi.
Rendeltem újat hétfőn, ma meg is érkezett, és ki is próbáltam. Gurultam egy 100km-t
Alacsonyabb profilút kerestem, sikerült is találni egy SCT márkájút. Nem könnyebb berakni, mint az előzőt, viszont a takaró kárpitot könnyebb visszarakni.

Tavaly nem igazán sikerült eltalálni a tető díszléc színét, ezért most visszakerült a fényezőhöz, ezúttal én vittem hozzá a festéket.

A festéket most a Procolor Kft. keverte.