Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Tavaly ugyan eldöntöttem, hogy Pádishoz autót bérelek, mert alig fértünk már be a kemping cuccal. Aztán másképp alakult. Pickupot szerettem volna bérelni, de mind elhordták a vállalkozók a környéki kölcsönzőkből. Néztem még más járgányokat is, de közben kialakult egy alternatív megoldás. Kiderült, hogy após tetőboxa még megvan valahol.
Ystuc barátom pedig kölcsön adott egy gyári tetőtartót. Hát legyen, próbáljuk ki így. Felszereltem a tetőcsomagtartót, bepakoltunk. A két sátrat így is ismerősök vitték utánfutón, de azon kívül minden lim-lom befért. Nem rossz találmány a tetőbox. Autópályán amúgy sem terveztem menni, 120-as tempóig pedig a plusz zajon kívül nem lehetett észrevenni semmit.
Szuper gondtalan utunk volt, Chili még mindig egy nagyon jó autó. A multiair reset meghozta az erejét is, jó formában volt. Az út utolsó része igazán technika próbáló. 20km alatt feltekeredik az út szűk 1300m magasságba. A végén elég meredek szerpentin van, nem ritkák a felforrt autók az út mentén.
A szerpentinről ezután egy köves úton kell legurulni a Glavoj völgybe. Egy gyönyörű völgy egy kis patakkal. Az elmúlt években sokan felfedezték, elég sokan lejöttek sátrazni.
Az út legvége a lejutás a sátorhelyekhez... a patakon keresztül. Idén valahogy minden olyan simán alakult, élveztem minden méterét.

Első éjszaka kicsit hideg volt, reggelre 6 fokott mutatott az autó hőmérője... éreztük.

Másnap megcsináltuk az éves nagy túránkat. Idén a Csodavár körutat. 14km, 7 óra alatt. Nagyon nehéz terep, tele meredek szakaszokkal. A Csodavár egy szikla dolinákból álló képződmény neve. Ezeken a sziklákon kapaszkodtunk le-fel, sokszor láncokban, sodronyokban kapaszkodva. A hegy belsejében egy barlangban folyik egy patak, ami szintén a körút része. Gyönyörű látvány, fantasztikus az egész. Visszafelé érintettük a Ponor rétet, ami szintén szemkápráztató.

Harmadnap levezetésnek még egy 10km-es túrát megcsináltunk, ez könnyebb terep, kevésbé meredek. A Szinister patak mentén gyalogoltunk fel a forrásig. A forrásvidék része elképesztően látványos, igazi poszterre való látvány. Aki arra jár, javaslom keresse meg, nagy élmény.

Hogy jövőre hogy lesz? Még nem tudom. Most így szuper volt. Chili azóta lemosva, kitakarítva várja a következő kihívást, ha már a Giulia így cserben hagyott minket.

Miután kiderült, hogy a Giuliával nem tudunk elmenni nyaralni, fel kellett pörgetnem a dolgokat. Szeptemberben volna esedékes a szervíz, kénytelen voltam előrehozni. A karbantartásokat megkapja évente, de külföldi, hegyi és autópályás túrára nincs felkészítve. A kiegyenlítő tartály barnul, a fagyállója sok éves, még ha nem is sok km van benne. A fékfolyadék szintén.
Mivel az időkép rossz időt írt vasárnaptól, nekiálltam egy napernyő alatt, hogy amíg birok eljussak a folyadék, szűrő cserékkel. Felbakoltam fagerendákra, és a gyermekemnek is megtanítottam, hogy addig autó alá soha nem megyünk amíg az fel nincs stabilan bakolva. Aztán leszenvedtem a haspáncélt, jól jött volna egy rendes akna, vagy csápos emelő.

Lassan haladtam, nem "rutinmunkáztam" el. Olaj le, amíg ebédeltem csöpögött ki. Aztán szépen kitakarítottam a szűrőházat, a multiair szűrő környékét. Ezután, tiszta körülmények közt kaptam ki a multair filtert, és tekertem vissza az újat. Voltak apró részecskék amit megfogott.
Hétezer, többnyire városi kilométer ment tavaly szeptember óta bele. Az olaj, olajszűrő ezt is neccesen bírja, kell a gyakori csere. A gyári olajszűrő alja elvált a szűrő többi részétől. Még most gyárit tettem bele, de valószínűleg érdemes MANN-ra váltani.
A friss olaj feltöltés után szépen üzemmelegre járattam, fűtés maxon. Már hallatszott, hogy mennyire örül a friss olajnak, nagyon kis sima hangja lett.
Mikor üzemmeleg lett, leállítottam, majd leengedtem a fagyállót. Nagyon meglepett, szemből nézve a hűtő jobb alsó sarkában van egy csőcsonk. Ezt kitekerve (13-mas kulcs), a csőcsonkból elkezd lejönni a fagyálló. Nyilvánvalóan marad ilyenkor a rendszerben, de a nagyja lejött szépen. Akinek ideje van, és alapos munkát akar, vízzel egyszer feltöltve újra le lehet engedni.
Amíg ez folyt le, kicseréltem a kiegyenlítő tartályt, majd a légszűrőt. A légszűrő bírta volna még, de hadd kapjon levegőt a kicsi turbó.
Végül visszazártam a leeresztőt, és feltöltöttem 1:1 arányban Paraflu fagyállóval és deszt.vízzel. A hűtőben szintén van bal fent egy bézs színű légtelenítő csavar, azt megnyitottam, fűtés rá, csöveket nyomkodtam, és szépen el is nyelte amennyit kellett.

Jött volna a fék. Az nem egy emberes, Tomi szomszédomat kértem, hogy segítsen. Ő inkább leszervezte, hogy a BMW szervízben tegyük csáposra, és ott cseréljük a fékfolyadékot egy kis esti e34 klubozás közben. Jó feelingje volt amikor három autóbuzi fékfolyadékot cserél. Többet BMW-ztünk kint, mint szereltünk. De így volt ez jó.
Végül annyira kihült Chili a csáposon, miközben kint kluboztunk, hogy a gyertyacserét is megcsináltuk. Rendesen, nyomatékkulccsal.

Másnapra csak a laptopozás maradt, és a bejegyzés a szervízkönyvbe. Szépen nulláztam az olajcsere számlálót, ezt sem tette meg három éve senki. Hibakód nulla. Hihetetlen. Sehol semmilyen hiba nincs benne. A menüpontok közt ráakadtam, hogy az ECU-nak is van olajcsere reset funkciója. Konkrétan a Multiair modul tanulja a paramétereket a degradálódó olajhoz, és olajcserekor ezt resetelni kell. Kellene..kellett volna eddig is.
Most megtettem. És vissza is jött a gázreakció amit hiányoltam. Olyan kis tompa volt most Chili. Reset után egyből megjött az a kis harcos karaktere. Szerintem kb soha senki nem resetelte még, ideje volt.

Holnap lesz 5 éve, hogy megérkezett hozzánk Chili, nagyon megszerettük és nagyon bevált. Napi használatú autó, kell vele foglalkozni, hogy jó formában maradjon. Ma is csinosítottam rajta, kipöttyöztem 3 kavicsfelverődést amit találtam rajta, kapott egy motortér tisztogatást (nedves rongyos törlést, én nem mosok motort). A rendszám dolog mellett még volt egy dolog ami rég zavart. A két első oldalsó index be volt ragasztva, mert valaki letörte a rögzítőfüleket róla. Nyilván amikor a jégeső után javították, ide nem telt az igényességből. Mostanra elkezdett itt-ott elengedni a ragasztás, nem nézett már jól ki.
A két gyári új index lámpa persze 3 éve a fiókban pihen... nosza most ezt is kicseréltem. Megnyugtatóan normálisan néz ki végre a helyén a két irányjelző.
Ezen kívül az éves szokásos pollenszűrő csere, klíma tisztítás is megvolt. Fél órás munka, megéri.
Ezzel kapcsolatos tapasztalat: A Febi aktív szenes(nek kinéző) pollenszűrő egy nagyon más minőségi kategória, mint amiket eddig használtam. Vastagabb, plusz réteg van az aktív szenes szűrőanyagon, robosztusabb az egész. Kicsit nehéz begyűrni a helyére, mert vastagabb is. Viszont befér, és egész biztosan komolyabban szűr, mint a gyári dobozos amit eddig használtam.

Utolsó képen a két doboz cucc amit még beépítésre/betöltésre vár.

U.i. A Firanto javítóstiftet nagyon tudom javasolni! Van ecsetelős része a nagyobb plezúrokhoz, és egy hajszálvékony fém cső vég is van rajta, kavicsfelverődést pöttyözni. Nagyon jól, könnyen használható, és pontos a szín.

5 éve, amikor elhoztuk, kétoldalas ragasztóval felpattintottam a rendszámot ideiglenesen. A svéd pici rendszám pici helyére. Jól nézett ki, csak kicsit hülyén..Később vettem rendszám tartó műanyag toldatot a normál nagy méretű rendszámhoz. Ezt el is vittem lefényeztetni színkód alapján. Majd négy és fél évet pihent a műhely polcomon.
Valamiért ma volt az a nap, hogy leszedtem az ideiglenes megoldást, és végre feltettem normálisan a rendszámot. Újra kétoldalas ragaccsal, hiszen bevált.
E-Bay-ről rendeltem javító stiftet is, és az orrán levő két kis plezúrt is gondosan kijavítottam. Meglepő, alig látszik. Kapott egy waxot is. Még mindig szép nagyon ez az autó.

A téli átállás megtörtént. Ahogy néztem, a nyári gumikon még egy szezont kibír majd a minta. A szélét kicsit eljátszottam, de összességében jó lesz ez még.

Jövő hétre fagyot mond, a gumisok előtt kígyózó sorok. De jó hogy végre elhoztam onnan a kerekeket. Pláne, hogy a tavaly őszi kapkodás nyomát is megtaláltam az alvázvédő rétegben. Beletolta a krokodil emelőt..
Itthon mindig van Koralkyd rozsdagátló alapozó, azzal javítottam a hibát. Időben észrvettem, még fényes tiszta fém kandikált ki.
Egyúttal a hátsó keréknél a filc mögött is kitakarítottam a küszöbök végét.
Végül téli kerekek fel, beállítottam a nyomásokat, majd lemostam és elraktam a nyári felniket. Ja, és gyorsan elszaladtam téli szélvédőmosóért, azt is betöltöttem, úgyhogy jöhet a hideg.

Kb 26-án eszembe jutott, hogy hoppá, idén lejár a műszaki! Hú de eltelt két év megint...viszont 5 nap maradt az érvényességből. Mindez persze jó ha pénteken jut az ember eszébe, lehetőleg délután 4 körül. Na de gond egy szál sem, átsétáltam a közelben lévő vizsgabázisra. Hogy miért nem ide hortam eddig is, nem is értem. Adtak is időpontot ma reggelre. A felkészítés annyi volt, hogy szép tisztán vittem az autót pontban 9-re. Sütött a nap, kint nézegettük az autókat a parkolóban, műhely mögött a gyerekkel. Megcsodáltuk, hogy az ott ácsorgó Giulia Veloce fékje milyen újszerű :-))) Aztán fél 10-re friss műszakival otthon is voltunk. A 13 éves autó még most is hiba nélkül vette az akadályt. Remélem az OT-n is így megy majd át...

Már év elején befizettem erre az Alfa Romeo Club által szervezett talákozóra, szerettem volna Kakucson a pályát megnézni, kipróbálni, hogy ne csak fotelvéleményem legyen a Laptimingnak is helyszínt adó pályáról. MIvel reggel időben regisztrálni kellett, elindultam korán. A 4-es úton, vicces 7.5l-es fogyasztással, fél órával gyorsabban mint a Google Maps által kiírt érkezés. Valahogy így is terveztem. Mivel egy hatalmas esőt is kifogtam út közben, még szépen lemostam, rendbeszedtem az autót.

A beléptetés, felelősség nyilatkozat pillanatok alatt megvolt, gördülékeny volt az egész szervezés. A nap elején felvezetett körökön szépen sorban haladva volt alkalom megismerni a pálya nyomvonalát. Ez nem feszített tempóban történt, tényleg pályáabejárás volt. Nem volt kötelező, de nem szerettem volna kihagyni a lehetőséget, az ilyen mindig hasznos. Közvetlenül ezután már álltunk is fel sorban a belépő kapu előtt, és sorban engedtek minket fel a pályára.

Ilyen események előtt mindig az van bennem, hogy nem vagyok én versenyző, majd jól elbénázok ott, de valahogy sosincs bennem az a magabiztosság, hogy húúú most csapatunk egy nagyot. Ez nálam örök ambivalencia, vagy valamiféle skizofrén beütés? Nézem a többi autót, hogy csikorog, dől, húú hogy mennek, de ügyesek. Jó, majd körbemegyek valahogy én is. Nézem kikkel megyek.. Háát izé. 75 versenyautó, két Giulia Q...francba. Aztán felintenek a pályára. Az első kört olyan közepesen kényelmesen letudtam, bemelegítő kör. Aztán az utolsó szűk kanyar kijáraton a lábamat odaszívta a gázpedál. Tudtam, hogy nem megyek pályarekordot, tudtam hogy hol hagyok benne nagyon sokat, de elkezdtem élvezni a dolgot. Elmúlt a bizonytalanság, és nyomtam neki, és hát nem közelített a tükörben senki... Hogy mitől van ez, nem tudom.

Az is érdekes, hogy régen az adrenalin azért uralta az ilyen autózást. Csúszunk, határon vagyunk, juhúúú. Hogy a Giulia más e, vagy én öregszem, nem tudom, de most is, mint a Giulia minden megtett méterét a harmónia és a kontroll érzet írja le jól. Elképesztő módon együtt él az emberrel. És igen, baromira puha versenypályára, és az egyenesekben jöhetne még lóerő. Viszont ez sem az élményt nem rontja, sem lassúnak nem mondható. Én előztem, engem nem előztek. Végig az volt az érzésem, hogy a szűk kanyargós részek ahol a Giulia brillíroz. Az valami eléképesztő ahogy a kis szűk kanyarokban végig egyensúlyban lehet tartani, és fordítani kormánnyal, gázzal, ahogy jól esik.

Másfél éve volt az MRing tréning és pár kör a pályán. Az nagyon élveztem, most viszont egész más élményt kaptam. Akkor téli gumikon mentem, ami érzetre jobban harapott. Most nyárikon, ami egyáltalán nem bizonyult lassúnak. Most sokkal többet sodródott az autó, még több kontroll érzet volt. A kanyarokban most egyszerűen jobb, kegyensúlyozottabb volt, amit nem tudok hova tenni.

A fék valami irgalmatlan jó lett. Gyors, hajszál pontos, nulla bólintás. Egyszerűen nem ilyenre emlékszem régről, ez most egy nagyon magabiztos fék setup így. És aki szerint normális hogy pár kör pályázgatástól tönkremegy a fék.. hát nem. Semmi baja a hátsó fékeknek ennyitől. Felraktam, bejárattam, volt benne 1500km, amikor megkapta ezt a pályanapos kiképzést. Köszöni, jól van. Sem égésnyom, sem barázda, sem semmiféle rendellenes hülyeség nem látszik rajta.

A képekért köszönet a fotósoknak, NrmN, és Flat Four!

Rászántam a mai szép napos délelőttöt, és kicseréltem a fékalkatrészeket. Nem rohantam, mindent szép lassan, alaposan átnéztem, tisztítottam. A gyári tárcsák botrányos állapotban voltak, egyértelmű hogy ez okozta a fékezéskori morgó hangot. Valószínűleg valóban nem fogott a hátsó fékem.

Első lépés menüből Brake Service módba tenni az autót. Ezután oldalanként dolgoztam, kis krokodil emelővel. Simán jött szét minden, az idő túlnyomó részét a tisztítás vitte el.

A kerékagyakat gravírgép drótkoronggal fényesre tisztítottam. Rozsda és valami felületi barnás elszíneződés volt rajtuk. Szépen türelmesen fel lehetett tisztítani a felületet, ami egy halvány réteg rézpasztát (szilikonos zsír+réz?) kapott.

Szintén sok időt elvitt a konzolok és a nyergek áttakarítása, nem akartam koszosan visszatenni, mégha tudom is, hogy 100km és újra belepi a fékpor a belső zugokat.

Feltűnt, hogy a csúszkák felületén megszilárdult, odaszáradt néhai kenőanyag volt, már a funkcióját nem töltötte be. Nem vitték túlzásba a gyári szerelésnél ezt sem. Mivel a Mannol rezes zsírt amit vettem ide is ajánlják, a csúszkák is kaptak egy nagyon vékony réteget. 1100 fokig véd a berágódástól elvileg. A gumi ajkak majd lehúzzák a réz szemcséket, ez itt várhatóan jól fog működni. De majd ránézek, már bátrabban szedem majd szét bármikor, nem sokkal nagyobb ügy mint egy kerékcsere.

Összerakáskor a betétek fülei is kaptak egy sóhajtásnyi rezes pasztát, így a nyereg konzolhoz vékonyan kent felület ér. Mindenhol módjával használtam a zsírt, a fék körül azért nem szerencsés bödönnyit kikenni.

A dugyattyúkat egy szorítóval simán visszanyomtam. Egy kis türelem kell hozzá, ahogy a nyomást engedi, úgy szép lassan lehet visszanyomni. Ezzel nem kell kapkodni, két tekerés közt fél percet is lehet várni, és megy könnyen.

A Rotinger tárcsákon sokat nem kellett gondolkozni, meg vannak jelölve, hogy melyik a jobb és a bal. Felmentek szépen, méretpontosak. Asztalon nagyjából kióráztam az egyiket, kb tudja azt a tűrést amit állítanak róla. Mivel síkköszörűn készül, és gondolom minőségellenőrzik, ez várható volt, a másikkal nem is játszottam már.

A betétek.. A MY21 gyári betétei GA9005 anyagösszetétel. A szintén gyári amit akciósan vettem, még 2018-as gyártású OEM betét, GA 8135 anyagú.
Sejtésem szerint a 2021-es fékbetétek már az USA csökkentett réztartalmú szabványnak kívánnak megfelelni. Ránézésre nem is találtam réz forgácsot benne, inkább pár fényes acélforgács látható a felületén. Egy betétet feltisztítottam, hogy az újakkal össze tudjam hasonlítani. Az új betétek, (amik valójában az öregebbek) ránézésre is jól tele vannak rézzel. Ez jó hír, mert a réz a betét hőelvezetését javítja.

Reményeim szerint felkerültek a gyárihoz képest jobb hőelvezetésű mart tárcsák, amik a marás miatt a betét felületét is jobban karbantartják, valamint jobb hőelvezetésű, kevésbé eco, mégis gyári betétek. Ez az elmélet.

Összerakás után az autón be kell nyomni a fékpedált, majd behúzni a kéziféket. Ezzel visszaáll szerviz módból, és el lehet kezdeni a bejáratást.
Az első kb 20km meg is volt, körülbelül követve az AP Racing "brake disc bedding in" útmutatóját.

A visszafelé úton, miután már elhagyta az első fékezésekkor hallható kis karistolást, morgolódást, érezhetően elkezdett fogni a fék. 85-90km/h-ról pici lépcsőkben fékezgettem 60km/h környékére. A morgás megszűnt, és egyértelmű, hogy most fog, nem billen egyből előre az autó, sokkal jobb a fék érzet.

Történt hogy tavasszal már nem csak furán néztek ki a hátsó féktárcsák, hanem egyre határozottabban morgott a fék 100km/h fölötti tempóról lassításkor. Ezt jeleztem is a 3 éves szervizen, ugye eddig tart a teljeskörű garanciám, gondoltam 30e km-nél teljesen nem normális egy ilyen jelenség a fékrendszerben. Gondoltam én. Ehhez képest a szerviz részéről annyival lett elintézve, hogy "ezek ilyenek" és hogy ennyi km-nél már nem engedélyezi az Alfa Romeo a garanciális javításokat a fékrendszerben. Sem vizsgálat, sem semmi nem történt az ügyben, összesen három helyről utasítottak el. Egy garanciális autón biztonsági berendezés hibáját jeleztem, és teljes süket fülekre talált, a kereket se vették le. Nyíregyházán jelezték, hogy foglalkoztak volna vele, márkaszervizes rezsióradíjon. Számomra ez így vaskos csalódás. Azért ruháztam be egy új autóra, hogy ne legyen vele gondom. Beülök, megyek. Nem ez történt, sőt a helyzet az, hogy idén nem tudtam elmenni egy Transzfogaras túrára, mert nem mertem rizikózni rossz fékekkel. Hogy fordulhat elő egy 32e km-t futott autónál ilyen? Nagyon bosszantó, ahogyan az Alfa Romeo Customer care szakszerűtlen, buta elutasító válasza is.

Összesen három féle diagnózist kaptam a hibára. Egy helyen sem vették le a kereket, és egyetlen helyen nézték meg a tárcsák belső oldalát.
1. Ez mind ilyen. (márkaszerviz)
2. Nem használom "elég bohóc" módon, így a hátsó fék alig üzemel, ezért rozsdásodik. Amúgy mind ilyen. (márkaszerviz)
3. Teljesen elkopott elöl-hátul minden, teljes fékgenerál (fék szakszerviz)
4. "Gyuri neked megégett a tárcsád. De miért csak a hátsó?" (BMW szakszerviz, ismerősök)

A teljes elkopásról annyit, hogy mindent megmértünk rajta, kb 70%-os állapotú volna a fékrendszer, nagyon messze a kopáshatároktól. Vagyis a fékszerviz is csak pénzt akart rólam gyorsan akasztani, nem a problémát megoldani.

A konklúzió?
Az az, hogy egy biztonsági berendezés hibájával garanciaidőn belül magamra maradtam. Plusz poén: egy Alfa Romeon a helyes diagnózist valószínűleg egy BMW szerviz volt képes megállapítani, minden jel arra mutat hogy nekik van igazuk.