Blog >> alfa
2023-ban újra ellátogattunk Monzába. Ekkor már jött velünk Frusciante tagunk egy 147 GTA-val és még egy magyar résztvevő egy Giulia 2,2D-vel. A program ismét ugyanaz, mint 1 évvel korábban. Épp ezért hosszú sorokat nem írnék újra, inkább meséljenek a képek. 2024-ben sajnos nem került megrendezésre ez a rendezvény.
Még 2021-ben a Stelvio-hágón kirándulva futottam bele véletlenszerűen egy Alfa Romeo találkozóba melyet az Alfa Romeo Club Dolomiti szervezett. Facebook csoportjukban láttam meg, hogy Olaszországban évente van egy rendezvény a monzai versenypályán a Scuderia del Portello szervezésében.
A Scuderia del Portello-ról annyit érdemes tudni, hogy 1982-ben alakult az Alfa Romeo Management Centre részeként. Neves rendezvényeken és versenyeken vesznek részt klasszikus, történelmi Alfa Romeo versenyautóikkal. Az egyetlen “mozgó Alfa Romeo múzeum” a világon.
Szóval amikor megtudtam, hogy 2022-ben is lesz ilyen rendezvény, azon kezdtem gondolkodni, hogy hogyan tudok oda eljutni. Szállásokat és útvonalakat nézegettem. Ha már ott vagyok, akkor kirándulással szerettem volna egybekötni az Alfázást, egy milánói városnézéssel, Alfa Romeo múzeum látogatás sál és egy Comói-tó környéki autózással.
Végül összejött a dolog és egyedüli magyarként 2022. április 3-án ott voltam én is. Először a pályán kívül egy kisebb parkolóban kellett leparkolni és intézni a regisztrációt. Már ebben a parkolóban voltak érdekességek, mint például régi Giulia-k, 75 Evoluzione, 147-156 GTA-k. Innen a box utca mögötti parkolóba vezetett utunk, ahol klubok szerint elkülönítve parkoltattak le bennünket. Én a Dolomiti Club tagjaként érkeztem a rendezvényre, így közöttük parkoltam le.
A Scuderia del Portello kiállította autóit, melyek közül az egyik legnagyobb dobás a 33 TT volt. A résztvevők autói között több Montreal-t, Scalino-t, Spider Duetto-t, 8C-t, régi Giulia-t és Giulietta lehetett látni. Újdonságként az Alfa Romeo hozott 2 db Tonale-t, amit Magyarországon csak pár hónappal később mutattak be. Kuriózumnak említeném még a Giulia GTA-t és GTAm-et, 1-1 db volt mindegyikből. A látogatók autói közül egy Bugatti EB110-et emelnék ki a 90-es évekből.
A rendezvény részeként fel lehetett menni a régi oválpálya egy részére. Itt csak egy fél kört tettünk meg, azt is csak 30-40 km/h sebességgel, de így is hatalmas élmény volt.
A versenypályán 25 percet lehetett eltölteni. Klubok szerint voltunk csoportosítva itt is. Bukósisak használata kötelező. Jó érzés volt élőben ott körözni, ahol gyerekkorom kedvence Ayrton Senna versenyzett, vagy ahol annyi PC játékot játszottam. A célegyenes végén 220 km/h-t sikerült elérnem, de ekkor már elég neccesre sikerült a féktáv. Az autó és az utas is jól viselte ezt a 25 percet.
Ezen kívül volt még egy alkalom, amikor felmehettem a pályára. Ekkor az összes autó fent volt, úgynevezett Parádé jelleggel, lassú tempóval.
Nap végén élményekkel teli tértünk vissza a szállásunkra, majd másnap haza Magyarországra. Viszlát jövőre.
Eléggé lehetett már érezni az autón, hogy a lengéscsillapítók elfáradtak. Még az eredeti 1999-ben a gyárban beszereltek voltak benne.A gumikat is félrekoptatta. Elvittem futómű állítására, ahol azt mondták, az értékek jók, hiába állít rajta, dőlnek befelé a kerekek.
Ezért az idei műszaki vizsga előttre beterveztem a futómű cserét. Sajnos nem bírta ki addig és a jobb hátsó rugótányér megadta magát. Szerencsére a mankókerékkel haza tudtam vele jönni.
Elvileg a sportcsomagos rugó és a normál lengéscsillapító nem házasítható össze, ezért próbáltam a gyári alkatrészeket beszerezni. Korábban érdeklődtem az Elaforgnál, rendelhető a rugó, a toronyszilent és az első lengéscsillapító. Hátsót sajnos nem kapni. Tutti.ch oldalon találtam egy pár eladó új gyárit, melyeket meg is vásároltam. Az Elaforgtól akkor nem kértem a többi alkatrészt, ami hiba volt. Idén érdeklődtem újra és már rugót se lehet kapni. Ezeket Olaszországból sikerült megvásárolni. Eibach a gyári rugó. A toronyszilentek közül az elsőket az Elaforg hozta tartókonzollal együtt elég jutányos 15.000 Ft / db áron. A hátsókat Németországból rendeltem a hátsó porvédőkkel együtt. Ezeken kívül kellett még néhány gumialkatrész a rugók alá és fölé, illetve néhány csavarból is vettem újakat.
Ha már ennyi minden cserélve lesz, volt itthon egy gyári új hátsó stabilizátor rúd, vettem hozzá két gyári stabpálcát is, 4 új keresztlengőkart (2 db TRW, 2 db Meyle) és 2 db TRW hosszlengőkart. Első futóműben a szilentek és a gömbfejek rendben voltak.
Ha esetleg valakinek szüksége lenne a cikkszámokra:
60656311 rugó első
60656313 rugó hátsó
60656819 lengéscsillapító első
51755238 lengéscsillapító hátsó
60625003 toronyszilent konzollal jobb első
60625004 toronyszilent konzollal bal első
60663773 toronyszilent hátsó
60650551 lengéscsillapító porvédő gumiharang
60650550 lengéscsillapító porvédő gumiharang
60656522 stabilizátor rúd hátsó
60613575 stabilizátor pálca
60629903 keresztlengőkar hátsó első
51749913 keresztlengőkar hátsó hátsó
51777717 hosszlengőkar jobb hátsó
51777718 hosszlengőkar bal hátsó
60624994 gumigyűrű első rugó fölé
46746068 gumigyűrű első rugó alá
60613567 gumigyűrű hátsó rugó alá
60625097 hátsó futómű csavar rövid
60616479 hátsó futómű csavar hosszú
Újabb 2 évre megkapta. Forgalmi engedély betelt, így újat kellett kérni a Kormányablaknál.
217.055 km-nél cserélve lett az olaj, olajszűrő, levegőszűrő, pollenszűrő és a fékolaj.
Fuchs Titan Race Pro S 10W60 motorolaj
Ricambi Originali olajszűrő
Ricambi Originali levegőszűrő
Fuchs Maintain DOT514 LV fékolaj
~40.000 Ft
Jövő hétre fagyot mond, a gumisok előtt kígyózó sorok. De jó hogy végre elhoztam onnan a kerekeket. Pláne, hogy a tavaly őszi kapkodás nyomát is megtaláltam az alvázvédő rétegben. Beletolta a krokodil emelőt..
Itthon mindig van Koralkyd rozsdagátló alapozó, azzal javítottam a hibát. Időben észrvettem, még fényes tiszta fém kandikált ki.
Egyúttal a hátsó keréknél a filc mögött is kitakarítottam a küszöbök végét.
Végül téli kerekek fel, beállítottam a nyomásokat, majd lemostam és elraktam a nyári felniket. Ja, és gyorsan elszaladtam téli szélvédőmosóért, azt is betöltöttem, úgyhogy jöhet a hideg.
Kb 26-án eszembe jutott, hogy hoppá, idén lejár a műszaki! Hú de eltelt két év megint...viszont 5 nap maradt az érvényességből. Mindez persze jó ha pénteken jut az ember eszébe, lehetőleg délután 4 körül. Na de gond egy szál sem, átsétáltam a közelben lévő vizsgabázisra. Hogy miért nem ide hortam eddig is, nem is értem. Adtak is időpontot ma reggelre. A felkészítés annyi volt, hogy szép tisztán vittem az autót pontban 9-re. Sütött a nap, kint nézegettük az autókat a parkolóban, műhely mögött a gyerekkel. Megcsodáltuk, hogy az ott ácsorgó Giulia Veloce fékje milyen újszerű :-))) Aztán fél 10-re friss műszakival otthon is voltunk. A 13 éves autó még most is hiba nélkül vette az akadályt. Remélem az OT-n is így megy majd át...
Már év elején befizettem erre az Alfa Romeo Club által szervezett talákozóra, szerettem volna Kakucson a pályát megnézni, kipróbálni, hogy ne csak fotelvéleményem legyen a Laptimingnak is helyszínt adó pályáról. MIvel reggel időben regisztrálni kellett, elindultam korán. A 4-es úton, vicces 7.5l-es fogyasztással, fél órával gyorsabban mint a Google Maps által kiírt érkezés. Valahogy így is terveztem. Mivel egy hatalmas esőt is kifogtam út közben, még szépen lemostam, rendbeszedtem az autót.
A beléptetés, felelősség nyilatkozat pillanatok alatt megvolt, gördülékeny volt az egész szervezés. A nap elején felvezetett körökön szépen sorban haladva volt alkalom megismerni a pálya nyomvonalát. Ez nem feszített tempóban történt, tényleg pályáabejárás volt. Nem volt kötelező, de nem szerettem volna kihagyni a lehetőséget, az ilyen mindig hasznos. Közvetlenül ezután már álltunk is fel sorban a belépő kapu előtt, és sorban engedtek minket fel a pályára.
Ilyen események előtt mindig az van bennem, hogy nem vagyok én versenyző, majd jól elbénázok ott, de valahogy sosincs bennem az a magabiztosság, hogy húúú most csapatunk egy nagyot. Ez nálam örök ambivalencia, vagy valamiféle skizofrén beütés? Nézem a többi autót, hogy csikorog, dől, húú hogy mennek, de ügyesek. Jó, majd körbemegyek valahogy én is. Nézem kikkel megyek.. Háát izé. 75 versenyautó, két Giulia Q...francba. Aztán felintenek a pályára. Az első kört olyan közepesen kényelmesen letudtam, bemelegítő kör. Aztán az utolsó szűk kanyar kijáraton a lábamat odaszívta a gázpedál. Tudtam, hogy nem megyek pályarekordot, tudtam hogy hol hagyok benne nagyon sokat, de elkezdtem élvezni a dolgot. Elmúlt a bizonytalanság, és nyomtam neki, és hát nem közelített a tükörben senki... Hogy mitől van ez, nem tudom.
Az is érdekes, hogy régen az adrenalin azért uralta az ilyen autózást. Csúszunk, határon vagyunk, juhúúú. Hogy a Giulia más e, vagy én öregszem, nem tudom, de most is, mint a Giulia minden megtett méterét a harmónia és a kontroll érzet írja le jól. Elképesztő módon együtt él az emberrel. És igen, baromira puha versenypályára, és az egyenesekben jöhetne még lóerő. Viszont ez sem az élményt nem rontja, sem lassúnak nem mondható. Én előztem, engem nem előztek. Végig az volt az érzésem, hogy a szűk kanyargós részek ahol a Giulia brillíroz. Az valami eléképesztő ahogy a kis szűk kanyarokban végig egyensúlyban lehet tartani, és fordítani kormánnyal, gázzal, ahogy jól esik.
Másfél éve volt az MRing tréning és pár kör a pályán. Az nagyon élveztem, most viszont egész más élményt kaptam. Akkor téli gumikon mentem, ami érzetre jobban harapott. Most nyárikon, ami egyáltalán nem bizonyult lassúnak. Most sokkal többet sodródott az autó, még több kontroll érzet volt. A kanyarokban most egyszerűen jobb, kegyensúlyozottabb volt, amit nem tudok hova tenni.
A fék valami irgalmatlan jó lett. Gyors, hajszál pontos, nulla bólintás. Egyszerűen nem ilyenre emlékszem régről, ez most egy nagyon magabiztos fék setup így. És aki szerint normális hogy pár kör pályázgatástól tönkremegy a fék.. hát nem. Semmi baja a hátsó fékeknek ennyitől. Felraktam, bejárattam, volt benne 1500km, amikor megkapta ezt a pályanapos kiképzést. Köszöni, jól van. Sem égésnyom, sem barázda, sem semmiféle rendellenes hülyeség nem látszik rajta.
A képekért köszönet a fotósoknak, NrmN, és Flat Four!
Rászántam a mai szép napos délelőttöt, és kicseréltem a fékalkatrészeket. Nem rohantam, mindent szép lassan, alaposan átnéztem, tisztítottam. A gyári tárcsák botrányos állapotban voltak, egyértelmű hogy ez okozta a fékezéskori morgó hangot. Valószínűleg valóban nem fogott a hátsó fékem.
Első lépés menüből Brake Service módba tenni az autót. Ezután oldalanként dolgoztam, kis krokodil emelővel. Simán jött szét minden, az idő túlnyomó részét a tisztítás vitte el.
A kerékagyakat gravírgép drótkoronggal fényesre tisztítottam. Rozsda és valami felületi barnás elszíneződés volt rajtuk. Szépen türelmesen fel lehetett tisztítani a felületet, ami egy halvány réteg rézpasztát (szilikonos zsír+réz?) kapott.
Szintén sok időt elvitt a konzolok és a nyergek áttakarítása, nem akartam koszosan visszatenni, mégha tudom is, hogy 100km és újra belepi a fékpor a belső zugokat.
Feltűnt, hogy a csúszkák felületén megszilárdult, odaszáradt néhai kenőanyag volt, már a funkcióját nem töltötte be. Nem vitték túlzásba a gyári szerelésnél ezt sem. Mivel a Mannol rezes zsírt amit vettem ide is ajánlják, a csúszkák is kaptak egy nagyon vékony réteget. 1100 fokig véd a berágódástól elvileg. A gumi ajkak majd lehúzzák a réz szemcséket, ez itt várhatóan jól fog működni. De majd ránézek, már bátrabban szedem majd szét bármikor, nem sokkal nagyobb ügy mint egy kerékcsere.
Összerakáskor a betétek fülei is kaptak egy sóhajtásnyi rezes pasztát, így a nyereg konzolhoz vékonyan kent felület ér. Mindenhol módjával használtam a zsírt, a fék körül azért nem szerencsés bödönnyit kikenni.
A dugyattyúkat egy szorítóval simán visszanyomtam. Egy kis türelem kell hozzá, ahogy a nyomást engedi, úgy szép lassan lehet visszanyomni. Ezzel nem kell kapkodni, két tekerés közt fél percet is lehet várni, és megy könnyen.
A Rotinger tárcsákon sokat nem kellett gondolkozni, meg vannak jelölve, hogy melyik a jobb és a bal. Felmentek szépen, méretpontosak. Asztalon nagyjából kióráztam az egyiket, kb tudja azt a tűrést amit állítanak róla. Mivel síkköszörűn készül, és gondolom minőségellenőrzik, ez várható volt, a másikkal nem is játszottam már.
A betétek.. A MY21 gyári betétei GA9005 anyagösszetétel. A szintén gyári amit akciósan vettem, még 2018-as gyártású OEM betét, GA 8135 anyagú.
Sejtésem szerint a 2021-es fékbetétek már az USA csökkentett réztartalmú szabványnak kívánnak megfelelni. Ránézésre nem is találtam réz forgácsot benne, inkább pár fényes acélforgács látható a felületén. Egy betétet feltisztítottam, hogy az újakkal össze tudjam hasonlítani. Az új betétek, (amik valójában az öregebbek) ránézésre is jól tele vannak rézzel. Ez jó hír, mert a réz a betét hőelvezetését javítja.
Reményeim szerint felkerültek a gyárihoz képest jobb hőelvezetésű mart tárcsák, amik a marás miatt a betét felületét is jobban karbantartják, valamint jobb hőelvezetésű, kevésbé eco, mégis gyári betétek. Ez az elmélet.
Összerakás után az autón be kell nyomni a fékpedált, majd behúzni a kéziféket. Ezzel visszaáll szerviz módból, és el lehet kezdeni a bejáratást.
Az első kb 20km meg is volt, körülbelül követve az AP Racing "brake disc bedding in" útmutatóját.
A visszafelé úton, miután már elhagyta az első fékezésekkor hallható kis karistolást, morgolódást, érezhetően elkezdett fogni a fék. 85-90km/h-ról pici lépcsőkben fékezgettem 60km/h környékére. A morgás megszűnt, és egyértelmű, hogy most fog, nem billen egyből előre az autó, sokkal jobb a fék érzet.
Ezt a bejegyzést tuning és extra kategóriába soroltam, mert remélem sikerül a gyári kacathoz képest egy jobb hátsó féket összerakni. Nem szerettem volna arra pénzt költeni, hogy az autót vizsgálgassák. Egy óra márkaszervizes rezsióradíjból pont megvan egy szett új hátsó fékbetét. Ha Budapestig kell menni ezért, akkor majdcsak a tárcsák ára is.
Fórum olvasás, Tarox-szal levelezés után valami ilyesmi körvonalazódik:
1. A tárcsa anyaga legyen jó. Mind ugyanaz a szürkeöntvény elvben, gyakorlatilag vannak különbségek, és a gyártás, hőkezelés (ha van) milyensége is számít.
2. Mivel a túlmelegedés a valószínű diagnózis, semmiképp nem kerül fel újra ATE tárcsa, és ha lehet a hőelvezetésen javítsunk.
A sok opció végigpörgetése után a Rotinger mart tárcsa és gyári betét kombinációra voksoltam. A Rotinger anyagára jó visszajelzéseket találtam, nem kopik, nem ég meg. Sima tárcsa párti voltam, azonban a Tarox-tól kifejezetten javasolták valamiféle hűtési megoldás választását. Hogy miért a mart?
A fúrt tárcsák fő funkciója anno az azbesztes betétek súrlódásakor keletkezett gáz elvezetése volt. A mai betét anyagok már nem képeznek ilyen gázokat. Továbbra is van hűtőhatás, de az a mart esetén is.
A fúrt tárcsákat lényegében ipari oszlopos fúrón készítették eredetileg. A gyártástechnológiája egyszerű. Ugyanakkor nagyon megbontja az anyag integritását, hamarabb vetemedik, reped a furatoknál magas hőterhelésre.
Ezzel szemben a mart tárcsa kevésbé hajlamos a repedésre.
A betéteket a tárcsa bemarásai teljes felületen mint egy penge simítják. Így remélem egy kis plusz betétkopás árán az egész rendszer egyenletesebben kopik, és összességében tartósabb lesz.
