Blog >> alfa
Az eredeti szervizkönyv végig vezetve van, nem akarom megszakítani a sort. Mivel az betelt, így valami más megoldást kellett keresnem.
Nyaralás előtt kicseréltem benne a légszűrőt. Gyári volt benne és gyárit is vettem bele.
199 089 km
Karosszéria munkálat után a padlólemez utastér felőli részét színre fújtam. Alapozó, szín, lakk. Előtte a gyári kikeményedett zajcsillapító anyagot feltörtem, teljes mértékben eltávolítottam.
Ezután zajcsillapító anyaggal fedtem be az egész padlólemezt.
A padlólemez és a szőnyeg közötti gyári zajcsillapító anyagokat újakra cseréltem.
Ezután kezdődött az autó belsejének visszaszerelése.
Tartottam tőle, hogy Chili varázsa elmúlik, és a Giulia árnyékában már nem tűnik majd olyan izgalmas kis játékszernek.
Szerencsére nem ez történt.
A Giulia egy kifinomult gép, gyors, precíz, jó vezetni.
A Giulietta mégsem vált unalmassá mellette. A hangjai sokkal hagyományosabbak, nekem jobban tetszik. A motor hang, a kipufogó dörmögése, fordulaton az Alfás trombitálás. Persze tompítva vannak, de jó hangok. A kézi váltó a rövid fokozatokkal, az agresszív gázreakció olyan kis dög autót adnak ki, amivel nagyon könnyű ledobni a láncot. Bármilyen békés szándékkal indul az ember a sarki fűszereshez, vagy a templomba, egy ártatlan momentum és elszakad a cérna. Egy sárgára váltó lámpa ami még annyira nincs messze.. vagy egy üres sáv, az erdő felé senki nem megy.. akkor kerülünk. És vége, onnantól ha Herendi porcelánnal van tele a csomagtartó az sem számít. Jobb pedál, bal pedál, jobb pedál, bal és jobb és vissza fokozat és jobb, és bal és jobb és átnyúl a jobb, sarokkal jobb jobb, bal, visszakapcs, nagyonjobb, bal nagyon jobb :-)
Nem hothacth, nem versenyautó, csak egy szép kis Alfa, amivel szuper jót lehet autózni. Ügyes hozzá a futóműve, rugózik, kanyarodik, jó a súlyeloszlása, tapadása, és még az alap fékek is nagyon magabiztosan fogják meg. De leginkább van benne valami vidám lekesedés, ami élménnyé tesz minden métert.
A színnel tudtam mit vállatam be. Könnyebb ügy, mint a fekete, de épp csak kicsivel. A 146 esetében sem volt könnyű tisztán tartani, de egy-egy mosás, áttörölgetés után az esztétikai élmény megérte a fáradozást. Ez olyan kis öncélú öröm, de felfogható műélvezetnek. A Giulia megrendelése előtt sosem láttam élőben a Visconti Verde színt, csak reméltem, hogy hasonlítani fog a 146 Verde Bottiglia színére. És szerencsére igen. Picit más árnyalat, de nagyon hasonló élmény ránézni. Úgyhogy újra örömmel vállalom a küzdelmet, mert az lesz vele.
A K2 gyors waxot ezen is kipróbáltam, és sokat javított itt is a mosás utáni nyers állapoton. Viszont minden apró törlésnyom megmarad, a mikroszálas kendő amilyen könnyen működik a piroson, annyira nem jó ezen a sötét fényezésen.
Attila erre is ajánlott eszközt, szintén K2 termék, egy szintetikus törlő. Ma elvittem lemosni, majd itthon direkt nem waxot, hanem sima üvegtisztítót használtam a foltok letörlésére. Ez gyorsan megvan, kb 5 perc áttörölni az autót. Ha nem süt a nap, akkor ennyi meg is teszi. Ha süt, akkor egy maszatos, foltos fényezés az eredmény.
Úgyhogy kimosott, nedves mikroszálas törlővel az egyik kezemben, a K2 törlővel a másikban, nekiálltam áttörölni az autót. A mikroszálas törlőt többször kiöblítettem közben. Ez így egy jó negyed óra munka, de tényleg eltűnik a maszatos kinézet. Ezt a fura maszatosságot nyilván az okozza, hogy a wax réteget kenem ide-oda, ez a gyors wax hátránya (?).
Az eredmény ha nem is tökéletes, de tényleg szép, öröm ránézni. És pont azt az esztétikai élményt adja, amit a zöld 146 adott.
Tudom, hogy még több fáradozással, még több munkával akár tökéletesre is tisztítható, de én megállok ezen a szinten, úgyis koszos lesz :-)
Nem tudom ki hogy van ezzel, a legtöbb ismerős új autó vásárlás után elmerül a funkciók tengerében. Hetekig boldoggá teszi őket a rengeteg kütyü, az érintőképernyőn elérhető beállítások.. és piszkálják, matatják unásig. Én eljutottam addig, hogy a ráfutás megelőző érzékenységét sikerült "Low"-ra tenni. Két hónap alatt kb. 7db ujjlenyomat került a matt képernyőre. Persze, kényelmes dolgokat tud, a telefontükrözést hasznosnak is tartom, de nem ez tesz boldoggá.
A második napon már alatta feküdtem és a karbon kardánt akartam látni. A harmadikon zsebkendőbe csomagolt mágnessel álltam neki, akartam tudni, hogy mi van alumíniumból. Később megint azon kaptam magam, hogy az autó alatt fetrengek, és a futóművét nézegetem. Mi hova van bekötve. A hátsó futóművön valami szenzor rozsdamentes hengeres fejű torx csavarral van feltéve? Ilyet se láttam még. Csupa szép, igényes megoldás. Mindenhol ipari "rend". És rengeteg alumínium. A motortér is csupa műszaki csemege. A futómű tornyok, a merevítések, a külön vizes intercooler, a hatalmas méretű turbó. Komolyan, mintha egy versenyautót nézegetnék.
A hátsó acél futóműkeret kicsit nem illett a képbe számomra. Aztán nem várt helyről, BMW-s drift őrültektől kaptam meg a választ. Az alu törik ha inzultálják, az f10-es 5-ösnek pont ez a baja. És hát kell egy kicsit nehezíteni a farán, aluból lehet már nem volna jó a tömegeloszlás. Ez az autó ennyire ki van találva. Minden részlete az autózásért van. És engem ez tud lenyűgözni. Álló helyben is, ha ránézek, a gyönyörű formán kívül látok egy műszaki tárgyat ami tele van különleges megoldásokkal, anyagokkal. Az autóipar néha váratlanul kiköhint egy-egy különleges autót. Ez egy olyan.
Vezetve érezni is lehet. A kicsit kavicsos úton alászedett kormánnyal óvatosan megfordulva érezni ahogy az autó könnyű eleje és a nem lassú tempóhoz beállított kormányzás geometria egyessével küzdenek a kavicsokkal. Pattog, elugrik, mintha szétfelé állnának a kerekek (és valóban úgy is van). És ez is egy jó érzés. Meg sem tudom fogalmazni miért, de érződik a lassú tempón elpattogós orrán, hogy csak egy gyors kanyarra vár. A gyors kanyarban pedig hogy még gyorsabbra.
200 ló? Kiváncsi voltam, hogy elég lesz e nekem. A 159 2.4 közel 230 lóerő volt, nem ment rosszul. Aztán jött a Giulietta a pici morcos motorjával és megmutatta, hogy ő is tudja szedni a lábát közel ugyanúgy. Nem is tudtam mire számítsak. Erre a rugalmasságra őszintén nem számítottam. A számokat felejtsük el. A kilókat, a lóerőket hagyjuk. Odalépek neki és ahogy nő a tempó, úgy lesz egyre lelkesebb a motor, és valahol 170 körül elkezdenek olyan autók is tisztelettel félreugrani amiket nem nagyon volt szokásom piszkálni. És ekkor sem az okoz örömöt, hogy milyen autót toltunk le. Dehogyis! Az, ahogy az egyre nagyobb tempón szinte keresi az ívet az autó. Egy enyhe kanyar, vagy akár egy sávváltás és az autós énem boldog.
Amikor az autót vettem, az előző tulaj adott hozzá 4 db Zender Siena felnit. Az egyik 3 helyen volt hegesztve, mindegyik padka nyomos. Hamar kiderült, hogy a hegesztett helyett kell néznem egy másik darabot, ami szinte lehetetlen. Árultak egy darabot, de 5x108 osztókörrel. Aztán egyszer csak feltűnt 1 db 5x98-as, hamar le is csaptam rá. Németországból jött, kis időbe telt mire megkaptam. Összesen 3 darabot kellett görgőzni. Idén elvittem őket egy felni polírozóhoz, aki felpolírozta a peremeket. Ezután fényezés következett, erre is sikerült a megfelelő szakembert megtalálni. Ezután Nanolex Si3D BC kerámia alapozóval és Si3D kerámiával kezeltem őket. Visszaragasztottam a kamu csavarokat, amiket a fényezés miatt ki kellett szednem belőlük. Vettem bele 4 db gyári új Alfa Romeo felni kupakot is. Ezután jött a gumiszerelés, felkerültek a korábban a TS-en használt Continental PremiumContactok. Majd nem ment fel a kerék, mert elől beleért a féknyeregbe. Kellett gyártatnom 3 mm-es nyomtávszélesítőt, így lesz az ET28-ból ET25. És végre sikerült őket felszerelni.
A gumikban felszereléskor 13.353 km volt.
Az autó km állása: 199.089 km.
Levegőszűrő csere, gyári új. Ami benne volt, az is gyári volt.
Km: 199.103 km
Eltelt egy év, elszaladt 8000km. Az első évet hibátlanul teljesítette az autó, reméltem is.
Ma hoztam el a szerelőtől, megtörtént az olajcsere, szűrők cseréje, klíma tisztítás, pollenszűrő csere. Mindenből gyári alkatrész került bele. Illetve pár pozitív véleményen felbuzdulva beépítettek egy erősített kivitelű gyári tartóbakot.
Nos itt a baki. Tényleg eltűnt az a kis rezonancia, nem rezeg a jobboldali tükör. De eltűnt az autó mérges karaktere is. Elcsendesedett. Nincs "vráááámmm", nincs az az instant, széttéplek-megeszlek reakció, csak a távolban dolgozik a kis motor. Kingának sem tetszik, nekem sem. A bak mizéria csak utolért újra, de már rutinos Alfásként. A gyári bakot csavarjaival együtt kihalásztam a hulladék vasak közül és hazahoztam.
A szerelő lebeszél a visszacseréről, mert nem hiányzik semmilyen alkatrésznek a plusz rezonancia. Igaza van, de nekünk meg hiányzik, ez így túl modern autó, Chili nem ilyen. :-)
Más autóimról ennyi idő után már írtam valamit, első benyomásokat, bármit. Hát most szóhoz sem jutok. Valamit írnom kéne, repesni az örömtől, rajongani, hiszen egy nem akármilyen új autó áll itt. Szinte elhinni is nehéz, hogy ez az autó itt állhat a beállómban. És mit érzek? Mintha mindig is ez lett volna az autóm. Rajongás és örömmámor helyett egy megnyugvást érzek. Kicsit benne van az eddigi összes Alfánkból valami, és kicsit benne van minden ami eddig hiányzott. Kicsit benne van a Maseratiság ami miatt állandóan öreg olasz luxuslimuzinokat nézegettem, kicsit benne van az Alfa Romeo verseny öröksége, kicsit benne van a hagyományos autózás minden értéke, és kicsit benne van a mai modern technika , anyagtudomány minden trükkje. És az egész így ahogy van olyan nekem, mint egy régi ismerős. Csak tudnám honnan.
Olyan, mint egy szabott öltöny. Pont olyan, amilyennek lennie kell. Viselem és természetes érzés. Pont olyan hosszú, pont ott gombolódik, pont jó a válla, és nincs mit róla áradozni. Hiszen méretre készült. Na ez az autó ilyen. Beülök, megnyomom a gombot, finoman megbillen oldalra ahogy beindul, elfog az érzés, hogy itt nagyon jó helyen vagyok. Jók a hangjai, jók a reakciói. Mintha az Alfa Romeo mérnökei munkaórák ezreit töltötték volna az én megfigyelésemmel, vagy a gondolataim kiolvasásával. Aztán még ezer órákat azzal, hogy azt a sok igényt egy autóvá gyúrják. Hogy legyen utazóautó, de legyen könnyed. Legyen halk, de legyen hangja. Legyen versenyautó és legyen luxus limuzin. Legyen alacsony, de legyen kényelmes. Legyen benzines, de fogyasszon keveset. Legyen automata, de ne legyen unalmas és kompromisszumos miatta. Legyen különleges, de ne ordítson az emberek arcába a design, legyen visszafogott is.
Nos, szóhoz sem jutok. Itt van, és pont olyan. 1073km-rel az órájában azt érzem, mintha 1073 éve az enyém lenne, és ez így is maradna a világ végezetéig.
