Tagok >> WarbiRunner (Gyuri) >> Blog
A téli átállás megtörtént. Ahogy néztem, a nyári gumikon még egy szezont kibír majd a minta. A szélét kicsit eljátszottam, de összességében jó lesz ez még.
Jövő hétre fagyot mond, a gumisok előtt kígyózó sorok. De jó hogy végre elhoztam onnan a kerekeket. Pláne, hogy a tavaly őszi kapkodás nyomát is megtaláltam az alvázvédő rétegben. Beletolta a krokodil emelőt..
Itthon mindig van Koralkyd rozsdagátló alapozó, azzal javítottam a hibát. Időben észrvettem, még fényes tiszta fém kandikált ki.
Egyúttal a hátsó keréknél a filc mögött is kitakarítottam a küszöbök végét.
Végül téli kerekek fel, beállítottam a nyomásokat, majd lemostam és elraktam a nyári felniket. Ja, és gyorsan elszaladtam téli szélvédőmosóért, azt is betöltöttem, úgyhogy jöhet a hideg.
Kb 26-án eszembe jutott, hogy hoppá, idén lejár a műszaki! Hú de eltelt két év megint...viszont 5 nap maradt az érvényességből. Mindez persze jó ha pénteken jut az ember eszébe, lehetőleg délután 4 körül. Na de gond egy szál sem, átsétáltam a közelben lévő vizsgabázisra. Hogy miért nem ide hortam eddig is, nem is értem. Adtak is időpontot ma reggelre. A felkészítés annyi volt, hogy szép tisztán vittem az autót pontban 9-re. Sütött a nap, kint nézegettük az autókat a parkolóban, műhely mögött a gyerekkel. Megcsodáltuk, hogy az ott ácsorgó Giulia Veloce fékje milyen újszerű :-))) Aztán fél 10-re friss műszakival otthon is voltunk. A 13 éves autó még most is hiba nélkül vette az akadályt. Remélem az OT-n is így megy majd át...
Kedvenc nyári sátrazós túránkra ismét Chilit választottuk. Immár négyen mentünk, a lányok is elég nagyok már az ilyen kalandhoz. Ez persze feladta a leckét, mert két személy nomádkodós cucca még jól elfért. Négyőnkre kicsi lett a csomagtartó, és idén nem volt teherautós segítség sem. A szomszédunk szervezte a túrát, ő vállat be egy utánfutót, a sátraink is oda kerültek végül. A Román utak a szokásosnál is kontrasztosabban csúcs jók a hazaihoz képest. Nagyvárad kapott egy elkerülőt, a GPS már ott vitt. Magamban sírtam hogy mennyire gyorsan, könnyen és kényelmesen haladok át egy nagyvároson, abban a Romániában, ahol 20 éve még utálatos volt a sok balkáni autós közt romos utakon kínlódni. A helyzet megfordult sajnos.. Romániában szépen, normálisan haladtak az autók a széles, tükörsima utakon. Egész a Bihar hegység Ponor rét (Glavoi völgy) letérőig makulátlan aszfalton mentünk, nulla darab kátyút kellett kikerülnöm. Szuper volt, és a táj továbbra is fantasztikus. Meg is álltunk kicsit patakozni, kavicsot szedni. A Glavoi völgybe viszont kavicsos út vezetett le, ott lépésben ereszkedtünk, nem ért le sehol az autó alja. A neheze a végén van mindig, amikor a kavicsos útról a rétre le kell menni terepjáróknak való sziklás, köves, kigödrösödött úton, néha muszájból a vizes füves domboldalon kerülve. Kétszer ereszkedtünk itt le, és jöttünk fel a hétvége során. Eső után, megpakolva, felfelé különösen necces volt, öten tolták a kis autót, D-ben nyomtam a gázt, dolgozott ez e-LSD, pörgött a két első kerék, aztán lassan feldolgozta magát. Végül kicsit küzdősen, de lekoppanás és sérülés nélkül megúsztuk a kalandtúrát. A tanulság azonban az, hogy nincs erre alkalmas autónk, jövőre nem Alfával jövünk ide. A közelben van egy egyéni vállalkozó autókölcsönző, van egy szép zöld Hilux a flottájában, el fogjuk hozni.
A hétvége ahogy az szokott lenni, igazi élmény volt. A hegyi túránk a Szamos Bazár kisebbik köre volt, 8.8km. A nagy kört sajnos fakidőlések miatt lezárták. A kis kör is majd 4 órás túra volt, hegyi ösvényeken, aztán egy barlangba leereszkedve, láncokon kapaszkodva, patakban haladva. Fantasztikus látvány, élmény, ha lehetőség adódik, jövünk bármikor, bármennyiszer. A sátrazás is hangulatos, és a környéken már talán az egyetlen hely ahol engedélyezett az amúgy illegális vadkempingezés. Szóval jövünk még, de az Alfák maradnak. Chili marad városi, a Giulia pedig... nem is tudom. Fantasztikus vezetni, még ha teljesen haszontalan is néha.
Egy tapasztalat miatt nem számolom fel a flottát, de ha gyakran kibéreljük majd a Hiluxot, akkor elgondolkozok majd. :-)
Már év elején befizettem erre az Alfa Romeo Club által szervezett talákozóra, szerettem volna Kakucson a pályát megnézni, kipróbálni, hogy ne csak fotelvéleményem legyen a Laptimingnak is helyszínt adó pályáról. MIvel reggel időben regisztrálni kellett, elindultam korán. A 4-es úton, vicces 7.5l-es fogyasztással, fél órával gyorsabban mint a Google Maps által kiírt érkezés. Valahogy így is terveztem. Mivel egy hatalmas esőt is kifogtam út közben, még szépen lemostam, rendbeszedtem az autót.
A beléptetés, felelősség nyilatkozat pillanatok alatt megvolt, gördülékeny volt az egész szervezés. A nap elején felvezetett körökön szépen sorban haladva volt alkalom megismerni a pálya nyomvonalát. Ez nem feszített tempóban történt, tényleg pályáabejárás volt. Nem volt kötelező, de nem szerettem volna kihagyni a lehetőséget, az ilyen mindig hasznos. Közvetlenül ezután már álltunk is fel sorban a belépő kapu előtt, és sorban engedtek minket fel a pályára.
Ilyen események előtt mindig az van bennem, hogy nem vagyok én versenyző, majd jól elbénázok ott, de valahogy sosincs bennem az a magabiztosság, hogy húúú most csapatunk egy nagyot. Ez nálam örök ambivalencia, vagy valamiféle skizofrén beütés? Nézem a többi autót, hogy csikorog, dől, húú hogy mennek, de ügyesek. Jó, majd körbemegyek valahogy én is. Nézem kikkel megyek.. Háát izé. 75 versenyautó, két Giulia Q...francba. Aztán felintenek a pályára. Az első kört olyan közepesen kényelmesen letudtam, bemelegítő kör. Aztán az utolsó szűk kanyar kijáraton a lábamat odaszívta a gázpedál. Tudtam, hogy nem megyek pályarekordot, tudtam hogy hol hagyok benne nagyon sokat, de elkezdtem élvezni a dolgot. Elmúlt a bizonytalanság, és nyomtam neki, és hát nem közelített a tükörben senki... Hogy mitől van ez, nem tudom.
Az is érdekes, hogy régen az adrenalin azért uralta az ilyen autózást. Csúszunk, határon vagyunk, juhúúú. Hogy a Giulia más e, vagy én öregszem, nem tudom, de most is, mint a Giulia minden megtett méterét a harmónia és a kontroll érzet írja le jól. Elképesztő módon együtt él az emberrel. És igen, baromira puha versenypályára, és az egyenesekben jöhetne még lóerő. Viszont ez sem az élményt nem rontja, sem lassúnak nem mondható. Én előztem, engem nem előztek. Végig az volt az érzésem, hogy a szűk kanyargós részek ahol a Giulia brillíroz. Az valami eléképesztő ahogy a kis szűk kanyarokban végig egyensúlyban lehet tartani, és fordítani kormánnyal, gázzal, ahogy jól esik.
Másfél éve volt az MRing tréning és pár kör a pályán. Az nagyon élveztem, most viszont egész más élményt kaptam. Akkor téli gumikon mentem, ami érzetre jobban harapott. Most nyárikon, ami egyáltalán nem bizonyult lassúnak. Most sokkal többet sodródott az autó, még több kontroll érzet volt. A kanyarokban most egyszerűen jobb, kegyensúlyozottabb volt, amit nem tudok hova tenni.
A fék valami irgalmatlan jó lett. Gyors, hajszál pontos, nulla bólintás. Egyszerűen nem ilyenre emlékszem régről, ez most egy nagyon magabiztos fék setup így. És aki szerint normális hogy pár kör pályázgatástól tönkremegy a fék.. hát nem. Semmi baja a hátsó fékeknek ennyitől. Felraktam, bejárattam, volt benne 1500km, amikor megkapta ezt a pályanapos kiképzést. Köszöni, jól van. Sem égésnyom, sem barázda, sem semmiféle rendellenes hülyeség nem látszik rajta.
A képekért köszönet a fotósoknak, NrmN, és Flat Four!
Rászántam a mai szép napos délelőttöt, és kicseréltem a fékalkatrészeket. Nem rohantam, mindent szép lassan, alaposan átnéztem, tisztítottam. A gyári tárcsák botrányos állapotban voltak, egyértelmű hogy ez okozta a fékezéskori morgó hangot. Valószínűleg valóban nem fogott a hátsó fékem.
Első lépés menüből Brake Service módba tenni az autót. Ezután oldalanként dolgoztam, kis krokodil emelővel. Simán jött szét minden, az idő túlnyomó részét a tisztítás vitte el.
A kerékagyakat gravírgép drótkoronggal fényesre tisztítottam. Rozsda és valami felületi barnás elszíneződés volt rajtuk. Szépen türelmesen fel lehetett tisztítani a felületet, ami egy halvány réteg rézpasztát (szilikonos zsír+réz?) kapott.
Szintén sok időt elvitt a konzolok és a nyergek áttakarítása, nem akartam koszosan visszatenni, mégha tudom is, hogy 100km és újra belepi a fékpor a belső zugokat.
Feltűnt, hogy a csúszkák felületén megszilárdult, odaszáradt néhai kenőanyag volt, már a funkcióját nem töltötte be. Nem vitték túlzásba a gyári szerelésnél ezt sem. Mivel a Mannol rezes zsírt amit vettem ide is ajánlják, a csúszkák is kaptak egy nagyon vékony réteget. 1100 fokig véd a berágódástól elvileg. A gumi ajkak majd lehúzzák a réz szemcséket, ez itt várhatóan jól fog működni. De majd ránézek, már bátrabban szedem majd szét bármikor, nem sokkal nagyobb ügy mint egy kerékcsere.
Összerakáskor a betétek fülei is kaptak egy sóhajtásnyi rezes pasztát, így a nyereg konzolhoz vékonyan kent felület ér. Mindenhol módjával használtam a zsírt, a fék körül azért nem szerencsés bödönnyit kikenni.
A dugyattyúkat egy szorítóval simán visszanyomtam. Egy kis türelem kell hozzá, ahogy a nyomást engedi, úgy szép lassan lehet visszanyomni. Ezzel nem kell kapkodni, két tekerés közt fél percet is lehet várni, és megy könnyen.
A Rotinger tárcsákon sokat nem kellett gondolkozni, meg vannak jelölve, hogy melyik a jobb és a bal. Felmentek szépen, méretpontosak. Asztalon nagyjából kióráztam az egyiket, kb tudja azt a tűrést amit állítanak róla. Mivel síkköszörűn készül, és gondolom minőségellenőrzik, ez várható volt, a másikkal nem is játszottam már.
A betétek.. A MY21 gyári betétei GA9005 anyagösszetétel. A szintén gyári amit akciósan vettem, még 2018-as gyártású OEM betét, GA 8135 anyagú.
Sejtésem szerint a 2021-es fékbetétek már az USA csökkentett réztartalmú szabványnak kívánnak megfelelni. Ránézésre nem is találtam réz forgácsot benne, inkább pár fényes acélforgács látható a felületén. Egy betétet feltisztítottam, hogy az újakkal össze tudjam hasonlítani. Az új betétek, (amik valójában az öregebbek) ránézésre is jól tele vannak rézzel. Ez jó hír, mert a réz a betét hőelvezetését javítja.
Reményeim szerint felkerültek a gyárihoz képest jobb hőelvezetésű mart tárcsák, amik a marás miatt a betét felületét is jobban karbantartják, valamint jobb hőelvezetésű, kevésbé eco, mégis gyári betétek. Ez az elmélet.
Összerakás után az autón be kell nyomni a fékpedált, majd behúzni a kéziféket. Ezzel visszaáll szerviz módból, és el lehet kezdeni a bejáratást.
Az első kb 20km meg is volt, körülbelül követve az AP Racing "brake disc bedding in" útmutatóját.
A visszafelé úton, miután már elhagyta az első fékezésekkor hallható kis karistolást, morgolódást, érezhetően elkezdett fogni a fék. 85-90km/h-ról pici lépcsőkben fékezgettem 60km/h környékére. A morgás megszűnt, és egyértelmű, hogy most fog, nem billen egyből előre az autó, sokkal jobb a fék érzet.
Ezt a bejegyzést tuning és extra kategóriába soroltam, mert remélem sikerül a gyári kacathoz képest egy jobb hátsó féket összerakni. Nem szerettem volna arra pénzt költeni, hogy az autót vizsgálgassák. Egy óra márkaszervizes rezsióradíjból pont megvan egy szett új hátsó fékbetét. Ha Budapestig kell menni ezért, akkor majdcsak a tárcsák ára is.
Fórum olvasás, Tarox-szal levelezés után valami ilyesmi körvonalazódik:
1. A tárcsa anyaga legyen jó. Mind ugyanaz a szürkeöntvény elvben, gyakorlatilag vannak különbségek, és a gyártás, hőkezelés (ha van) milyensége is számít.
2. Mivel a túlmelegedés a valószínű diagnózis, semmiképp nem kerül fel újra ATE tárcsa, és ha lehet a hőelvezetésen javítsunk.
A sok opció végigpörgetése után a Rotinger mart tárcsa és gyári betét kombinációra voksoltam. A Rotinger anyagára jó visszajelzéseket találtam, nem kopik, nem ég meg. Sima tárcsa párti voltam, azonban a Tarox-tól kifejezetten javasolták valamiféle hűtési megoldás választását. Hogy miért a mart?
A fúrt tárcsák fő funkciója anno az azbesztes betétek súrlódásakor keletkezett gáz elvezetése volt. A mai betét anyagok már nem képeznek ilyen gázokat. Továbbra is van hűtőhatás, de az a mart esetén is.
A fúrt tárcsákat lényegében ipari oszlopos fúrón készítették eredetileg. A gyártástechnológiája egyszerű. Ugyanakkor nagyon megbontja az anyag integritását, hamarabb vetemedik, reped a furatoknál magas hőterhelésre.
Ezzel szemben a mart tárcsa kevésbé hajlamos a repedésre.
A betéteket a tárcsa bemarásai teljes felületen mint egy penge simítják. Így remélem egy kis plusz betétkopás árán az egész rendszer egyenletesebben kopik, és összességében tartósabb lesz.
Történt hogy tavasszal már nem csak furán néztek ki a hátsó féktárcsák, hanem egyre határozottabban morgott a fék 100km/h fölötti tempóról lassításkor. Ezt jeleztem is a 3 éves szervizen, ugye eddig tart a teljeskörű garanciám, gondoltam 30e km-nél teljesen nem normális egy ilyen jelenség a fékrendszerben. Gondoltam én. Ehhez képest a szerviz részéről annyival lett elintézve, hogy "ezek ilyenek" és hogy ennyi km-nél már nem engedélyezi az Alfa Romeo a garanciális javításokat a fékrendszerben. Sem vizsgálat, sem semmi nem történt az ügyben, összesen három helyről utasítottak el. Egy garanciális autón biztonsági berendezés hibáját jeleztem, és teljes süket fülekre talált, a kereket se vették le. Nyíregyházán jelezték, hogy foglalkoztak volna vele, márkaszervizes rezsióradíjon. Számomra ez így vaskos csalódás. Azért ruháztam be egy új autóra, hogy ne legyen vele gondom. Beülök, megyek. Nem ez történt, sőt a helyzet az, hogy idén nem tudtam elmenni egy Transzfogaras túrára, mert nem mertem rizikózni rossz fékekkel. Hogy fordulhat elő egy 32e km-t futott autónál ilyen? Nagyon bosszantó, ahogyan az Alfa Romeo Customer care szakszerűtlen, buta elutasító válasza is.
Összesen három féle diagnózist kaptam a hibára. Egy helyen sem vették le a kereket, és egyetlen helyen nézték meg a tárcsák belső oldalát.
1. Ez mind ilyen. (márkaszerviz)
2. Nem használom "elég bohóc" módon, így a hátsó fék alig üzemel, ezért rozsdásodik. Amúgy mind ilyen. (márkaszerviz)
3. Teljesen elkopott elöl-hátul minden, teljes fékgenerál (fék szakszerviz)
4. "Gyuri neked megégett a tárcsád. De miért csak a hátsó?" (BMW szakszerviz, ismerősök)
A teljes elkopásról annyit, hogy mindent megmértünk rajta, kb 70%-os állapotú volna a fékrendszer, nagyon messze a kopáshatároktól. Vagyis a fékszerviz is csak pénzt akart rólam gyorsan akasztani, nem a problémát megoldani.
A konklúzió?
Az az, hogy egy biztonsági berendezés hibájával garanciaidőn belül magamra maradtam. Plusz poén: egy Alfa Romeon a helyes diagnózist valószínűleg egy BMW szerviz volt képes megállapítani, minden jel arra mutat hogy nekik van igazuk.
Naná, Chili is waxos fuxos csillivilli lett. Mindkét verda megkapta a tavaszi bőrápolást is.
Chili még plusz kért két új csomagtér gázrugót, azt is bepattintottam.
A Selénia Rally előtt lemostam. Bár minek, mert az odaúton összebogarazom. De ha már lemostam, és tökéletes felhős, kellemesen tavaszi idő volt, hát adtam egy utolsó esélyt a Meguiars waxnak. Egyszer felkentem, alig bírtam levakarni, foltos, mázgás lett. Készültem a legrosszabbra most is. Viszont véletlenül olvastam tegnap egy cikket pont a waxolásról. Eddig az első érthető és normális leírást. Szóval rájöttem, hogy hol rontottam el. Izopropillal letisztítottam a lemosott fényezést, és ezúttal nem egy fél doboz kenőcsöt applikáltam rá. A kis párnácskával körkörösen felvittem egy viszonylag kis mennyiséget. Mikor körbekentem az egész autót, mikroszálassal ugyanilyen körkörös pici mozdulatokkal leszedtem a felesleget. Basszus szép lett! Nem.kicsit.
