Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Egy hónap eltelt, elmondhatom, hogy érdemes ránézni arra a gázolajszűrőre néha. A fogyasztásom szépen lecsökkent 3-4decivel, kicsit frissebb a gép, és reggel továbbra is halkabb. Cseréjjé szűrőt! :-)

Korábban már nyomozgattam a rejtélyes gázolajmelléfolyás után. Autópályás menetek után a porlasztók alatti mélyedések tele voltak gázolajjal, ami egészségtelen és büdös is. No csak annyi volt, hogy a CR és a befecskendező porlasztó közti összekötő cső fémkúpos illeszkedésű hollanderét meg kellett húzni. 10-es kulcs 28 másodperc. Aztán a gázolajszűrő csere is végre megtörtént. A szerelési útmutató szerint ki kell venni az egész gázolajszűrő egységet a cseréhez. Remélem nem nagy hiba, hogy alulról aknából hosszúszárral benyúlva lett leszedve, 10 perc alatt fenn volt az új. Legalábbis a szerelő ezt mondta, mert el kellett szaladnom a közeli boltba, mire visszaértem már légtelenített. Gyújtás néhányszor ráad és már ketyegett is újra. És ehhez készültem lelkileg egy hónapot :-)
Ami viszont meglepett, hogy mekkora hatása van a gázolajszűrő cserének. Reggel 13-14 fokban azért eddig elég nyersen szólt a motor, főleg 2000 környékén, ahol hidegen elváltok. Na ma reggel az első váltásig megvolt az a kellemetlen hang aztán kész, elmúlt, teljesen úgy járt a motor, mint melegen. Bemelegedve meg még picit simábban jár, és határozottan jobban reagál a kis gázpedálmozgatásokra.

Így bő 8000 közös km után megcsavargattam kicsit a gépet kanyarban, hogy lássam mit tud.
Sokkal orrtolósabb viselkedést vártam mások leírásai és a súlyeloszlás alapján. Nem vészes, szépen fogható. A szervó kicsit túlzás az ilyen határon kanyarbaesős autózáshoz, kevesebb rásegítés informatívabb lenne. Ha már mászik az autó kifelé, akkor kezd elveszni a vezetés direktsége (nehéz felmérni a határokat), ellenben nagyon szépen, kis mozdulatokkal uralható, nem dobja el magát durván. Az indirekt érzésben mondjuk jelentősen ludas a 185/65r14 gumi is, ami kicsit nyúlóssá teszi a futóművet, ellenben a debreceni utakon kíméletes az érzékeny alkatrészekhez. Azért kezdek gyűjteni 15-ös kerekekre asszem...ez a futómű nagyon sokat tudna rendes kerekekkel!

Miután múlthéten bejelzett a fékbetétek kopottságát jelző lámpa, elvittem átnézetni, és a szükséges alkatrészeket cseréltetni. Hát szép kis számla lett a vége. A tárcsák 0.1mm-re voltak a kopáshatártól, a betétekről meg már szakadt le a maradék fékezőfelület is. Úgyhogy akkor belecsaptunk a fékgenerálba:

- elöl, hátul Brembo tárcsák
- Remsa fékbetétek (remélem beválik én Juridot szerettem volna)

Ezen túl cserélni kellett a szilenteket, mert már nagyon kivoltak purcanva. Kiderült, hogy ez kopogott. Annyira durván lötyögött, hogy már nyekergő hangja sem volt, szinte nem volt alatta gumi.

És még...cserélve lett az egyik oldalt a féltengely gumiharangja, mert ketté volt szakadva. Teljes csuklókimosás, újrazsírozás.
Most nem kopog, semmi hangja a futóműnek. A fék még nem kopott be, úgyhogy egy kicsit nyúlós egyelőre. Holnap majd betanítom...

...és szétvágják a futóművet, de legalábbis a gumikat. Egy óra pesti furikázás úgy megnyomorgatta az abroncsokat, hogy el kellett vinnem centrírre. Pedig óvatos voltam. Nagyon rázkódott az autó a pályán visszafelé és ez engem iszonyúan zavar. Ki lett szépen súlyozva, de egy kis tojás maradt benne (mindben!). Ha már meg volt emelve, megrángattam a futóművet, de igazából semmi nem kottyan, egyelőre az jó.

Megtörtént az olajcsere, az Autó megkapta a selÉnia WR adagját. Ezután kapott egy újabb tank BluDieselt és fél óra nagy terhelésektől mentes autópályás kikormolást az üres M3-mason. A hála nem maradt el, úgy húz a gép, mint eddig még nálam soha. Mióta elhoztam, mindíg picit jobb, dinamikusabb lett.Ha tudom, hogy így kell mennie egy JTD-nek, lehet meg sem veszem. Egy ellustult dög volt még három hónapja. Akkor tetszett, hogy jó kompromisszum egy viszonylag menegető kerregő dízel kicsi fogyasztással, használható csomagtérrel, gyönyörű idomokkal. Mostanra elértünk oda, hogy meg tud lepni, olyat húz. És a kerregés is halkabb már. Felhúzott ablaknál igazi erőgép hang, semmi dízeles érzet. Lehúzott ablaknál meg gyönyörűen fütyül a turbo. Persze alapjáraton ketyeg, ezt elnézem neki. Meg elnézem a kegyetlen kemény futóművet is cserébe azért a biztonságérzetért amit 150-nél pályán nyújt. Megszerettem, igazi Gép ez. Még nem az a finomkodó eltompított autó mint a maiak (általában), érezni minden rezzenést, ott a nyers versenyautó a lelkében.
Rájöttem, hogy hasonlítunk, talán ezért találtunk egymásra. Családapaként racionálisan kell gondolkodnom, kis fogyasztás, gyerekkocsi a csomagtérbe, klíma, kényelem, biztonság...és az ereimben ott tombol a versenyző aki Wartburgból street racer gépet épített és Imprezáról álmodott. Racionális versenygép? Szerintem az. Ilyen teljesítményt ilyen fogyasztás mellet ennyi pénzért más nem tud. Mellesleg gyönyörű, ez a kicsit élére vasalt ék alak számomra dizájn csúcs, nem vágyom többre.

47-es út, Debrecen Hódmezővásárhely viszonylat, kritikán aluli útminőség. Eszembe jutottak a boldog percek, amikor a Wartburg futóművét felkeményítettem. Hát EZ sem puhább. Döcögött rendesen szegény, ez a sport nem Neki való. Azért kitett magáért, óvatos gyerekszállítós, egyenesbenmax130-as, ésszelelőzős tempóban is 2:30 volt a menetidő. Háztól házig egy eltévedéssel :-)

A futómű-fék-motor kombó jelesre vizsgázott Füzesabony-Eger közt a hegyi kanyargóson fölfelé. Haverék a Mareával mentek elöl, diktálták a tempót. Hallottam hogy üvöltözik előttem a kis 1.6-os, nem is ment rosszul, de valahogy ez az egész az Alfában nyugdíjas menetnek érződött. Lényegében 4-5 ben végiggurultam mögöttük, rengeteg tartalék volt még a futóműben és a fékekben is. Elég brutálisan kell ahhoz menni, hogy legyen egy kis zabszem effektus.

Hétvégén voltunk fenn Szilvásváradon bringázni egyet (szilvásvárad maraton, rövid táv). Hát mit mondjak ez az élet... Haverék egy Mareával én az Alfával; felcsavartunk a hegyek közé, csomagtartóból kétkerekűt ki, fék, váltó pöpecre beállít, aztán irány a felhők közé.
Nyakig sárosan értünk vissza, az adrenalin csurgott a fülünkön, brutál jó lejtő volt a pálya utolsó néhány kilométere. Híg sár, szuttyogósra taposott kanyarívek, mindenfelé kiálló kövek és körülöttünk csendben susogták a fák...hogy lassíts b*meg családod van!

No tegnap felemlegettem egy ismeretlen "elkövető" összes felmenőjét és mindhárom szülőanyját.
Valami okos nem bírta normálisan kinyitni az autója (?) ajtaját és amúgy izomból beletolta az autóm bal elejébe a sarkát. Szóval eddig volt hibátlan a fényezés. Szerencsére nem nagy a plezúr, de engem zavar, hogy ilyen balkánian buta emberek vannak. Nem olyan bonyolult finoman kinyitni egy ajtót, főleg ha közel parkolunk...
Morcos hangulatomban hazafelé kiengedtem a gőzt, szabályos Streetracing-et nyomtunk egy Civic Coupe-val. A 126 lóereje (asszem annyi) nem volt többre elég egy hajszállal sem, mint nekem a 105. De nem is vérre ment, nem egymást büntettük, hanem mindenki mást. Ritkán csinálok ilyet, de akkor nagyon. És ez kellett a nap végére. A szemben igazoltató rendőrök egy Suzukis papírjainak nézegetéséből riadtak. Jól utánunk néztek...csak épp integetni felejtettek el, de úgyláttam tetszett nekik is a műsor :-)