Eljött ez is, 13 év után nincs 146-om. Szerettük, hiányozni fog :-(
A lightos használat idejét kihasználandó bejelentkeztem Sanyihoz, hogy cseréljen termosztátot, vízpumpát. Nehéz hozzá bejutni már, állandóan motorszétszedős munkái vannak, kb csak ő vállal ilyet már Debrecenben. Viszont neki ez az autószerelés, nem az aprómunkák, ezt már megfigyeltem. A motorokat, azt szereti szétszedni, és precízen összerakni, így egyre nehezebb rávenni, hogy cseréljen nekem ezt azt az öreg Alfán.
Tegnap végre el tudtam vinni, reggel bepattantam, indultam. Két km sincs tőlünk. Épp kanyarodtam volna le jobbra Sanyi utcája felé, index már kint, fék... uhh mondom fék... és nem, nem jött össze, tovább mentünk egyenesen. Betonkemény lett a pedál, és teljes erőből taposva is csak éppen valami fékhatás összejött. Megérezte az autó, hogy hova viszem, gyorsan szólt, hogy van itt még egy apróság..
Típus hiba, Kazes barátom blogjából már ismerős volt a sztori, elnyalódik a vákuum pumpa meghajtó tengelye. Plusz a vezérműtengely vége is, így egyszer csak szétakad a hajtás, nincs vákuum a fékszervóhoz. Alattomos és veszélyes hiba.
Az autóim hálás szerkezetek, általában pont jókor szoktak elromlani, ez most is így volt. Egyedül ültem bent, üres volt az út, 2km-re otthontól épp a szerelőhöz menet. Brilliáns időzítés :-)
Ma reggelre meg is rendeltem egy Pierburg vákuum szivattyút. Ránézésre szörnyű gagyi egy öntvény, feketére festve, ronda na... viszont fel van készítve erre a típushibára, szélesítve van rajta a lapolt rész, ami a vezérműtengely nútjába illeszkedik. Ez viszont nagyon jól jött most, nem volna kedvem vezérműtengelyt is cserélni. Pláne, hogy végül Sanyi még a vízpumpa cserét is inkább halogatja. És ez sajnos az öreg zöld autó legnagyobb baja. Nem sok hibát produkál,sőt, szerintem meglepően agyonüthetetlen egy szerkezet, de egyre nehezebb azt a pár javítást is kikönyörögnöm. És ezen ma fel is húztam magam picit, úgyhogy nem is baj, hogy mára Zen őfelsége jut közlekedési eszköznek. Az jobb mint egy doboz nyugtató XD
Holnaptól nincs iskolajárat, a zöld autó is pihenőt kap. Megtankoltam, lemostam, és kitakarítottam. Belül nagyon látszott rajta a napi használat. Egy parókára való szőke hajszál, apró kavicsok, homok, por, morzsák, összemázgált ablakok. Alaposan kiporszívóztam, áttörölgettem, így tettem vissza a helyére.
Gyönyörű ez az autó még mindig. :-)
Kicsit korainak bizonyult az öröm, az eBay-ről rendelt tükör nem ment fel az autóra. Azt hittem 10 perces munka lesz tükörlap tisztítással együtt. Hát nem.
Kiderült, hogy ez egy 145 tükör, ami nagyobb (lásd kép), mint a 146-é. Úgyhogy az eladóval felvettem a kapcsolatot, korrekt módon felajánlotta, hogy visszautalja az árát.
Aztán gondoltam egyet, jó lesz ez így nekem, az autó letört gyári tükréből és a 145 tükörből építek egy jót, ami fel is megy az autóra.
A 145 tükrön a belső váz hibátlan, a csavarok, szigetelő gumi újszerűek.
Pár órám ráment, de sikerült, jó lett. A legnagyobb gondot az okozta, hogy az alu vázba úgy belerohadnak a csavarok, hogy semmilyen trükk nem szedi ki, az egyiket fúrni kellett.De találtam normális, stabil megoldást.
Most köt még a ragasztás, holnap felteszem az autóra, a saját felújított belsejű tükrét.
Találtam eBayen egy Hella-Behr vízpumpát. Utolsó darab. Szeretek így ritka alkatrészek után turkálni, van egy sport értéke. Ez pedig itt kapóra is jött, mert ugye a vízpumpa gyári. Lassan 24 éves. Mielőtt ítéletet hirdetek, ezt és a termosztátot nem nagy ügy kicserélni. Nem a hiú remény dolgozik bennem, de felesleges hengerfej leszedést sem szeretnék. Pláne hogy a legutóbbi bejegyzés óta csak a kilométert falja, a vizet nem. Ezt a két alkatrészt kicserélném amúgy is, kezdjük ezzel..
Az autó meg csak megy, teszi a dolgát nap mint nap.
UPDATE 02.13.:
Sikerült termosztátból is eredeti gyárit vadászni. Egy tükör letörős pszichopatának köszönhetően. Normális állapotú Vitaloni tükröt nagyon nehéz találni már, jó sok időbe telt mire találtam, végül ezt is eBayen. Aztán végigböngésztem az eladó holmijait és ott volt amit kerestem, gyári, eredeti termosztát, pajzsos pecséttel. Mindig rizikó így alkatrészt venni, de különleges élmény kibontani, és NOS (New Old Stock) alkatrészt beépíteni. Ide fajult a sok negatív tapasztalatom az utángyártott, autósboltban kapható alkatrészekkel, egy érdekes hobbi lett belőle.
Azt hiszem sikerült ötvöznöm a napi autó fenntartást a hobbi autózással és a veteránozás izgalmaival, és ez egy ideális állapot.
És ehhez ez a dízel Alfa ideális alanynak bizonyult. Nem sok youngtimer rajongónak jut eszébe adagolós dízel Alfával foglalkozni, így meglepő alkatrészkínálat van hozzá, nem is drágán. Autósbolti áron ki lehet élni az alkatrész vadászós hobbit, közben gyári alkatrészekkel szépen gyári közeli állapotban lehet tartani az autót.
Az adagolós dízelségéből fakadóan pedig lényegében nem tud olyan baja lenni, hogy ne tudnánk használni. Persze innen már látszik, hogy egyelőre marad, hogyne maradna...
UPDATE 02.19.
Megérkeztek az alkatrészek. Nem tudom hány ilyen 146 tükör lehet még a Földön, de ennek végre nincs eltörve a felső rögzítése. Évek óta szeretnék egy ilyet, végre lett.
Rászántam ma a fél napomat. Csak hogy ne essek a Giuntini csapdába (bocs Emil, tudom Te rosszabbul jártál, ez csak egy öreg traktor..), és eldőljön hamar, hogy mi a helyzet. Elmentem Sanyihoz a szerelőmhöz. Sok a munkája, úgyhogy most úgy segített, hogy kölcsön adta a nyomatékkulcsát és a bordás krovafej készletét. Köszi Sanyi, ismét :-)
Itthon aztán lekaptam gyorsan a szelepfedelet, majd hagytam hűlni a motort. A gyári előírás szerint 100Nm + 2x90 fok a helyes lehúzása a hengerfej csavaroknak. Ezt visszaellenőrizni nem lehet, szóval elindultam 100Nm-ről és 5Nm-enként emelve a nyomatékot ráhúztam a csavarokra. 140Nm lett az a nyomaték, ahol a tíz csavarból hét még "lekattant", három csavaron viszont érezhetően tudtam húzni. Feljebb nem akartam menni a nyomatékkal, úgy gondolom, hogy így megfelelően egyenletesre húztam őket, de legalább javítottam a kiindulási helyzeten.
Összeraktam, és visszavittem a szerszámokat. A motor szerintem simábban jár, bár nehéz ügy ez, ilyenkor a placebo hatás elég erős :-)) Hazafelé körben az erdő fele jöttem, meghajtottam egy kicsit. Megint eszeveszett jót autóztam. Ezzel csak olyat lehet :-)) Viszont itthon már tudtam, hogy mi a helyzet. Láttam a gőzt kilibbenni a géptető alól. Megint kinyomta. Amit lehetett megtettem, azt hiszem logikusan végigjártam az utat, de ezen a ponton nincs tovább.
Újra le kell venni a hengerfejet. Olyasmi érzéseim vannak, mint mikor az ezüst jtd állapotát feltártuk. Szívem szakad meg ezért az autóért, de lehet hogy itt kell elengedni.
Feltérképeztem ugyan, hogy mik a lehetőségek, és nyilván meg lehet hengerfejezni újra. 80e egy felújított hengerfej, plusz a munkadíj feltenni, olajcsere, tömítések cseréje és mehet tovább. Talán mehet tovább. Nem tudom, hogy akarom e. Az elmúlt két évben észvesztő összeget és rengeteg időt borítottam bele.
Itt kiszállni hülyeség, tovább csinálni is hülyeség...
Az autóm szolidaritást vállalt Emillel és elkezdte produkálni az autója tüneteit. Az autópályás úton kezdődött, mire hazaértem kinyomott egy adag vizet. És innentől reggelente felkeményedtek a csövek, feljött a vízszint és ha kinyitottam a kiegyenlítőtartály sapkáját, kiböffent egy adag hűtővíz. Majd mire kihűlt a motor, lement a vízszint a tartály aljáig. Aztán öntöttem rá, azt megint kiböfögte hamar. Ettől azért még nem rémültem halálra, használtuk tovább az autót, viszont elkezdtem kísérletezni.
Előbb kupakot cseréltem, majd álló helyben bemelegítve, figyeltem, hogy mi történik. Érdekes mód a vízszint fel le mozgott egy darabig, majd ahogy melegedett a motor, abbahagyta. Hidegen hengerfejes, melegen nem?
Egyértelműen gázosodott, és még habzott is a hűtővíz, reggel hatástalan volt az előfűtés, és az utastér fűtés is hektikusan működött. Gondoltam egyet, feltettem a kiegyenlítő kupakot lazán, hogy ami ki akar jönni, jöjjön, de ne fújja fel a rendszert. Az 1Bar felirat pont 90 fokban balra... Így jártam vele egy hetet. És érdekes, minimális víznyom a kiegyenlítő szélén, a víz érdemben nem fogyott, semmit sem kellett utántölteni. Előfűtés, fűtés megy, motorhőfok normális, minden működik.
Közben rendeltem egy Co2 teszter szettet, senkinek nem volt a környéken. Nekem lett, már csak a kísérletezés kedvéért. Mértem vele párat. Egyetlen egy esetben értem el elszíneződést, ha nagy fordulaton járattam a motort sokáig. Akkor hengerfejes?
Gondoltam elviszem Sanyihoz, a szerelőhöz, megmutatom neki a jelenséget. Ráhúztam a kupakot, jól meghajtottam, és... puhák maradtak a csövek. És azóta is puhák. Lehet, hogy legutóbb a hűtőkör mosáskor csak maradt még benne valami, és az habzott, gázosodott megint? 4 óra autópályás menet kimosta a rejtett zugokból? Láthatóan rozsdát is hozott fel a blokkból az autópályás menet, szóval nem kizárt, hogy valamit most sikerült csak kimosni a rendszerből.
Passzolom. Az autó teljesen normálisan működik most. Sanyi szerint ilyen hengerfejesség nincs. Ha gátas, akkor át van repedve és kész. Ha tömítés, akkor nem megjavul, hanem átég. Egyedül, ha a hengerfej csavarok nincsenek lehúzva kellőképpen, akkor talán előfordulhat ilyen.. erre ránézünk még majd. De lehet tényleg csak a rejtélyes habzó anyag utolsó maradékai szórakoztak velem. Mert ugye habosodás közben bármi is legyen az, de termelődhet CO2. Van egy olyan rossz érzésem, hogy valaki, valamikor fagyálló helyett ablakmosót öntött. Az képes így habosodni, a fagyálló egyik funkciója pont ez, hogy ne habosodjon a vízpumpánál.
Hogy mit teszek? Használom tovább, ahogy eddig. Minden nap, ahogy eddig. Évente kb 300 órát, úgy, hogy közben habosodás ide, csőpuffadás oda, menet közben egyetlen pillanatra sem fordul meg a fejemben, hogy ez az autó valójában elromolhat.
Nyolc éven,elképesztő sok üzemórán, 48e km-en, több tízezer kuplungoláson és váltáson túl van, és úgy tűnik, hogy nem áll szándékában feladni. Minden pont ugyanúgy működik, mint nyolc évvel ezelőtt, és ez számomra valahol kicsit...hihetetlen.
UPDATE 2019.12.21. Mértem hidegen is a teszterrel, gondolva arra az esetre, hogy hidegen nincs még "összetágulva" a rendszer, hátha így nagyobb az átszivárgás..ha van egyáltalán. A folyadék kék maradt bárhogy próbálkoztam. A dolgot ezennel elengedtem, a hengerfej csavarokat után húzzuk, de komolyabban nem foglalkozunk a dologgal. A hab idegen anyagra utal, nem hengerfejességre.
Mindeközben... 200km-re otthontól így lett egy szabad napom, aminek nem annyira örültem, határidős munka van, nem hiányzott. De beláttam, hogy ha útvonal engedélyes sztori lesz a dologból, akkor nem egy napot bukok, vagy az autó kerül parkoló pályára amíg időm nem lesz foglalkozni vele.
Így hát inkább csaptunk egy Alfás napot. Jorjie és Kazes is ráértek szerencsémre, és benne voltak a kalandban.
Jorjieval elszaladtunk reggelizni egy tartalmasat. Naná, hurka, kolbász, adjunk az energiának. Aztán irány egy autómosás, mert Alfás nap csak tiszta járművel az igazi.
Mifinél is elidőztünk egy keveset, rég láttam, nem változott, jó volt látni :-)
Újra bepattantunk a kék 146-ba és robogtunk Kazesért. Onnan már hárman gurultunk ki Érdre a bontóba. Itt sem jártam még, csak hallottam róla. Hangulatos volt, ott rontottuk a levegőt vagy másfél órát. Megnéztünk, megtapogattunk mindent. Megtudtunk pár dolgot a Lönci-féle Bravo-ról, ami történetesen ott pihenget, és láttunk mindenféle csodát. Egy hihetetlen állapotú 146-ot is többek közt. Szépet, zöldet.
Aztán bejelzett a gyomrunk.
Ettünk egy "gyorsat" Budaőrsön, mert pont útba esett. Vagy pont nem, de annyira ez nem számított most. Így aztán az Olasz Autók Házát is meglátogattuk. Meglepő. Egy Alfa szalon, ahol megkérdezték, hogy mit szeretnénk, a kérdésemre válaszoltak, udvariasak voltak, és megnézhettük az Alfákat. Nyilván nem úgy mentünk be, hogy most aztán Alfát veszünk, és ez látszott rajtunk, mégis...
Hogy mennyit számít látni, beülni, megtapogatni! A Giulia nagyon megfogott. Olyan vonalakat, töréseket, íveket lehet élőben felfedezni, amit unalomig nézett képeken sem sehogy. Beültem, megtapogattam, és kiváltotta azt a "kéne" érzést. El tudnám képzelni magamnak. És sajnos ott elidőzve világos lett, hogy csak magamnak. A kis öt fős családunknak ez az autó alkalmatlan. Hátul konkrétan két személyes, és ez a legnagyobb baja. Ellentétben a Stelvioval, ami élhető a hátsó sorban is, tágas, szellős, és hatalmas a csomagtere. Oda-vissza mászkáltam a szívszerelem és az ész sugallta választás közt. A Giulia kéne, a Stelvio a megoldás. Egy órát biztosan elidőztünk ott, és ez az egy óra bármennyi fórumozást, neten utánanézést felülmúlt. Nagyon-nagyon nem szeretem a SUV-okat. De ha a 159-ből én Alfába szeretnék ülni, nincs más választásom.
Beültem a KIA Proceed-be anno, mint ésszerű választás. És azt éreztem, hogy pont ugyanolyan ülni benne, mint a 159-ben, viszont ehhez az autóhoz semmi közöm. Tökéletes kompromisszum, jó áron, de valahogy nem kell. A Stelvioban pedig másképp érzem magam idegenül, de legalább Alfa. Kavarogtak a gondolatok, és közben azért megnézegettem a Tipo-kat, 500-asokat. A Tipo meglepett. Hatalmas belül, jól néz ki, és még sima ötajtós változatban is tökéletes családi autó. Az árán meg kerekedett a szemem. Stelvio? Giulia? Tipo? Elvesztem, nincs jó megoldás, majd kialakul.
Tovább...vagyis zná', suhanjunk a 146-al. Régi duma, de felemlegettük. "Zná" :-)
Volt egy hangulata így autózni. Kazest hazavittük, ott is elidőztünk még. Meglestem a csipkerózsika álmát alvó Giuliettáját is. Lehetne még autó belőle, hátha egyszer lesz is. Aztán irány a friss műszakis zöldért, már sötétedett, és még 200 autópályás kilométer állt előttem.
A TD pedig szépen összekapta magát a négyórányi út alatt. A kezdeti morgása kitisztult, az amúgy nagyon direkt gázreakciója felélénkült és a hazafelé úton már érezhetően vidáman szaladt. Még az odaúton feltűnt, hogy jobban megy, mint emlékeztem. Úgy rémlett, hogy 140-nél elfogy az ereje, onnan már csak küzd. Hát nem. Hazafelé 125-re állítottam az órát, ott egész halkan mormol. Ha kellett, szépeket gyorsított 150-160-ig, sőt egyszer 170-ig is elengedtem, könnyedén vitte.
Kipihent nem voltam este, de nagyon össze sem tört a dolog. Jó volt az Alfás nap. És meglepően jó volt a TD-vel is az a 400km.
A műszaki vizsga közeledtével kicsit túlszervizeljük az autót. Ennyit tényleg megérdemel, illetve azt hiszem mi is megérdemeljük, hogy végre rendes fék legyen rajta. Két éve centrírozták a dobokat, ragasztották a hátsó fékpofákat, és nem lett jó. Félrefog, egyre durvábban. A teli első tárcsák pedig nincs mit szépíteni, harmat gyengék. Műszakin biztos átküldtük volna nagyjából úgy, ahogy van. Én viszont rendes féket szeretnék, úgyhogy most ennek is eljött az ideje.És pár egyéb beavatkozásnak is.
Úgyhogy holnap nagyszervíz.
Ez egy élmény, komolyan. Azon túl, hogy az autó mint autó is szórakoztat, külön élmény a youngtimer volta. És mivel nem egy felkapott divat youngtimer, lehet hozzá meglepő dolgokat találni. Hogy milyen kibontani egy eredeti dobozában ki tudja mióta pihengető Ricambi Originali fékbetét szettet? Nagyon jó. Hogy vajon fog is majd? Reméljük :-)
A doboz bontás élménye már megérte. Mellé rendeltem egy előtét ellenállást a hűtőventilátorhoz, nem árt az sem, ha működik.
