Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Budapest - Zirc - Bakonybél - Tapolcafő - Budapest

Mivel a nagy rendszám tavaly lekerült az autóról, láthatóvá vált több lyuk is a lökhárítón. Korábbi blogbejegyzésben van erről fotó. Nagyon nem tetszett, rendbe kellett rakni. De ha már fényezni kell a lökhárítót, akkor picit nyúljunk bele jobban! Az a rendszámtartó kiállás, ami az olasz és svájci tábláknak kedvezett, nagyon szúrta a szemem. Mennyivel szebb volt a 156-osom, hogy nem volt rajta ilyen kitüremkedő rész. Az ötletet tett követte és szép ívesre lett alakítva a lökhárító. Sajnos a rendszámot fel kell majd rakni, pedig milyen szép így nélküle...
A lökhárító tartórészei belül több helyen töröttek, sérültek voltak, minden meg lett javítva. Itt jegyezném meg, hogy eléggé vegyesek az érzéseim a javítást/átalakítást végző céggel kapcsolatban. Inkább nem nevesítem őket, lényeg, hogy először nagyon profin álltak a dologhoz, aztán valahogy majdnem egy hét csúszás lett a vállalt időponthoz képest.
Végül össze lett rakva a lökhárító és felkerült az autóra. Valamint a kipufogóvégek is helyükre kerültek.

Olaj és szűrők cseréje megtörtént, valamint helyére került az Ausztráliíból rendelt légszűrőház. Ezen felül volt egy jobb első csonkállvány csere is.

Mikor tavaly felkerültek az autóra a 18-as felnik, tudtam, hogy átmenetileg lesznek csak fent. Nem ezt a típust képzeltem el hosszú távon. Igazán nem tudtam, hogy mit akarok, az volt a biztos, hogy karikák, vagy patkók legyenek, bicolor legyen és "szellős". A méretben sokáig nem voltam biztos, hogy elég a 18-as, vagy akarjak 19-est. Aztán valamikor tavaly ősszel a Facebookon egy külföldi Giulietta csoportban valaki feltett egy képet, az autón Stelvio felnik voltak. És akkor éreztem azt, hogy igen, ez a felni kell nekem is. Sokáig nézelődtem, kifejezetten ezt a típust keresve, de nem találtam olyat ami árban megfelelt volna. Tény, hogy nem filléres tétel, de nyilván minél kedvezőbben szerettem volna hozzájutni a szetthez. Végül úgy másfél hete egy lengyel hirdetés keltette fel a figyelmem. Árban tetszett, de gumikkal árulta. Nyilván azok nekem nem kellettek. Jópár emailt váltottunk, míg kialakult a végösszeg, gumik nélkül, postaköltséggel együtt és meg tudtunk egyezni. Végül meg is érkeztek a felnik. Nyilván használt kerekek, nem makulátlanok, de alapvetően szépek. És bár képen is nagyon tetszettek, de előben még inkább. Eszméletlenül jól néznek ki, nagyon várom, hogy felkerüljenek az autóra!

A kis gyári hurkatöltő végek valahogy nem tetszettek, úgyhogy vettem rá másikat. A héten ez is fel fog kerülni.
A pontos típusa Ulter-Sport N1-17-2/50.

Eljött az ideje egy nagyobb szerviznek, a szokásos motorolaj és szűrők (olaj, levegő, pollen) mellett a gyújtógyertya és a fékfolyadék is ki lett cserélve. A klíma tisztítás is megtörtént. (64500 km.)

Még mindig az egyik legjobb kiállású verda a parkolóban.

Most nem sikerült.
Elszámoltam magam és alábecsültem a dolgot, mondván ami eddig elfogadható volt az ezután is az lesz. Igaz, egy dologban rontottam az összképet, de nagyon sokban pedig javítottam. Nekem így is nagyon szép és nálam erőteljes használatban van az autó, kicsit más szemmel ítélem meg a dolgokat, mint a veteránosok nagy része.
Nagyobb is lett a szigor. Állítólag sok vita kerekedett a megítélések egyenszilárdságának hiányosságai okán. Ezért most bevallottan igyekeztek a szinten emelni. El tudom fogadni az érveket, mert lehetne még szebb itt-ott, látom én is. Mindig lehet. Csak az 58 éves műszerfalat kicserélni mert van rajta két repedés meg a legalább 40+ éves ülésen egy folt, az nekem fáj mint nagy csodálójának az öreg autók eredetiségének, megörzöttségének, történetének.
Pechemre az autó se nem eredeti, mert volt kívül festve, se nem bolt&nut restaurált.

Sajna ezzel a bukfenccel a nyár kiesik. Gömörben nem fogja az erdő csendjét megzavarni a kipufogó durrogása, a motor hörgése és a gumik csikorgása. Van még egy hónap papírja.

Sikerült egy Altissimo 250.12.19. tolatólámpa búrát szereznem egy német bontóból. Utángyártott nincs. Eltakarítottam. Felszereltem.
Az autót lemostam, kifényesítettem.

Az idei szezont már a 156-ossal kezdtem. kb 3 éve nem volt pályanapon. Mivel a futómű és a motor is szét volt szedve, ezért ez most egy megbízhatósági teszt lett. 4 etapban vettem részt. Az elsőben nem használtam ki a motorerőt, próbáltam az íveket tanulni és a kocsira figyelni. 00:48.91 es legjobb időt mért a Raceboxom. A második etapban kezdtem jobban érezni a megfelelő íveket, próbálgattam a sperrt használni, itt már 47-es kört is tudtam menni. A harmadik etapban kezdtem jobban használni a motorerőt, és itt már el is értem a napon az én legjobb köröm, ami 00:44.59 lett. Ezzel bekerültem a Mazda MX5ND 2.0 -k közé, amiből 9 db vett részt ezen a napon. A negyedik etapon már a második körben hasonló 44-es időm volt, de nem kezdtem el jobban nyomni, pedig szerintem az autó egy jobb sofőrrel még 1-1.5 másodperccel biztosan tudna jobb köridőt.
A teszt eredménye így utólag átgondolva vegyes. Először is egészen jól megy az autó és a sperr szépen segít íven tartani. A hátsó üléseket és a csomagtartó tartalmát nem raktam ki, ezzel kb 50-70kg plusz súlyt cipeltem. A gumik a régi kopott 2020as évjáratú Michelin CUP2-k voltak, amik már öregek és kopottak, nehezebben melegedtek, nem annyira támogatják a jó köridőt. Az olajhűtő a két bemenetű levegőgyűjtőt kapta, de csak az egyik bemenetre tudtam 63mm-es csövet tenni, a másikat lezártam. Ez kevés neki, az 5. kör környékén kezdett elmelegedni a motorolaj. (140 fok környékét is elérte), a gumi meg kb ilyenkor kezdett üzemmeleg lenni. Nyomtatnom kell majd egy egy bemenetes gyűjtőt és be kell kötni nagyobb 80mm-es csővel. Az utolsó etapig nem használtam a rázóköveket, de ott rámentem egyre és hallottam egy kis kopogást előlről, innen már nem is erőltettem, ezért is nem javult tovább a köridőm. Majd hazafele a kátyúknál kb mindenhol hallottam újra.