Blog >> quadrifoglio
Az első találkozót ’22-ben szerveztem meg. Jött az ötlet, hogy gyűljünk össze néhányan és autózzunk egy jót. Én ismertem 4-5 embert, akinek van ilyen ikerturbós V6 Quadrifoglio-ja, gondoltam, ha még ők is szólnak néhány ismerősnek, akár 10-12 autó is összegyűlhet. Ki látott már egy rakáson ennyi Giulia és Stelvio Q-t? Aztán végül 24 autó gyűlt össze, amin én lepődtem meg a legjobban…
Jól sikerült az a találkozó, pozitívak voltak a visszhangok, de amolyan „Egyszer volt Budán kutyavásár” alapon nem gondoltam, hogy többször is érdemes megszervezni. Így tavaly nem is foglalkoztam ezzel. Időnként azonban nekem szegezték a kérdést, hogy „Mikor lesz a következő Q tali?”. Egyszer aztán úgy ébredtem, hogy miért ne. Végülis nem olyan nagy munka, egy útvonalat kell kitalálni, egy éttermet leszervezni és teríteni az infót az érintettek körében. Nagyjából így is lett.
Az első esemény útvonala a Gerecse és Vértes tájegységen vezetett át. Idén viszont úgy döntöttem, hogy eltávolodunk kicsit Budapesttől és a Bakonyra és Balaton-felvidékre esett a választás. Sajnos idő hiányában nem tudtam előre bejárni az utat, így rengeteget Streetview-ztam és az Alfás márkatársakat interjúvoltam, akiknek volt arra helyismeretük. Így utólag ki merem jelenteni, hogy telitalált volt az útvonal (1. kép).
Várpalotán volt a gyülekező. Szerettem volna a Thury vár környékéről indulni, de semmi nem garantálta, hogy ennyi autóval ott meg tudunk állni. Így pragmatikusan a Tesco parkolót jelöltem ki. Itt legalább tényleg volt hely. 22 autó gyűlt össze, összesen 11 230 lóerővel (2. kép, még 3-an hiányoztak).
Az elképzelésem, ami mentén szerveztem ezt a közös autózást az az, hogy mindenki a vezetés élményét tudja kiélvezni. Tehát nem konvojozásról van szó vagy valamiféle közös vonulásról, hanem hagyunk egymás közt elég helyet, hogy biztonságosan tudjon mindenki egy élvezetes tempót menni. Fontos tanulság volt az első esemény után, hogy veszélyes helyzetek tudnak kialakulni abból, ha olyanok kerülnek be a sor közepére vagy végére, akik jobban nyomnák neki, mert előzgetniük kell a kevésbé feszes tempót autózókat. Így már a kezdetektől próbáltam tudatosítani mindenkiben, hogy aki nagyon menne, az a sor elején induljon meg, aki visszafogottabban élvezné a vezetést, ő maradjon inkább a sor vége felé. Ez egyébként egész jól sikerült, jól kialakult az oszlop.
Várpalotáról negyed 11 körül indultunk el Csőszpuszta felé. Már egyből az elején kellemes meglepetés ért. Ugyanis a Streetview alapján körülbelül 4,5-5 km-nyi nagyon gyenge aszfaltot vártam. Azonban ennek nagyobb része már új burkolattal volt ellátva így egy bő 1,5 km után már rendes tempóban neki tudtunk iramodni a távnak. Egyébként máshol is jellemző volt, hogy ahol gyengébb minőségű szakaszra számítottam a viszonylag frissebb képek alapján, ott már elkészült az új burkolat. Csak halad kis hazánkban is az útfelújítás.
Bakonyszentkirálynál kanyarodtunk rá a 82-esre Zirc felé. Nagyon jó ez a szakasz, de a másik irányban, lejtőnek felfelé talán még élvezetesebb lehet. A 82-es, bár főútvonal, ezen a részen az is nagy élményt nyújt.
Zircen volt az első összevárás, ami egy 5 perces megállót jelentett, hogy ne szakadjon teljesen szét az eleje és a hátulja. Nem megálló, csak egy kis állás. Szintén az előző esemény során szerzett tapasztalat, hogy túl sok megállót, ahol kiszállnak az emberek az autóból, nem szabad beiktatni, mert nagyon megtöri az autózás lendületét.
Innen Bakonybél irányában indultunk tovább Pápára. Ez talán a legjobb szakasza volt az egész túrának. Aki szereti kanyargós utakon vezetni az autóját, annak kötelező. Kiváló vonalvezetés, friss aszfalt. A kanyarokban sokszor még a padka is le van aszfaltozva, hogy legyen hely egy esetlegesen elkottázott manőver korrigálására (3. kép).
Pápára érve, kb. félúton megálltunk egy 45 percre a Ricsi Cukrászdában, ki-ki egy kávéra, sütire, fagyira. Volt idő kicsit szocializálódni, megbeszélni az előző 100 km élményeit. Egész idáig teljes volt a csapat, csak itt köszönt el az egyik Misano Stelvio. Innen már csak 21 autó ment tovább.
Városlődig szintén élvezetes autózást nyújt a 83-as, bár a 8-ashoz közelítve kezd az útburkolat már éppenhogy csak vállalható lenni. Innen pedig a 8-ason Ajkáig vezetett utunk, majd keresztül kellett vergődnünk Ajkán Padragkútig, ami 15 km lakott területet jelentett. Majd még ezután is egy 3 km-nyi silány burkolatú útszakasz következett Öcs-Pula irányában. Ez volt a túra legkevésbé élvezetes része, de így legalább újult lendülettel vágtunk neki a következő etapnak.
Nagyvázsonynál volt egy újabb összevárás. Ekkor 3 autóval voltunk az élen. 5 perc után sem ért utol minket senki, úgyhogy tovább indultunk. Itt meg kell jegyezni, hogy a Google Maps-ben való útvonaltervezésnek vannak bizonyos hátrányai. 10 megállót lehet kijelölni egy útvonalhoz, ezeket kell úgy lerakni, hogy a megfelelő szakaszokon irányítson el. Ehhez viszont a megállókat egész random helyekre kell betenni - sokszor egy út külterületi, semmi közepére eső részére. Különben két megálló között talál egy „optimális”, másik utat. A probléma, hogy akkor is képes új útvonalat kijelölni, ha már épp folyik a navigáció. Ha nem figyel az ember, akkor ő javasol egy jobbat és felülírja az eredetit. Emiatt aztán voltak eltévedések, letérések az megadott útvonalról és egy páran nem tudták bejárni az előre eltervezett szakaszt, mert elvitte őket a navigáció egy rövidebb úton…
Pedig a vége tartogatta még az út másik legélvezetesebb részét, a Nagyvázsony-Zánka és a Dörgicse-Pécsely-Balatonfüred szakaszokat. Hamisítatlan Balaton-felvidéki utak, nagy hullámvasutakkal a háttérben időnként előbukkanó balatoni látképpel… Gyönyör!
Plusz izgalmat hozott nekem, hogy alábecsültem az autó fogyasztását. A reggeli induláskor tankoltam, az odaúttal együtt így 320 km lett volna a túra. De már Pápán is csak 125 km-es hatótávot és negyed tankot mutatott a kijelző. Kockáztattam, ki kell bírnia. Dörgicsénél hagyta abba az akkor 25 km-t mutató hatótáv kijelző a számítást. Jelezve, hogy most már azonnal álljak meg tankolni, ahol tudok. Még ekkor következett a csodás Dörgicse-Vászoly-Pécsely szakasz, csak azért is jól megnyomtam még. Pécsely után 3 km nagyon rossz út jött, ahol visszavettem a tempóból (ha ez is készen lenne, akkor egész Balatonfüredig egy egybefüggő dopamin bomba lenne ez az út). Itt már elkezdett a zabszem szorulni, úgyhogy a rövid Balatonszőlős-Balatonfüred szakaszt sem eresztettem már meg. Végül elértem a füredi Mol kutat és több, mint 55 litert tudtam a tankba tölteni. A két tankolás közötti szakaszra egy bő 17 L/100km-es fogyasztás adódott.
Az ebédünket a Tihanyi Vinarius étteremben költöttük el. Nagyon szép, színvonalas hely, kiváló gourmet konyhával. Nagyon előzékenyek és rugalmasak voltak, biztosítottak helyet is, hogy felsorakozzunk az autókkal. Csak ajánlani tudom a helyszínt. Hozzá kell tenni, hogy még így a végére is 16 gép maradt, alig volt lemorzsolódás (4-9. kép).
Hazafelé még kipróbáltuk az új tihanyi kompot (10-11. kép). Amíg mindenki a balatoni panorámában gyönyörködött, a 3 Alfás a kapitányi híd hatalmas szélvédőjét átívelő ablaktörlőjének megoldását vitatta meg. Műszaki szakemberek…
Végül mindenki jól érezte magát, csupa pozitív visszajelzést kaptam és többen a következő találkozó időpontjáról érdeklődtek. Tény, én is nagyon élveztem és hatalmasat tudtam autózni, teljesen elmerültem az élményben. Aminek még szintén nagyon örültem, hogy idén sem volt szükség darus kocsira, mindenki végig az úton tudta tartani a gépet.
Hogy lesz-e 3. magyar Giulia és Stelvio Q találkozó? Ez még a jövő kérdése ;)
Régóta kitűzött cél volt meglátogatni a Déli-Kárpátok két híres autós célpontját, a Transzalpinát és a transzfogarasi utat. Rengeteget lehetne erről írni, Laci meg is tette, úgyhogy igyekszem a legfontosabbakra, meg eddig el nem hangzott részekre szorítkozni.
A lényeg: A Transzalpina déli szakasza (kb. Obarsia Lotrului és Novaci között) Kelet/Közép-Európa minden bizonnyal egyik, ha nem a legjobb autós élményútja. A Giulia Quadrifoglio pedig egy olyan vezetésti élményt nyújtó autó, amitől még a nem autórajongóknál is megbizsereg valami. Most tegyük össze a kettőt... Hiába írnék oldalakat, ezt nem lehet elmondani, ezt meg kell élni. Beteszek majd 2 videót, amit én vágtam. Egy kép többet mond ezer szónál, talán egy videó elég lesz 1 millió szó helyett is ;)
4 napot, 3 éjszakát tett ki a túra. A lényegi szakaszt Szászsebestől számítom, odáig csak utazás volt. Az 1. képen igyekeztem szemléltetni a bejárt útvonalat.
1. nap (kék, északról dél felé): Szászsebes-Obarsia (Transzalpina (67C) északi) szakasz megtétele után még úgy döntöttünk, hogy van elég időnk, hogy felfussunk a déli szakasz első csúcsára, a büfékig. Így egy szűk óra alatt azt is megjártuk oda-vissza. Szombat du. 6 után már nem volt annyira forgalmas. Utána a 7A-n elmentünk a Voineasa-ban lévő szállásunkig.
2. nap (lila, oda-vissza): Transzalpina déli szakasz volt a teljes program. A 7A-n vissza Obarsia-ig, majd fel a második csúcsig. Ott kicsit szétnéztünk, majd továbbhaladtunk déli irányban. Itt már megvolt a villanyautós feeling (hatótáv-para), a hegyen ugyanis nincs benzinkút. Ami van, ott pedig nincs 98 (vagy magasabb) oktánszámú benzin. A legközelebbi ilyen kút Ciupercenii mellett van, a déli szakasz aljától még 20 km-re. Végül elértük azért. Visszafelé is ugyanilyen élvezetes ez a szakasz. Tény, hogy a forgalom ezen a vasárnapi napon erősnek volt mondható. Szerencsére a Q-val ez nem jelentett különösebb problémát, hegymenetben is simán lehetett vele rövid szakaszokon is előzni.
3. nap (narancs, oda-vissza): Transzfogaras. A 7A-n keletre, majd onnan a 7-esen északra indultunk és északról támadtuk meg a legendás utat. Mondták, hogy a burkolata nem olyan jó, mint a Transzalpinának és kevésbé az autózásról szól, mint inkább turista célpont. Az északi szakasz alsó része egyébként már sok helyen új burkolatot kapott, a fényképekről ismert szakasz viszont még nem. De az igazán rossz minőségű burkolat a déli oldalon van. Élményautózós szempontból egyáltalán nem tetszett, így utólag inkább ki is hagytam volna. Itt jó fotókat lehet csinálni, nem jókat autózni. Jeremy Clarkson-ék állítása, miszerint ez lenne a világ legjobb autós útvonala, egész egyszerűen nem igaz!
4. nap (piros, keletről először dél, majd észak felé): Szállásunkról újra elindultunk a Transzalpina irányába. A többiek ráfordultak az északi szakaszra, hazafelé véve az irányt. Én viszont úgy voltam vele, hogy ha már egyszer itt vagyok, felfutok még egyszer a második csúcsig. És milyen jól döntöttem! Kedd volt, az előző napokhoz képest szinte üres volt a déli szakasz. Aznap autóztam ott a legjobbat. Még utoljára kigyönyörködtük magunkat a tájban és az útban, aztán mi is elindultunk hazafelé az északi szakaszon.
A túra garázstól garázsig olyan 1900 km-t tett ki, ami alatt cirka 300 liter benzint evett meg a gép. A hegyesebb részeken a két tankolás közötti átlagfogyasztás volt, ahol közelítette a 19 liter/100km-t.
Ez az út azok közé az élmények közé tartozik, amiért érdemes élni.
Az ígért videók:
Reels 1
Reels 2
Egy rövid Eger környéki túrának indult a dolog, de a szervezők visszaléptek. Közben tovább adtam a hírt Kornélnak, aki továbbgondolta a túrát északabbra és a melegre való tekintettel beiktatott egy vízparti pihenőt is. Ez volt a fix pont. Többi része szabadon választott ki-ki autója szerint.
Nehezen indult a nap, sőt már az éjszaka is nyugtalanul telt, fáradtan keltem. 6 órai indulás. Át a városon, M5-re fel. A szatymazi pihenő előtt szólt az autó, jobb hátsó kerék nyomása esett, csak 2.0 bar. Bassza meg, defekt? Pihenő felújítás miatt zárva. Tempót visszavettem. Következő lehajtó a balástyai. A falu szélén van egy benzinkút, odáig bírja ki, talán még gumis is akad, és akkor nem ugrik a napi program.
A kerékben tényleg csak 2.0 bar volt, felfújtam, átnéztem a gumit, semmi idegen anyagot nem tapintottam. Vissza a pályara, majd lesz valahogy. Többször nem szólt, nyomás rendben volt. Hát ez hogy?
Az M5-öt Újhartyánnál el kellett hagyni torlódás miatt. 405, M4, M0, M31, M3.
Hatvan után egy Huracan szakította meg a monoton autózást. Csinálta az utat, rátapadtam. Már majdnem elértük a lehajtót Eger felé, amikor lassult a sor, elakadásjelzők villogtak, egy furgon állt bele a belső szalagkorlátba, alkatrészei beterítették az utat. Páran megálltak, a Lamboval elslisszantuk a szabad sávban.
Eger után számítottam a kanyarokra, de meglepődve vettem észre, hogy a 25-ös utat már ezen a szakaszán is újítják. 3 vagy 4 lámpás terelés volt, hosszan egy sáv, torlódás, várakozás. Mónosbél felé tisztult az út. Balaton, Ózd, Putnokon tankolás. Eltelt az idő a sok szarakodással, kevesebb maradt a hegyekre.
Szirk felé szokásos, szinte üres utakon lehetett haladni. 28-30 fok volt a hegyekben, tapadt a Pirelli, harapott a Brembo, nem finomkodtam egészen Turcsokig. Ott éreztem, hogy elmelegedett, visszavettem a tempóból.
Jolsva, Csetnek, Veszverés, Nyilas, Hollópatak, Telgárt. Itt megáltam megcsodálni a viaduktot és kajáltam végre. Már majd rosszul lettem az éhségtől, de nem volt időm szusszanni. A reggeli csúszások miatt ki kellett hagynom a 66-os út Szepesvéghely felé vezető izgalmasnak ígérkező szakaszát.
14 órára érkeztem Imrikfalvára, Kornél is akkor érkezett. Jól esett a felfrissülés a tóban, pihenő a parton. 16 után fotó az autókról, indulás. 533-as felé mentem, kis kitérővel Novoveská Huta felé Szomolnoknak vettem az irányt. Rohamos ütemben fogyott a benzin és elszalasztottam egy útbaeső kutat. Valamiért azt gondoltam Szomolnokon is lesz lehetőség tankolni. Hát nem volt, így Stószra nem tudtam elmenni, legalább is azonnal.
Irány Rozsnyó, Dénesen át. 30 literrel indultam vissza Stószra. Kár lett volna kihagyni azt a szakaszt. A műszerfalon ezúttal a G-mérő volt középen. Lassulás 0.74, kanyarban 0.79 volt az érték. Utcai körülmények között ez már bőven az élvezetes de szerintem még biztonságos tartomány. A technika ezt tartósan elviseli, tudja. Jó kis autó ez, a fék is jól szerepelt.
Hazafelé a gyorsabb utat választottam. E58, Nagydaróc, 71, 21, M3 stb. Az M5-ön még egy torlódás várt. Egy furgon teljes terjedelmében lángolt a leállósávban. Durva.
1172 km
Alfacity napján jelezte az autó, hogy ellenőrizzem a fékbetéteket. A májusi ellenőrzés alapján számítottam erre.
Kézenfekvő lenne a gyári betéteket megvenni, de az áruk nagyon magas, még úgy is, hogy szerelékkel együtt adják.
Bújtam a különböző fórumokat, milyen alternatívák vannak. Végül a Brembot választottam, többen gyárinak írták. Próba szerencse.
A tárcsák elbírnak még egy betétet, azokat nem cseréltem.
Az első fékhez való szerelékkel sajnos beszoptam 2x is. A betétekkel együtt rendelt csomag hiányosan érkezett. A másnap vásároltból pedig csak a csavart tudtam használni. A csapok nem mentek bele a furatba, a rugós lemezen a gyárinak volt még egy plusz füle, ezért a régieket raktam vissza.
Bejáratást megcsináltam. Fékhatás olyan, mint korábban. Teszt holnap következik.
37477 km
Az autóra és a garázsra is ráfért a mosás. Csillog-villog.
Szokásos októberi kiruccanás a szolnoki vasútmodell kiállításra csodaszép napos időben.
Kipróbáltam, milyen a sebességhatárokat betartva közlekedni. Tempomat szigorúan 90/50.
Forgalom csekély, előzni alig kellett, nyugisan csorogtunk. Fogyasztás rendkívül kedvező, de így közlekedni unalom. Azért a gyerekekkel elszórakoztattuk magunkat a 2x2 óra alatt.
Visszafelé a Szeged tábláig 7.3 volt, a városban ment fel 7.4-re :)
Hogy ez mennyire nem átlagos használat, mi sem mutatja jobban, hogy induláskor 239 km-re elegendő benzint írt a fedélzeti, érkezéskor (264 km után) 95 km-re elegendőt.
Mi lehetne jobb egy túránál péntek 13-án? Ha az autón ott díszeleg a négylevelű, baj nem történhet.
Vágytam a hegyekbe, nekem ez a drogom. Egész héten naponta többször néztem az időjárást a rózsnyói térségben. A péntek ismét jónak ígérkezett. 22 fok, száraz.
Csütörtökön megvolt a kötelező szerviz, hadd lássa az új olaj, mi vár rá. Döntöttem, megyek.
A múlt pénteki túra legjavát szemeztem ki ez alkalommal. Szirk - Turcsok - kőbánya, Krasznahorkaváralja - Dénes - Szomolnok - Stósz.
Induláskor ismét időjárás szemle. Hoppá, éjszaka esett a hegyekben. Fenébe. Nem sok esett, de hiába a 22 fok az árnyékos helyeken bizony vizes lesz az út. Ha most mégsem megyek, talán idén már nem lesz alkalom. De ha vizes, fújhatom a tapadást. Sebaj, ideje szintet lépni. Lássuk, milyen kezes a Giulia!
Odafelé rövid úton, spórolósan. M5 - M31 - M3 - 21 - 23 - 25. Tarnalelesz után azért melegítésképpen kicsit nyomtam, de a fehér aszfalt a mumusom, ott csak óvatosan.
Ózdon tankolás (342 km, 32 l), ebéd. Bánréve - Tornalja utána ráhangolódás Gömörfalva - Deresk - Gömörrákos szakszon ezúttal D-ben. Ez nyitottabb táj, javarészt száraz volt az út, lehetett nyomni, de Race-t nem kapcsoltam.
Az 526-on Rákostól Szirkig túl kell élni. Olyan szar az út, mintha itthon mennék egy mellékúton. Na de az elágazás után kezdődik a móka. Bal jobb bal felfelé, be az erdőbe bukkanó, vizes, bassza meg, vissza a tempóból, de Race marad.
Út mellett lézengő emberek, faluban pár gyerek, integetnek. Száraz, nyomás fel a hegyre. Éles visszafordítók, pár egyenes szakasz, enyhe ívek, árnyék és napsütés váltja egymást. Ennek megfelelően vizes és száraz foltok az úton. Tapogatózom, hol a határ? A buszmegálló után széles aszfalt, van hely, nedves, ne szarakodj Laci, padlógáz. A balos visszafordítót úgy sikerült bevenni, mint a nagyoknak. 2-ben kanyar közepén nagy gáz, kitört jobbra, finom kormánymozdulat, tartva, kilinccsel előre, lágyan egyenesbe, 3, jön a jobbos az előző mintájára. Mire jó a vizes aszfalt :D
Turcsok után (keleti oldal) komolyabb víz volt az erdőben. Votl kanyar, ahol a lendülettől indult a fara. Az eleje viszont tapadt, az autó játékosabb lett, ficánkolt. A gázzal csínján kellett bánni. Kőbányánál fordultam vissza. Ott minden száraz, lehet gyakoroloni a gyorsulást.
Több autó volt, mint egy hete, kb. 4 :) Előztem egy nénit felfelé vizesen, riszált a segge. Kormánnyal lekövettem, de szerintem ez a difi beleszól. Nagyon kezes. Hajtűknél kilinccsel előre, nagyon adja.
3x tettem meg a szakaszt oda-vissza. Bal lábbal fékeztem legtöbbször, remekül irányítható az autó. Bal a féken, jobb a gázon, azonnali reakció. Azért a beszarásjelző villogott, amikor fejben összekevertem a lábaim és a gázt nyomtam fék helyett :S Ha a pedál fölött tartom a bal lábam, hamar elfárad. A hátsó combizmom be akart görcsölni párszor.
Közben Szirknél közönségem lett. A gyerekek kiültek az út mellé és integetve ugrálva üdvözöltek újra és újra. Az erdőben diót szedegető férfi is integetett, taposott a lábával, hogy nyomjam neki. Kapott is egy riszálást. Ácsi! Ne most dobjam el, közönség előtt. Közben száradt az aszfalt, fogyott a benzin, irány Rozsnyó.
526-on mentem tovább Csetnek irányába. A vonalvezetés kiváló, Rákos - Nandrás között az aszfalt lehetne jobb. Az egyik balosban valami leért.
Csetneknél Restér felé kerülve mentem Rozsnyóba. Tankolás (52 l) után a cél Stósz.
Dénes felé felfele egy Passat nem akart elengedni. A hanghatások és a közeledés nem győzte meg. Sajnos az út keskeny, balról szalagkorlát, ha nem húzodik le, nem férek el. Anyád. Hopp egy rés, megvagy! Dudál, villog, magában forrong. Mi szükség erre?
Szomolnok felett a kápolnánál megálltam egy pár kép erejéig. Utána tovább Stószra, majd onnan vissza Krasznahorkaváraljára. El is telt az erre szánt idő, de ha már itt vagyok még egy Dénes oda-visszát csak megyek.
Dénestől felfelé elképesztő. Amit a kocsi produkál, megunhatatlan. Bal hajtű 2-ben, nagygáz, kis risza után betapad, préselődsz az ülésbe, 3, fék, 2, jobb hajtű, nagygáz, kis risza után betapad, 3, 4, enyhe balos, fék 3, 2, jobb hajtű, nagygáz, kis risza után betapad, 3, 4, 5, fék, 4, 3, 2, bal hajtű, nagygáz, kis risza után betapad, 3, 4, 5, fék 4, jobb 3, átbuksz a gerincen. Favorit.
Gyorsan letelt az idő, minden pillanatát élveztem, sokat tanultam. 1113 km, több mint 13 óra mozgásban. Hazafelé Salgótarján felé (tankolás 36 l), 21-es után beszoptam az M3-ason, ott elment fél óra két lehajtó között. 3-ason folytattam az M31-ig. Tömeg.
Tavasszal 2-3 nap közelben alvás (sátorban) és azt a 800 km-t ami az oda-vissza utazással eltöltök, inkább a hegyen tolom el. 400 kijön belőle. Őrület.
Ja és kamera, kell egy kamera.
Szeptember után újra Szlovákia. Nyakamon az éves szerviz, még egy ezres belefér, már csak jó idő kell.
6. péntek jónak ígérkezett és mennyire az volt, nem tudok betelni. Basszus mennék újra.
Nem tudtam korán indulni, de hűvös is volt délelőtt. Ózdon még 12 fok volt 10 órakor. 21-esen mentem, utána 23 és Pétervására után Zabar felé. Domaháza és Hagony között volt csak kifogástalan minőségű de fehér aszfalt. Vonalvezetése olyan, mint Jósvafő - Szin között. Ózdon tankoltam (39 l / 335 km) és kajáltam.
11:30 körül értem Tornaljára. 14 fok volt, napsütés.
A Gömörfalva - Gömörrákos szakaszt A módban kézi váltással nyomtam végig. Így is elég élményt nyújtott, végig vigyorogtam.
Utána elmentem Nyustáig. Valóban több helyen vacak a burkolat, kihagyható. Melegebb volt már, Race-ben hajtottam. Nyustától vissza Szirk - Lubény. A kőbányánál visszafordultam, mentem az 526 elágazásig és újra Lubény felé. Kurvajó ez a szakasz. A falvakban integettek a gyerekek, kaptak műsort.
Ideje fejlődni, egy életem egy halálom, a ballábas fékezést kipróbálom. Hú, azért fostam, nehogy elbaltázzam és korlátot fogjak, de kár volt. A lábam jól elfér, a fék szépen adagolható és közben váltani is lehet. A jobb lábom a gázpedálon, semmi késlekedés, az autó mintha új fokozatra kapcsolt volna. Remek összhang, finom mozgás, egy tánc, profi.
Jolsva - Csetnek után Restér felé. Restér - Henckó szakaszt megjártam még oda-vissza, nagyon tetszett. Tankolás Rozsnyón (csak 20 l, hogy elég legyen Ózdig, 222 km eddig), vissza Veszverés - Nyilas - Szepespatak - Szomolnok - Stósz - Dénes - Krasznahorkaváralja.
Nyilasig több kanyarban is aszfaltoztak, sávszűkítés, felmart burkolat nehezítette a haladást. Nyilas után a hegyen több szakaszon teljes burkolatjavítás folyamatban. Lámpás irányítás, torlódás, aszfaltmorzsák. Tavaszra jó lesz.
A völgyben jót autóztam Szepesremete felé, haladós. Egy hatalmas szarvas állt az árokban az út szélén. Lefékeztem, megfordult és bement az erdőbe.
Szomolnok - Stósz szenzációs. Csak egy oda-visszát mentem, későre járt, néhány északi kanyarban páralecsapódás jelentkezett.
Dénes - Krasznahorkaváralja ütős. Egy autót értem utol, szembe 2 autó jött, 1 motoros és 1 bringás. Nem volt gond, de keskeny, nem lehet nyomni csak ha belátom a szakaszt. De akkor aztán hajrá. Lefele jövet egy visszafordító előtt hosszú egyenes enyhe ívekkel, a kanyarban egy faszi időzött az autója mellett. Felfigyelt a hangokra ahogy megérkezek féktávra és pakolom vissza a fokozatokat. Látva az arcát, nem hitte, hogy ott elfordulok :D
Nem maradt időm játékra, indultam haza. 16-os Tornaljáig, Ózdon tankolás (51 l ment bele/ 202 km Rozsnyó óta, vagyis 71 l / 424 km). 25-ösön mentem Bekölce felé. Hűvös volt, gumik hidegek, fehér aszfalt, alig volt tapadás. Nagy küzdelemmel megelőztem egy F Astrát és alig tudtam lehagyni :D
Bekölce - Egercsehi szuper. Utána 23, 21, M3 ...
Összesen 1103 km, 12:35 úton töltött idő, 14 óra indulástól érkezésig. Messze van, de nincs jobb.
u.i.: egy meleg helyzet volt Bátonyterenyén. Körforgalom épül, lámpás terelés. Állok a sorban másodikként, balra egy utca. Érkezik egy néni a 30 éves puntoval, mossa a szerintem tiszta szélvédőt. Gondoltam ez vaksi. Vált a lámpa indulunk. Erre a nyanya gázt ad és fordul balra, mintha ott sem lennék. Ez tényleg vaksi bazdmeg. Nyomom a dudát és közben kilövök amennyire lehet, mert ez telibever. Megúsztam.
Szombaton egy kisebb Giulia különítménnyel vettünk részt a Balaton Park Circuit avatásán: Dénes Péter, Zoltan Garabuczi, Szabó Ferenc és én voltunk Q-val, Tóth Béla pedig egy Veloce-val.
Izgatottan vártuk a napot, amikor így öten egy csoportban felhajtunk a pályára. De az időjárás megtréfált. A verőfényes napsütés helyét egy hatalmas zivatarfelhő vette át, amelyet sikeresen elkísértem Kiskunfélegyházától Balatonfőkajárig.
A szakadó eső és a vízátfolyások sem tántorították el Zolit és Bélát, rótták a köröket. A döntésüket az időjárásra alkalmas gumi indokolta. Hárman a gyári Pirellikkel a szerencsétlenkedést elkerülendő, nem vállaltuk be a futamot, inkább átkértük magunkat a délutáni csoportba, amikor már minden bizonnyal száraz pályán verethetünk.
A számításunk bejött. Remek idő kerekedett délutánra, száraz aszfalton hajtottunk.
A pálya gyors, a három egyenes szakaszon (harmadik íves) valamivel 200 fölé tudtam gyorsítani. Az acélféket kimélendő a féktávokat hosszúra nyújtottam, Feri azonban rendesen nyúzta a karbon tárcsákat.
Mindannyian elégedetten szálltunk ki az etap után és izgatottan osztottuk meg élményeinket. Magam részéről mentem volna még. Az autó fantasztikus, fekszik neki ez a pálya. Gumi és a fék bírja a forszírozott tempót, de aki csak lazán körözgetni akar, annak is ajánlom. Várom a következő alkalmat.
Régóta tervezgettem már, hogy ellátogatok egy pályanapra a Q-val egy olyan pályára, ahol ki lehet autózni. Eddig csak a Hungaroring volt belföldi opció, de régi F1-es pályánk nem keltett bennem csillapíthatatlan vágyat. Így, mikor tudomást szereztem a BPC átadásáról, felcsillant a szemem.
Ahogy elkezdtem utánanézni és egyre többet tudtam meg a pályáról, éreztem, hogy erre az aszfaltcsíkra mindenképp fel akarok hajtani. Nem meglepő tehát, hogy amikor 2 héttel az esemény előtt tudomást szereztem arról, hogy a megtartják a pálya első nyílt napját, rövid teketóriázás után befizettem rá.
Amit a pályáról tudni érdemes, hogy majdnem olyan hosszú, mint a Hungaroring (4115 m vs. 4381 m), a pálya átlagos szélessége viszont nagyobb és a vonalvezetése is izgalmasabb versenyre ad lehetőséget, több egyenessel és gyorsabb ívekkel. A pálya gyakorlatilag alkalmassá tehető lenne Formula 1 versenyek befogadására is, az aszfaltcsík ennek megfelel. Egy ilyen licenszhez azonban még sok egyéb szabálynak is meg kéne felelni és nem mellesleg rengeteget kéne érte fizetniük. De ez az én szempontomból nem volt releváns, örültem, hogy megépült egy ilyen szintű versenypálya tőlem kevesebb, mint 100 km-es távolságra.
A nyílt nap hírére nem csak én, de a Giulia Q-s csoportban is sokan felkapták a fejüket, így csakhamar lettünk onnan 4-en is. Csatlakozott még egy ismerős a Giulia Veloce-jével, tehát 5 autóval érkeztünk. 20 perces etapokra lehetett befizetni és lehetett választani délelőtti és délutáni alkalom között. A délelőttire vettünk jegyet, hogy szabad maradjon a délután, akár még egy strandolás is beleférjen a Balatonban. Rövid levelezés után sikerült leszervezni, hogy egy csoportba kerüljünk mindannyian. Egész héten napsütéses jó időt jósolt az időjárás jelentés, így biztos voltam benne, hogy ez egy jó élmény lesz.
Azonban szombat reggel 7-kor arra keltem, hogy esik az eső. Egyből ránéztem az időjárás előrejelzésre. Sajnos tévedtek a meteorológusok, bizony zuhog az eső itt is és a felhők épp a Balaton felé tartanak.
A kedvem is egyből olyan felhős lett, mint az időjárás, mivel az autón a hátsó abroncsok profilmélysége már a kopásjelző közelébe ért és hiába rendeltem be az új gumikat, azok nem érkeztek meg péntekre, ahogy ígérték. Ezek az autóra homologizált Pirelli P Zero Corsa-k pedig normál profilmélységgel sem brillíroznak az esőben, ebben az állapotban pedig szinte használhatatlanok. Így biztos voltam benne, hogy nem hajtok fel a pályára, mert rendes tempó helyett csak gurulgatni tudnék, valamint a casco-m sem érvényes versenypályán történő kár esetén, aminek így még fokozottabb lenne az esélye.
Már-már úgy voltam, hogy így el sem indulok, de ha már megvettem a jegyet, akkor legalább nézzük meg, hátha nem lesz ott olyan rossz a helyzet. Odafelé úton csak az aggodalmam fokozódott, pontosabban a bizonyosságom, hogy ebből ma semmilyen pályázás nem lesz számomra. Végig zuhogott az eső, egyre fokozódó intenzitással. Az autó fara már a közúti sebességhatárok környékén is meg-megúszott, szóval 70-80-al tudtam csak haladni.
10:30-kor kezdett volna eredetileg a csoportunk, én pedig 10 óra után 10 perccel értem a helyszínre. A regisztrációs sátornál gyorsan megkérdeztem, át lehet-e tetetni az időpontot délutánra - folyamatosan néztem az időjárást, délutánra már napsütést ígért - mert ilyen vizes pályára nem tudok felhajtani. Szerencsére minden probléma nélkül át tudták tenni az időpontot 14:30-ra, így egyből megkönnyebbültem, nem hiúsul meg a tervezett pályázás. 5 autós csapatunkból 2-en velem együtt átkérték magukat erre az időpontra, a másik két tagunk viszont maradt az eredeti beosztásnál vizes pálya mellett is.
A köztes időben megnéztük a pálya széléről a csoportot, amiben eredetileg is mentünk volna. Konstatáltam, hogy helyesen döntöttem. Vízfalat húztak a száguldó autók, egyáltalán nem lett volna biztonságos felhajtanom. Körbenéztünk a parkolóban is, nem sokakat ijesztett el az eső. Rengeteg Porsche volt, szerintem a megjelent autók kb. harmadát ők tették ki. Az olasz vonal főleg Alfákból állt, bár 1-2 Maserati is felbukkant, valamint volt egy pályára épített Lamborghini Huracan is. Ferrarit viszont egyet sem láttam.
Délután fél 3-ra eltűntek a felhők és a pálya is teljesen felszáradt, volt kb. 30 °C, optimálisak voltak a körülmények. Néhányszor be kellett inteni a piros zászlót, ami miatt az időpontunk eltolódott majdnem 3 órára. 14:50 körül viszont felsorakoztunk a boxutcában, majd rövidesen elindították a körünket. Előtte elhelyeztem az autóban egy GoPro-t, aminek a felvételéből készítettem egy videót. Link a bejegyzés végén.
Az első körben igyekeztem óvatosabban haladni, de így is kicsit lendületesebben haladtam, mint amit közúton dinamikusnak nevezünk. Az autó menetmód kapcsolóját D-be (Dynamic) tettem, ez a "polgári" fokozatok között a legagresszívabb. Még itt is be van kapcsolva minden védelmi rendszere az autónak (menetstabilizátor, vészfékező rendszer, stb.), de már jóval közvetlenebbül adja le a teljesítményt és a váltóprogram is olyan fordulaton tartja a motort, hogy minden pillanatban nagy nyomaték álljon rendelkezésre.
2 kör után már kezdett megjönni az önbizalmam, az autó tapadt, az aszfalt kiváló volt, a pálya vonalvezetése szintén tetszett. Ekkor határoztam el, hogy a menetmód kapcsolót átteszem R-be. Ez a Race rövidítése. Az autó ekkor minden segédrendszert kikapcsol, megjelenik egy figyelmeztetés a műszerfalon, aminek az a lényege, hogy "ésszel, mert itt már csak magadra számíthatsz és semmi nem fog megmenteni, hogy ha későn jössz rá, hogy ez nem adja ki". Az autó egy 510 lóerős gokarttá változik, a teljes 600 Nm nyomatékot a hátsó tengelyre leadva. Még a Jóisten is elfordítja orcáját terólad.
Fokozatosan kezdtem egyre jobban hajtani a gépet, folyamatosan a farára figyelve, nehogy egy gyors íven, 160 körül kezdjen el megelőzni a segge. Kissé engem is meglepett, de ilyen száraz, meleg időben még mindig tökéletesen működtek a hátsó Pirelli-k is. Érdekes abroncs ez egyébként. Jogilag nem semi-slick, de azért elég közel van hozzá. Vízen nem működik, 15 °C fok alatt nem működik, de szárazon, meleg időben verhetetlen. Viszonylag szűk az a paraméter tartomány, amiben jól használható, de akkor nagyon jó! És megnyugodtam, hogy ezt még minimális profilmélységgel is tudja.
Ahogy belejöttem, egyre jobban nyomtam neki. Végül 8 kört tettem meg, ami közel 33 km. A fara végig stabil volt. Viszont az elejét kezdte egy kicsit tolni egy idő után. Vagy én kezdtem már túl nagy sebességgel belemenni az ívekbe vagy az első gumik kezdtek túlmelegedni, valószínűleg is-is. Az autót karbon-kerámia fékekkel rendeltem, így a fékek kímélésére nem kellett úgy figyelnem, mint a vasfékeseknek. Fékerő vesztésről így a megtett körök alatt szó sem volt.
Természetesen ez csak ilyen első pályanapos ismerkedés, élvezkedés volt. Ideális ívek, degresszív fékezés, optimális kanyarkigyorsítás és hasonló, pályaautózásnál fontos dolgokat legfeljebb próbáltam megvalósítani, de inkább csak a vezetésre meg az autó viselkedésére koncentráltam.
Videó: Balaton Park Circuit with an Alfa Romeo Giulia Quadrifoglio (MY21)
