Blog >> olaszország
Ismét Olaszországban jártunk. A légtömegmérő cseréjének köszönhetően a fogyasztás határozottan jobb lett, mint volt. Caorle volt az úticél, de jártunk Portogruaroban, Velencében és Bibioneban is. Amikor indultunk, nem sokkal később a km óra számlálója 222222-t mutatott.
Megjártuk Olaszországot. Tengerpart, Lido di Spina volt az úticél, de azért jártunk másfelé is. Megnéztük a Mirabilandia vidámparkot, Comacchiot, Trevisot és érintőlegesen Padovát és Argentát is.Valamint egy helyi szervizt, mert ahogy előző blogbejegyzésemben írtam, az akku megadta magát.
Hazafelé Padova mellett még egy paparazzi fotó is készült rólunk az autópályán, az egyik Facebook csoport tagja által. :-)
A hosszabb út előtti átvizsgálás ellenére az akkumulátor Olaszországban megadta magát. Hétfőn kb 850 km megtétele után leparkoltam az autóval, amely ma reggel nem indult. Majdnem felrobbantam, de meg kellett oldani a problémát. A szálláson az egyik szomszéd tudott segíteni bikakábellel, úgyhogy az autót beindítottuk. Google segítségével gyorsan kerestem egy szervizt a közelben, ahol szerencsére tudtak segíteni, egy szó nélkül, azonnal a rendelkezésemre álltak. Olaszul nem beszélek, az angolt nem értették, kézzel, lábbal és a Google fordító segítségével kommunikálunk. Kiderült, hogy a Varta akku, melyet az ősszel vettem, kuka, megadta magát. Bosch aksi volt a szervizben kéznél, 150 Euroért adta, a szerelésért nem kért pénzt, nagyon rendes volt. Jó kaland volt, de kihagytam volna.
Dél-olaszországban (Foggia) béreltünk egy kis mobilházat egy 4* kempingben. Minden jó volt minden rendben ment. Csak a napsütés hiányzott.... :-/
3000km volt összesen kb. amit utaztunk. Szlovén-olasz határon (Sezena) kicsit eltévedtünk,sikerült bemenni este 11-kor,egy kamionos határátkelőbe, ahol mindenhol sorompó volt... se előre se hátra...Manuális nyitással megoldottuk :)
Triest-Velence-Ravenna útvonalon mentünk, Velencét megnéztük,oda vissza kell még menni, mert nem volt elég időnk...
Hazafelé egyszerre letoltuk az utat.
Az autópálya tényleg rohadt drága.....
Ja és egy csepp olajat nem evett meg :)
Még pár kép kedvcsinálónak :)
Úgy kezdődött, hogy a párom ráakadt pakolás közben egy - a cégétől kapott - ajándékkártyára. Mire jó ez? -kérdeztem. Két éjszakás kirándulást finanszíroz európai szállodákba, meg 50€ kajautalványt.
Rákerestem a neten, találtunk egy közeli olasz szállodát akik elfogadják, gyorsan lefoglaltuk. Két hét múlva jött meg a neten a visszaigazolás.
Szerdán éjjel indultunk. Lellénél megálltunk kávézni, és vettem szlovén pályamatricát (4830Ft /heti). Az éj leple alatt átsuhantunk Szlovénián, reggel 7-kor átléptük az olasz határt. Ott már csak 50km út volt előttünk, és ezt már nemfizetős utakon terveztem megtenni, de Fernettitől elvesztettem a fonalat. A térkép köszönőviszonyban sem volt a táblákkal, kiírásokkal. Csak a megérzéseim és a cserkészösztön alapján találtam el Monfalconeig, onnan meg végig ki volt táblázva Grado.
8-kor már a szállodaparkolóba próbáltam a vasat beilleszteni. Nem volt könnyű, 20cm-es helyek voltak minden oldalon!
A Hotel Friuli egy egyszerű régi stílusú (70-es évek) de barátságos szálloda. Elkezdtem a 20 szavas olasz nyelvtudásommal bejelentkezni, a recepciós lány mosolygott, majd a végén közölte hogy nyugodtan beszélhetünk magyarul.
A fél személyzet magyar volt, mint később kiderült :)
A kisvároska csodálatos, lagúnákra épült mint Velence. Van két homokos strand, egyik fizetős, a másik kevésbé :)
Van rengeteg régi utcácska sikátorokkal, kis boltok, jó éttermek, csatorna halászhajókkal, olaszok, Alfák, és lazaság :) Minden autón van valami sérülés, horzsi, nyomás, ez-az.
Jókat ettünk, volt vino rosso, grappa, rákocskák, pizza, olasz fagyi.
Szombaton délután hazaindultunk, miután negyedórás izzadtságos munkával sikerült a - sirályszarral telepakolt - kocsit kivarázsolni a parkolóból. Ennyi ipszilonozást fél méteren még életemben nem csináltam.
De ennek ellenére megérte, ajánlom mindenkinek, 3-4 napra intenzív felfedezőtúrát ígér.
Néhány kép kedvcsinálónak:
Megjártuk Itáliát :)
Az útvonalak:
1. Budapest -> Szlovénia -> Itália -> Ligúria -> Levanto (Az öt föld, Cinque Terre)
2. Levanto -> Firenze -> Fiesole
3. Fiesole -> San Gimignano
4. San Gimignano -> Szlovénia -> Budapest
Összesen kb. 2400 km
Alfa csodálatosan viselkedett, minden rendben ment :) Szuper, kényelmes, tempós utat autóztunk, a lefelé utat összesen egy fél-egy órás pihenővel, a hazautat pihenő nélkül (csak tankolásnál), szóval 1000 km nagyjából egyben. Az autópályázás is nagyon kellemes volt, és továbbá szerencsére volt részünk még egy kis toszkán örömautózásban is Firenzéből San Gimignano felé, az igazi gyönyörű toszkán tájakon.
Az útról: első célpontunk a Ligúriában található Öt föld nevezetű hely volt, ami egy gyönyörű sziklás partszakasz, 5 nagyon egyedi és különleges településsel. A "hatodik" településen, Levanto-ban szálltunk meg. Az öt föld ugyan nagyon népszerű hely, de mégis kissé felfedezetlen gyöngyszem a nagyvilág számára, sokan nem ismerik. Ennek ellenére még így szeptemberben is igazán kellemes mennyiségű ember volt ott :) Mindenkinek ajánlom Levanto-t, és az öt föld településeit úgy összesen, gyönyörű, izgalmas, szokatlan, barátságos, és a strandolástól kezdve a kirándulásig-felfedezésig mindent lehet ott csinálni.
A második célpont Firenze volt, és a mellette lévő Fiesole nevű kis településen volt a szállásunk. Mivel Fiesole kb 500 méter magasan van Firenze felett csodálatos kilátás nyílt a városra, és a megközelítés is nagyon egyszerű volt. Firenze meg gyönyörű, csodálatos, gondolom sokan ismerik és nem kell ecsetelni. A Santa Maria del Fiore, és a harangtorony ámulatba ejtő. Mindenkinek ajánlom :)
Párszor már jártam Olaszországban, de kizárólag Budapest – Milano - Budapest viszonylatban, autópályán. Az pedig az egyik legunalmasabb elfoglaltság; nyíl egyenes szakaszok, zajosan befogható helyi adókon betelefonálós műsor, amit a „Controllo della Velocita” táblák foglalnak keretbe. Ilyenkor mindig ábrándozva néztem az elsuhanó falukat, a kis templomokkal, a fasorral a domb oldalán és az elszórt várakkal. Csak rántanám el a kormányt az első sorompónál.
Namost, múlt héten úgy alakult, hogy kényszerűen el kellett hagynom a lakást, így lett belőle egy kis olasz kiruccanás. Végre kiélhettem a vonzalmamat, időm volt, mint a tenger és Pirit is hazavihettem. Nehogy hanyagolva érezze magát mostanában.. Így ma cirka 2000 km-el több van benne, mint egy héttel ezelőtt. Ebből csak kb 300 ment bele a Garda tó körül, ami a célpont volt. De azt a 300 kilométert örökre megjegyeztem.
A tó keleti partján tükör sima aszfalt kacskaringózik, a faluk egymásba lógnak. Ha szemfüles vagy, találsz egy kis táblát jobb kéz felől, amire egy falu nevét írták. Tökmindegy hol van, el kell kanyarodni arra. Az út egy darabig a házak között vezet, kőkerítések mentén, majd pár olajfa sorba rendezve egy lankás kertben. Ha balra nézel, már messze belátod a tavat, pár méter alatt nagyon sokat emelkedsz. De ha vezetsz, inkább előre kell figyelned, mert az út hamar megváltozik. Éles visszafordítók, ferde házak közé fogott egysávos folyosók, végül egy elágazás. Mehetsz San Zeno Montagna felé makadám úton vagy a semmi felé bokrokkal benőtt földúton. Válaszd az előbbit. Tudni kell, hogyha célirányosan mész valami felé, legyen az Monte Baldo, akkor tuti, hogy nem oda lyukadsz ki. Így valahol félúton már lefelé csordogálsz, vissza a tóparthoz. Ugyanezt megteheted a nyugati oldalon is, azzal a különbséggel, hogy itt a hegyek nem lankásan, de határozottan emelkednek, hanem egyből benne vagy a hegyben. Még a paleocén korszakban leomlott sziklafalakba vájt utakon jutsz el az Idro tóhoz. Vagy nem. De az sem baj, mert megállhatsz valahol máshol és 1000 méter felett kávézhatsz a sziklaszirten a tó felett.
Pihenésképp mindenképp térj be Garda város északi felén lévő étterembe, amit Luca vezet. Belépve ő maga fogad, és közli hogy étlap az nincs, amit szeretnél, azt kapsz. Mivel olasz gasztronómiai tudásunk kimerül a Mare és a Carne szavakban, egy húsos menüt kértünk. Cserébe lerajzolta, hogy mit fogunk enni. Három adagban jöttek az étkek, mindegyik akkora volt, hogy egyenként is jól laktunk volna, végezetül egy búcsú üveg bort is haza kellett vinnünk. Szóval, miközben itt ücsörögtünk utolsó előtti napon, Andi észrevett egy plakátot a ház falán: Lancia – Alfa Romeo Meeting Citta Garda, vasárnap. Ez pont az indulás napja, de ha már ez a sorsom, meg kell nézni.
Magára a találkozóra nem mentem be autóval, később eszmélve nem is bántam meg. Csak benzines gépek sorakoztak, engem valószínű kinéztek volna.. A tó remek hátteret adott a sor V6-os 75-ösnek, a pár szép Alfetta GTV-nek, egy tucat Bertone GT-nek és az egy-egy szem Montrealnak valamint Zagato Spidernek. Velük szembe Lancia Delta Integralék hada sorakozott, az egyszerű utcai kiviteltől a Martini Racingen át az S4 változatig. Mire végigértünk, elkezdtek felsorakozni a téren, elöl a Lanciák, majd az Alfák és szép lassan elszállingóztak egy örömautózásra. Mint ahogy ez a pár nap nekünk is. Jó volt.
Idén augusztus 25.-én hagytuk el először közösen az országot. Úticélunk Olaszország volt, azon belül Rosolina Mare. Ravennától kb. 70 km-re északra található üdülőfalu. Egy nap kirándulást tettünk a Pó-síkságon a Pó-folyó torkolatánál. Egy nap pedig elutaztunk a Garda-tóhoz, útközben megálltunk Padovában. Gyönyörű helyek. Az autóval 2000 km-t tettünk meg 1 hét alatt, eközben semmiféle problémát nem mutatott.
