Új helyszínen került megrendezésre az AlfaCity. Zánka szintjét nem éri el, de szerintem jobb, mint Dunaújváros. Sőt, sokkal jobb! A tó sajnos olyan, amilyen, de végülis nem pancsolni mentem...
Reggel 8-ra, kapunyitásra érkeztünk. Sokat dumcsiztam szokás szerint, és úgy alakult, hogy idén fotókat sem nagyon csináltam. Összességében jól éreztem magam.
Közel 2500 km-t autóztunk a 11 nap alatt. Minden percét élveztem. A szállásunk a Garda tónál volt, Peschiera del Gardaban, ahonnan sokfelé mentünk és bejártuk a környéket. Voltunk Sirmione, Verona, Limone sul Garda településeken, valamint a Varone vízesésnél és a Gardaland vidámparkban. Végigmentünk a Strada della Forre úton, ami egy hatalmas élmény volt. Ezenkívül elautóztuk Aresebe az Alfa Romeo múzeumba, illetve Milánóba is. Majd hazafelé Ausztria felé indultunk és a Brenner hágón mentünk át. Onnan Németország érintése után Linzben pihentünk Ferkoéknál és természetesen ott is sétáltunk egy nagyot. Innen pedig Mauthausent ejtettük útba, majd visszatértünk Budapestre.
Egy régi hiányosság lett pótolva. Az autót úgy vettem, hogy a motorburkolatot tartó pöckök mind el voltak törve. Na, ilyen bütyköket nagyjából lehetetlen szerezni. Nincs külön cikkszáma, a motor része. Szerencsémre az AlfaDepóban volt 4 darab egyforma méretű (merthogy ebből amúgy vannak különböző méretek), ráadásul pont akkorák, amekkora nekem kellett. Úgyhogy végre a helyére került a motorburkolat.
Az autó kapott egy teljes polírozást. Ez már a vásárlás óta tervben volt, végre eljutottam idáig. A belső takarítás szintén terv volt, nagyon ráfért. 14 éves, valószínűleg még sosem kapott ilyen szintű tisztítást. Kollégáim csinálták mindkét műveletet és elégedett vagyok az eredménnyel. És végre a Warbitól kapott QV háromszögek is elfoglalták a helyüket.
De hogy milyen az én szerencsém... Mikor szakadt le az ég? Természetesen mikor elhoztam az autót. Így konkrétan egy percig sem élvezhettem a külső csillogást...
Sikerült jó áron találnom abroncsokat a felnire. 2 éves Bridgestone Potenza gumik kerültek fel, és természetesen mentek is egyből az autóra. Hát, basszus... Nagyon dög! Iszonyatosan tetszik az összkép, azt hiszem így akkor az optika kész is van. Ehhez már nem tudnék mit hozzátenni, de nem is kell. Tökéletes!
A 18-as felnik pedig el is keltek, ma már más autóján vannak.
Mivel a nagy rendszám tavaly lekerült az autóról, láthatóvá vált több lyuk is a lökhárítón. Korábbi blogbejegyzésben van erről fotó. Nagyon nem tetszett, rendbe kellett rakni. De ha már fényezni kell a lökhárítót, akkor picit nyúljunk bele jobban! Az a rendszámtartó kiállás, ami az olasz és svájci tábláknak kedvezett, nagyon szúrta a szemem. Mennyivel szebb volt a 156-osom, hogy nem volt rajta ilyen kitüremkedő rész. Az ötletet tett követte és szép ívesre lett alakítva a lökhárító. Sajnos a rendszámot fel kell majd rakni, pedig milyen szép így nélküle...
A lökhárító tartórészei belül több helyen töröttek, sérültek voltak, minden meg lett javítva. Itt jegyezném meg, hogy eléggé vegyesek az érzéseim a javítást/átalakítást végző céggel kapcsolatban. Inkább nem nevesítem őket, lényeg, hogy először nagyon profin álltak a dologhoz, aztán valahogy majdnem egy hét csúszás lett a vállalt időponthoz képest.
Végül össze lett rakva a lökhárító és felkerült az autóra. Valamint a kipufogóvégek is helyükre kerültek.
Olaj és szűrők cseréje megtörtént, valamint helyére került az Ausztráliából rendelt légszűrőház. Ezen felül volt egy jobb első csonkállvány csere is.
Km: 94000
Mikor tavaly felkerültek az autóra a 18-as felnik, tudtam, hogy átmenetileg lesznek csak fent. Nem ezt a típust képzeltem el hosszú távon. Igazán nem tudtam, hogy mit akarok, az volt a biztos, hogy karikák, vagy patkók legyenek, bicolor legyen és "szellős". A méretben sokáig nem voltam biztos, hogy elég a 18-as, vagy akarjak 19-est. Aztán valamikor tavaly ősszel a Facebookon egy külföldi Giulietta csoportban valaki feltett egy képet, az autón Stelvio felnik voltak. És akkor éreztem azt, hogy igen, ez a felni kell nekem is. Sokáig nézelődtem, kifejezetten ezt a típust keresve, de nem találtam olyat ami árban megfelelt volna. Tény, hogy nem filléres tétel, de nyilván minél kedvezőbben szerettem volna hozzájutni a szetthez. Végül úgy másfél hete egy lengyel hirdetés keltette fel a figyelmem. Árban tetszett, de gumikkal árulta. Nyilván azok nekem nem kellettek. Jópár emailt váltottunk, míg kialakult a végösszeg, gumik nélkül, postaköltséggel együtt és meg tudtunk egyezni. Végül meg is érkeztek a felnik. Nyilván használt kerekek, nem makulátlanok, de alapvetően szépek. És bár képen is nagyon tetszettek, de előben még inkább. Eszméletlenül jól néznek ki, nagyon várom, hogy felkerüljenek az autóra!
A kis gyári hurkatöltő végek valahogy nem tetszettek, úgyhogy vettem rá másikat. A héten ez is fel fog kerülni.
A pontos típusa Ulter-Sport N1-17-2/50.
