Később derültek ki dolgok, amiknek nem örültem. Először is elvittem futóműbeállításra az autót, mert félrehúzott, meg néha kanyarban olyan érzésem volt, hogy a kocsi hátulja megakarja előzni az elejét. A Magyar Autóklubba vittem beállításra, ahol a szaki lehívott az aknába, mert ilyet még ő sem látott. Kiderült, hogy az autó bal eleje tényleg össze volt törve, de sokkal dúrvábban, mint amit közöltek velem. Lényegében a futóműhöz egy plusz alkatrész is be volt hegesztve merevítésnek, ennek ellenére beállítás után mindig elmászott minden. Valamennyire azért jobb lett, mint előtte volt. Visszamentem az Autóház Boldizsárba, és számon kértem rajtuk a történetet. Vonogatták a vállukat, nem nagyon akartak velem foglalkozni. Később megtudtam, hogy több embert (köztük a használtautó telephely vezetőjét, valamint az autóm előző tulajdonosának apját is) elbocsátották. Hogy ennek mennyire van köze az én 33-asomhoz, azt nem tudom, mindenesetre ez engem már nem vigasztalt. Valamennyire rendbe lett hozva a futómű, mást nem tehettem.
2001 tavaszán kezdtem el kifejezetten 33-ast keresgélni. Nem nagyon tudtam az Alfáról dolgokat, a terjengő rémhírek, miszerint megbízhatatlanok, engem hidegen hagytak. Lényeg, hogy több kereskedést felhívtam, 33-ast keresve. Végül az Autóház Boldizsárnál mondták, hogy van 1 db. Elmentem megnézni. Kívülről rendben volt, mint laikus semmi rosszat nem láttam rajta. A motor szépen járt, egyből beleszerettem. Kérdeztem, hogy volt-e törve, mondták, hogy a bal eleje igen, de rendbe lett hozva, nincs gond. A rózsaszín ködben azzal sem foglalkoztam, hogy mikor az állapotfelmérő lap a kezembe került, az egy fénymásolt, olvashatatlan valami volt. Ráadásul kiderült, hogy az egyik ott dolgozó fiáé az autó, valamint a használtautó-telep vezetőjét apám ismeri régóta, aki szintén rendben találta az autót. Úgy gondoltam, hogy jó vétel lesz, így lefoglalóztam, majd késöbb átvettem, és boldog voltam.