Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Régóta el akartam már jutni az autóval a Dolomitokba. Olaszország és a hegyek párosítása a mennyország a Giuliával.

Szlovénián keresztül mentünk, első nap Cividale del Friuli-ban szálltunk meg, hogy ne legyen annyira hosszú az út. Gyönyörű, hamisítatlan olasz hangulatú kisváros. Nagyon tetszett.

A második nap vettük célba a hegyeket. Tolmezzo felől közelítettünk. Ampezzo-nál fordultam északra a Sauris tó felé, hogy kicsit izgalmasabb útvonalakon haladjunk. Itt megkerestem az ikonikus Google Streetview kép helyszínét (a lerobbant, nyitott motorháztetővel álló 159-ről) és én is készítettem egyet ott (2. kép). Teljesen azért nem tudtuk rekonstruálni, mert kellett volna még valaki, aki fényképez.

A szállásunk - 2 éjszakára - Auronzo és Misurina között, Palus San Marco-ban egy agriturismo-nál volt. Gyönyörű helyszín és a vendéglátás is nagyon jó volt. Innen jártuk be a Dolomitok északabbi felét. Misurina-tó, Tre Cime, Braies-tó, valamint megnéztük San Candido-nál, hogy hol ered a Dráva.

Következő szállásunk délebbre, San Martino di Castrozza felett, a Rolle hágón volt. A szállás nagyon tetszett. Az étteremből gyönyörű kilátás nyílt az észak-déli irányból elnyúló szikla-hegyekre. Innen bejártuk a Predazzo-Canazei vonalat, a Piz Boé hegyet körbeautóztuk, felmentük a Marmolada tetejére, több, mnit 3300 méter magasra. Megnéztük Agordo-t és természetesen San Martino di Castrozza csodás kis városát is.

Utolsó nap - hogy egy kis tengerparti hangulatot is csempésszünk az utazásba - Grado felé vettük az irányt. Nem messze tőle, Aquileia-ban szálltunk meg. Szintén egy hamisítatlan olasz kisváros. A szállás is kiváló volt, épp a városkát átszelő csatorna partján. Este csak kiléptünk az ajtón és borozgattunk a holdfényben a csatornaparton.

Összességében nagyon jó kikapcsolódás volt. Az idő is kegyes volt velünk. A hegyekben is csak 2 délután volt, mikor esett. Tudtam nagyokat autózni, bár a forgalom és a szűk utak olykor korlátozták a dolgot.

Alfát egyébként sokat lehetett látni, jóval többet, mint itthon. Leggyakrabban Tonale jött szembe - szerintem az összes Alfa fele, amit láttunk, Tonale volt. Giulietta volt még sok, de láttunk néhány Juniort is. Stelvio-val és Giulia-val is jöttek szembe, de ezekből V6 motorossal eggyel sem találkoztunk. Az idősebb Alfákból viszont, amiből itthon a legtöbb van (159, 156, 147), nem lehetett túl sokat látni.

Ja, még egy érdekesség: a sima 95-ös benzinnél magasabb oktánszámút a Dolomitokban gyakorlatilag nem lehet találni. Ahol van is olyan kútfej, ott sem üzemel. Itt történt meg először az autó bő 4 éve alatt, hogy többször is 95-össel kellett teletennem a tankot.

1. kép: Ampezzo
2. kép: Pihenő a Sella di Rioda közelében
3. kép: Kilátás a Palus San Marco-i (Corte's Ranch) szállásunk ablakából
4. kép: Vacsora Dobbiaco-ban
5. kép: Reggeli sör a szobánk erkélyén a kanyargás előtt. Oh, azok a nem-zéró tolerancia országok...
6-7. kép: A Passo Rolle-n. Profi fotós fényképezett (fotodolomiti.it), amit utólag tudtam megvenni neten. A 6. kép 09.04-én., a 7. kép 09.05-én készült.
8. kép: A Pale di San Martino vonulatának látványa a Passo Rolle-n lévő szállásunkról.
9. kép: Az előbukkanó hold látványa a szállás étterméből.
10. kép: A bejárt útvonalak összessége

Megvolt azt első síelés Júliával, és remekül sikerült.

Kezdjük az egyetlen negatívummal (ez ugye nagyon tulaj függő): a Giulia fórumon is beszéltünk erről, tudtam hogy kompromisszumot kötök amikor megvettem az autót de a Giulia helykínálata nem elég 3 gyerekhez. Kényelmesen síelni menni legalábbis nem. Hacsak nem hegymászókkal utazik az ember akik grammra ki tudják számolni hogy mi az a minimum felszerelés amire szükségük lesz egy út alatt...

450 literes síbox ment a tetőre, az meg is telt a sílécekkel, boarddal, bakancsokkal, bukósisakokkal és a hólánc is már csak oda fért be.

A legnagyobb gond nem is a csomagtartó mérete hanem a formája. A futómű miatti íves betüremkedések miatt például egy nagy bőröndöt nem lehet rátolni bal vagy jobb oldalra a falra így marad egy nehezen kihasználható hely az egyik oldalon, a másik oldalra állítva pont befér egy kabin méretű bőrönd. A felső merevítő miatt viszont a felső sorban elhelyezett,.vagy élére állított bőröndöket sem lehet teljesen hátratolni, a hátsó üléstámla döntőgombja miatt viszont néha erővel kell bepréselni a felső bőröndöt ami nem túl jó érzés.

Így marad az a kevésbé elegáns megoldás, hogy miután bent vannak a bőröndök, a hátsó ülések ledöntésével meg lehet pakolni a még megmaradt kihasználatlan helyeket.

A másik gond ugye a tekintélyes méretű kardánbox ami a hátul középen utazónak csökkenti a mozgásterét.

Ha ezen túltette magát az ember akkor viszont kezdődhet a móka :)

Sokszor szoktam (csak félig-meddig poénból) azt mondani hogy nekem csak egy elvárásom van egy autóval szemben: hogy felfelé is úgy menjen mint lefelé. És a jó hír az az hogy Giulia 5 emberrel és teli síboxszal is felmegy Graz után az A2-n a hegyre úgy hogy az autópályán is lehet még előzgetni ha úgy adja a sors (és úgy adja mert ott végre az autópályán is van értékelhető kanyar :). Jó ez a 8 gangos váltó, 120-nál is vissza lehet kapcsolni és bár ekkora plusz súllyal már nem fogsz az ülésbe tapadni a gyorsulástól de rövid időn belül el lehet lépni a kihúzódó autótól.

700 km után átalakul a táj és a vulkáni alpesi hegyek után megjelennek a Dolomitok csipkés hegycsúcsai, a látvány amit mi annyira szeretünk. Az osztrák-olasz határon átkelve az útminőség nagyot változik (-> romlik), pedig az ugye még dél-tirol - félig olasz de még mindig nagyon osztrák - cserébe kanyarból is több lesz. És pont ez a környék legnagyobb vonzereje, a két mentalitásból összegyúrt egészen fantasztikus világ. A szállások, sípályák osztrák minőségűek, a kaja már nagyon olasz, kicsit még osztrák, az emberek is lazábbak mint észak tirolban, és némelyik hüttében olyan házi tésztaételeket vagy pizzát kap az ember ami simán veri a legtöbb itthoni étterem színvonalát.

Szálláson plusz súlytól megszabadítjuk a Giuliát és másnap indulhat a kanyarvadászat. Pályáig és sípályán egyaránt. Dél-tirolban egyébként nem sok Alfát látni, gondolom az osztrák gyökerek miatt ott is inkább a német prémium dívik, és a vezetési kultúra is inkább osztrák legfeljebb észak olasz, ami cserébe lehetőséget ad arra hogy a szemet gyönyörködtető szerpentinek rövidke egyeneseit és belátható kanyarjait kihasználva megelőzzük óvatosan araszoló olasz és kicsit tempósabban araszoló lengyel barátainkat.

Na erre is bőven elegendő a 200 lóerő, így a sípályákhoz vezető utak legalább annyi élvezetet jelentenek mint maga a sielés :D

Kint végre a business csomagba pakolt okosságokat is ki tudtam próbálni pl eddig még sosem éreztem hogy szükségem lenne a túléléshez a kormányfűtésre, de egy -11 C-os éjszaka után igazából kellemes érzés egy meleg kormányt forgatni. Az ülésfűtést sem sokszor használtam mert itthon garázsban áll az autó, de ilyen hidegben ennek már van értelme. Mondjuk a jégtelenítés logikájára nem tudtam rájönni, 3 ból 1-szer indult el a motor beindítása után, kétszer csak az autóval való elindulás után - aminek ugye funkciójából adódóan nincs sok értelme....

A 10 liter alatt maradó fogyasztás azt gondolom elfogadható lenne tekintettel a telipakolt autóra és síboxra, és arra hogy Graz után például 30 kilométeren 700 méter szintkülönbséget kell legyőzni majd Villachba leereszkedve fokozatosan emelkedni az 1200 méteren lévő alaptáborig, különösen akkor ha az ember valamiért 148-ra állítaná be a tempomatot, ami már csak azért sem javasolt mert az A2 és a B100 is tele van pakolva traffipaxokkal (ennek kiértékelése még tart...).

Jó hatással van viszont a fogyasztásra a rengeteg alagút ahol épeszű ember nem száguldozik, illetve az autópályát elhagyva a B100 javarészt jól autózható hosszú egyenesei, elnyújtott kanyarjai és pár kilométer erejéig élvezetesen kanyargós részei.

A Dolomitokban végre értelmet nyer az Alfa közvetlen kormányzása, gyors váltója, az autózás örömére kihegyezett futóműve. Míg Ausztriában az embernek eszébe sem jut a DNA kapcsolóhoz nyúlni az olasz oldalon hirtelen ellenállhatalan késztetést érez arra hogy gyakran "D" módban felejtse a kapcsolót - egyetlen hátránya ennek ha az autóban nem mindenki érez hasonló késztetést - de hát azoknak ls a kedvére kell tenni néha akik szeretik a tempós kanyarokat :D

És ezek az országutak és a Dolomitok szerpentinjei azok amik még élvezetesebbé tesznek egy csodálatos, napsütötte, havas tájon eltöltött hetet.