Blog >> quadrifoglio
Egy ideje érzem, hogy 200 körül/felett enyhén ráz az autó. Eddigi tapasztalataim szerint ez az autó még a 300-at közelítve is csak annyi jelét adta a tempónak (leszámítva, hogy minden nagyon gyorsan suhant el a másik irányba), hogy 250-nél megjött egy erősebb szélzaj. Így hát gyanakodni kezdtem, hogy valami nem stimmel.
A legkézenfekvőbb gyanusított ilyenkor a kerék és a gumik, így bejelentkeztem a gumishoz egy centrírozásra. Csak a hátsó kerekekre, mivel a kormányon nem éreztem rázást, valamint a hátsókon még az első szerelésű gumik vannak. Már közelebb vagyok a 18 ezer km-hez, mint a 17 ezerhez, meg is lepődtem, hogy ilyen sokáig bírják, mert 13-14 ezerrel számoltam eredetileg. És benézve a kerékjáratba, még egész vállalható profilmélységgel rendelkeztek...
...legalábbis ezt hittem, amíg le nem vettük a kerekeket. A belső oldal már jóval kopottabb, ott már csak egy lehelettel van a megengedett jelzés felett a profil. Egyébként nem aránytalanul van jobban megkopva a belső oldal, szépen csökken a külsőtől a belső oldal felé a futófelület, pont ami várható is a kerékdőlés alapján.
Így viszont egyértelmű, hogy ezzel már nem megyek el még 2-3 ezer km-t. Meg is bíztam a gumist, hogy rendelje be az új Corsa Asimmetrico 2-eseket hátra.
A rázás oka is egyértelműen beazonosítható volt, amin centrírozással nem lehet segíteni. Egyszerűen annyira elhasznált már a gumi, hogy nem kerek az alakja. Megforgatva a gépen, látszik, hogy a felülete ide-oda mozog.
Erre már csak az új abroncsok fognak megoldást nyújtani.
Még júniusban pattant ki a fejemből, hogy kellene egyet autózni itt Tolnában, mert a dombság nagyon jó vonalvezetésű és szintkülönbséggel rendelkező utakat kiad. Pont, amire a Giulia Q teremtve lett. Kitaláltam egy útvonalat, amit előzőleg bejártam a Bravo-val, ugyanis az is fontos volt, hogy az útburkolat megfelelő minőségű legyen és a Q-val lehessen rajta rendes tempóban haladni.
Gondoltam, bedobom a Giulia Q-s ismerősöknek, hogy kinek lenne kedve egy ilyen önfeledt autózáshoz, de végül csak aranytl lett, aki tényleg el tudott jönni.
Vasárnap reggel 10 körül indultunk az 1. képen látható útvonalon Paksról. A bonyhádi MOL kútnál beszéltünk meg 15-20 perces pihenőt, addig én mentem elöl. Mondanom sem kell, de nem kellett 3 és fél óra az úthoz, még ezzel a megállóval együtt sem.
Gyönkig az út burkolata tökéletes és sok izgalmasabb szakasz is van benne. A Gyönk-Hőgyész szakasz már kicsit más tészta. A vonalvezetés kezd igazán izgalmas lenni, de a burkolat kb. a szakasz 50-60%-án nem túl jó. Viszont pont a kanyarokat és azok környékét csinálták meg első körben, szóval azokba bele lehet esni nagyobb tempóval és jól ki is lehet gyorsítani onnan.
Hőgyésztől Kurdig újra jobb az út, meg lehetett kicsit jobban ereszteni. Majd Kurdtól Lengyelig (vagy inkább a mekényesi elágazóig) következett a túra egyik legizgalmasabb szakasza. Nagyon kanyargós, erdős domboldalban vezető út, fákkal befedve, szinte végig árnyékban. Ráadásul fehér aszfalttal és természetesen szalagkorlát nélkül... Az autók folyton csúszkáltak alattunk már kisebb gázra is és egymást érték a jobbos-balos kanyarkombinációk. Ez meg is izzasztott minket kicsit.
Aztán tovább Kisvejke felé megint tökéletes útminőség következett, ahol meg lehetett ereszteni az autót, viszont Kisvejkétől Tevelig inkább csak túl kellett élni azt a pár km-t.
Ez után következett egy szintén kedvenc szakasz, a Tevel-Bonyhádvarasd-Bonyhád. Ez is egy gyors szakasz, tökéletes burkolattal, nagy szintkülönbségekkel és technikás kanyarokkal. Pont jó volt a pihenő előtt még megküldeni ezen a gépeket.
A MOL-on kicsit megpihentünk, ittunk egyet, mondani sem kell, de egyből álltak be mellénk más Alfák, akik észrevettek, ment a fényképezkedés. Átbeszéltük az út következő szakaszát, aztán Laci ment előre. A Mecseknádasdtól majdnem Pécsváradig tartó többsávos, hegyi kapaszkodós szakaszon nagyon meghajtottuk, folyamatosan kellett mindkét párhuzamosan haladó sávot használni az ívekhez.
A Pécsváradtól a véméndi M6 lehajtóig tartó szakasz szintén egy jó autózást biztosít, bár helyenként itt is elég szar a burkolat. Ennek ellenére Laci durva tempót diktált, úgyhogy nem vettem nagyon lazára. Ekkor volt, hogy picit leért az alja egy bukkanó után az autónak. Még azóta sem néztem alá, nem csattant olyan nagyot, valószínűleg csak valamelyik műanyag rész, de azért nem esett jól :)
Utána felhajtottunk az M6-ra, átrongyoltunk Magyarország leghosszabb közúti alagútjain, majd Bátaszéknél lejöttünk és következett a túra újabb gyöngyszeme, a Lajvérpuszta-Palatinca-Szálka-"Szálkai lehajtó az 56-osról" szakasz. Ez volt az utolsó aznap, amin rendesen megküldtük a gépeket. Ennek végén fordultunk vissza a Mausz kápolnához, ahol a képek is készültek.
Ez után még levezetésnek a pályán kerülve Szekszárdot, Szedresnél lejöttünk és még egyszer megtettük a tengelici utat Paksig. Ott felvettem barátnőmet és elgurultunk Faddra, a környék "olasz Mekkájába", a Progetto Manfredi étterembe. Egy kellemes ebéd után pedig mindenki hazaindult.
A túra kezete előtt egy jó 50 km-rel tankoltam, majd a pizzázás után tankoltam újra tele a gépet. Tehát a megtett 335 km első és utolsó 50 km-re elég light-os volt. Az átlagfogyasztás így is 15,26 L/100km-re jött ki a két tankolás között.
Az idei év első élményautózása az Amore Tempo Tréning volt Monorierdőn, az M-Ring-en, amit már karácsony óta vártam.
Volt egy kis izgalom előtte, hogy március elején milyen idő várható és abszolválható-e az oda-vissza út a P Zero Corsa-kon, de megfelelőek voltak a körülmények. Még pozitívumnak is értékeltem, hogy hűvösebb, felhős idő volt, az abroncsok így nem tudtak annyira bemelegedni és lehetett az autó mozgását, dinamikáját próbálgatni. Bemelegedett Corsa-kkal nincs csúszkálással, az tapad, mint a ragasztó....
A rövid elméleti blokk után következtek a különböző gyakorlatok, vészfék, szlalom, hangvilla stb. Ezekből a tanulság az volt (utólag visszanézve), hogy belülről sokkal drámaibbnak hatnak ezek a helyzetek, mint kívülről látva.
Az igazi élmény viszont a végén lévő kis- és nagypályás körözések voltak. A pálya nagyon kedvező volt, széles aszfaltcsík és nagy "bukótér". A korlátok, falak, földsáncok csak egész a pálya szélén voltak, így bátran lehetett próbálgatni az autót anélkül, hogy egy potenciális törést túlzott kockázatának lettünk volna kitéve. Így végig R-ben volt a DNA-R kapcsoló és nagyon nagy élmény volt kilinccsel előre kanyarodni. Ez alatt a rövid idő alatt is rengeteget tanultam az autó mozgásáról.
Öröm volt még az is, hogy rég nem látott cartársakkal is újra találkoztunk és meg tudtuk osztani az élményt. Megérte :)
Pár perce megérkezett a futár a várva várt csomaggal.
Júlia kap pár szép új kiegészítőt:
- FL Antracit Scudetto
- FL hátsó embléma
- FL felnikupakok
- QV matrica (Tudom, hogy csak 1.4 TB, de mindig is nagyon tetszett és a hozzá kötődő sztori is.)
- Antenna
- Csomagtérajtó rugós ütköző
- Textilszőnyeg
- "D" profil gumitömítés (Motorteret szeretném picit szigeteltebbé tenni a vízzel szemben.)
- Turbo olajzócső csavar a két alátéttel a következő olajcseréhez
Már csak egy kis idő kell, hogy minden szépen a helyére kerüljön.
Az előző blogbejegyzésemben röviden leírtam a kálváriám (aki belenéz, azt hiszi viccelek azzal, hogy "röviden", de az még sajnos mindig csak a rövid verzió...)
Ma volt a következő kör a szervizzel. Ezen hét kedden beszéltem velük, kiderült, másfél hónap után megérkezett a jó alkatrész (GPF nyomásszenzor). Péntekre, azaz a mai napra beszéltük meg a szervizelést.
Őszintén szólva, szkeptikusan vártam már a dolgot. Több, mint 7 hónapja vettem át az autót és már számtalanszor voltam vele a szervizben. Sokszor hittem már azt, hogy az lesz az utolsó, de mindig csalódtam.
Délelőtt 10 előtt érkeztem, soron kívül vették át az autót. Nem sokkal 11 után kész is volt. A munkafelvevő, aki az ügyet koordinálta és a kapcsolatot tartotta velem, mondta, hogy menjünk egy kört vele, beül mellém. Ő is szeretne most már megbizonyosodni arról, hogy minden rendben van.
Kihajtottam az M1-M7 bevezetőre befelé, aztán egy komolyabb gázadással kilőttem a felhajtóról. Kitartottam szépen, azon a tartományon, ahol a hibát produkálta... Semmi, csak eszeveszett gyorsulás.
Lehajtás, majd a vissza fel BP-ről kifelé irányba. Közepes gáz kitartva, gyorsulás 160-ig, fék, visszaváltás, majd padlógáz, gyorsulás 190-ig... Minden úgy történt, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.
Szürreális élmény volt. Bő 7 hónap után van egy rendesen működő Alfám!
Bár mindenki odáig van a "karikás Q" felnikért (árlista szerint: Lusso), nekem sosem dobbantotta meg annyira a szívem. Szép, azt elismerem, ráadásul kimondottan passzol a Giulia formájához, de nem fogott meg. Azonban be kellett látnom, hogy birtokolni kell egy ilyen felniszettet egy Giulia Q mellett...
Azért nagyon nem éreztem sietősnek a dolgot, de kíváncsiságból kértem egy árajánlatot Budaörsről. Volt egy elképzelésem, hogy körülbelül milyen árra számíhatok, ahhoz képest meglepődtem, mikor megkaptam. Jóval jobb árat kaptam, mint a legoptimistább becslésem, ami tartalmazta a kétszéles Q felniket (elöl 8,5", hátul 10") és a 4 TPMS szenzort hozzájuk.
Nem is volt tehát kérdéses, elfogadtam az ajánlatot. Most már van 2 felniszettem az autóhoz. Egy nyári és egy té... Micsoda? Télre minek felni, úgysem venném elő a kocsit, amikor olyan idő van, hogy tényleg téligumira lenne szükség. A Corsa gumik meg úgyis lekopnak egy bő szezon alatt, tehát, akár évente tudom váltogatni a felniket. Nyári szett 1 és nyári szett 2 ;)
Immáron fél éve van nálam az autó, megtettünk együtt közel 8300 km-t. Ennek túlnyomó részét november közepéig, onnantól már nagyobbrészt a garázsban pihent.
Az egyik elsők között lévő blogbejegyzésemben számoltam be arról a szomorú tényről, hogy az olaszok még arra is képtelenek, hogy leszállítsanak úgy egy 30+ milliós autót, hogy az hibátlan legyen. 0 km-es kora óta villogtatja a check engine-t a kocsi. Bár azt hittem, hogy 2022-re ez a dolog már rég a múlté lesz, emlékezni sem fogok rá, a valóság minden várakozást alulmúlt.
Volt itt minden, megpróbálom felsorolni, anélkül, hogy túlságosan a részletekbe mennék, mert ebből egy regényt is meg lehetne írni. Tehát körülbelül két hetente szervizbe járkáltam az autóval. És gyakorlatilag soha, semmi nem történt. 3 vagy 4 alkalommal csak azért kellett elmennem a szervizbe, hogy kiolvassák a hibakódot és továbbítsák az importőr felé. Az továbbította az olaszoknak... majd ennyi. Semmi nem történt. Hetek múlva reagáltak, hogy ők nem tudják, hogy mi ez... nem kommentálom.
Egyszer kivártam egy egész hónapot októbertől november elejéig, hogy majd keresnek, hisz biztos rajta vannak az ügyön, nagyon dolgoznak, hogy végre jó legyen az autóm. November elején már nem bírtam tovább, odatelefonáltam a szervizbe. Ott elkezdték nézegetni, hogy mi is a helyzet, majd kiderült, hogy az olaszok szó nélkül lezárták és törölték a ticketet úgy, hogy semmi megoldást nem adtak, nem is jeleztek vissza. Én meg ott állok és nézek, hogy mi van? Ez tényleg így megy ezeknél? Ennyit ér a garancia?
Aztán csak sikerült újraindítani az ügyet. Néhány dilettáns, teljesen fogalmatlan utasítást csípőből lőtt vissza a szerviz az olaszoknak, anélkül, hogy engem tovább idegesítettek volna vele. Pl. azt a megoldási javaslatot adták a gyártótól, hogy vegyék le a tankot és mossák át. Holott a problémának nyilvánvalóan nem volt köze az üzemanyaghoz.
Utána novemberben olyan kérés érkezett, hogy élő diaggal figyelni kellene a kocsit és közben beadatni a hibát. Na, végre, gondoltam, talán már közeledünk a megoldáshoz, még, ha baromi lassan is. Azt hiszem, kijelenthető, hogy tévedtem.
Az importőr mérnöke a gázpedál állás meg fordulatszám log-olását kérte. Beült mellém a szerelő srác, rácsatlakozott laptoppal a kocsira, majd telefonnal kezdte kamerázni a laptopon megjelenő értékeket, grafikonokat. Már akkor csodálkoztam, hogy mi van? 2021-ben telefonnal veszed a laptop képernyőjét? Nem tud ez a gagyi program log-olni?
Hát jó, ha ez így megy... Gurultunk pár kört, többször is beadattam a hibát, majd meg is voltunk. Amikor hazaértem, akkor felhív a munkafelvevő, hogy van egy kis gond, vissza kéne majd még jönni, mert belesütött a nap a képernyőbe, nem látszik semmi. Már nem is tudtam, hogy sírjak vagy röhögjek...
Szóval egy hét múlva mehettem vissza, ahol egy valamivel hozzáértőbb szerelő ült be az anyósülésre és ő már logolni is tudott a programmal. Mondtam neki, hogy azok mellé, amiket a mérnök kért, vegyük már még fel a részecskeszűrő nyomás szenzor értékét is. Ha egyszer az 1000 Ft-os kiolvasó progim azt a hibakódot dobja, csak nézzük már meg, hogy tényleg nem az-e a probléma. Elvégre már eltelt bő 4 hónap akkorra.
De a program nem tudta vagy csak a szerelő nem találta, hogy hol lehet hozzáadni annak a jelét, így kimaradt. De legalább a log-olás itt sikerült.
Újabb hetek teltek el, majd rácsörögtem a szervizre, hogy van-e már eredmény. Mint kiderült, azt mondták az olaszok, hogy a részecskeszűrő nyomásszenzor lesz a hibás, azt kellene kicserélni. Kérdeztem, hogy melyiket? Mert kettő van. "A B leömlőn lévőt".
Itt egy kicsit felkaptam a vizet. Az első nap óta mondtam, hogy kiolvastam a telefonos app-ommal (Torque Pro), részecskeszűrő hibát dob. A szerviz gyári kiolvasója nem dobott semmit arra a hibakódra, de még magasabb szinten sem tudtak hozzákonyítani. Most 5 hónap után benyögik nekem a "szakértők", hogy részecskeszűrő nyomásszenzor? Tényleg? Nem ezt magyarázom már 5 hónapja??? Ráadásul semmivel nem kaptak több releváns információt, mint előtte. Most meg hirtelen nem csak arra jöttek rá, hogy részecskeszűrő szenzor hiba, de még azt is meg tudják mondani ugyanannyi adatból, hogy melyik oldalon? Na ez mi??
Eddig végig azt mondták, hogy ilyen hibakódot nem is dobhat az autó, mert ez dízel hibakód. Meg hogy valószínűleg szoftveres hiba lesz, kéne egy szoftverfrissítés. De egyébként azt sem tudták megcsinálni...
Jelezték azért, hogy ennyire nem egyszerű a dolog, mert alvázszámra nem adja ki a programjuk, hogy melyik cikkszámú alkatrész kell az enyémhez és van 5 féle GPF nyomásszenzor. De konzultált a szerviz az importőrrel, kiderítették, hogy melyik lesz az. Január 11-ére találtunk időpontot az alkatrészcseréhez. Kissé szkeptikus voltam, hogy tényleg jó lesz-e ezután az autó. Eltelt fél év és már olyan szürreális az egész, már egész megszoktam, hogy az autózásom egy részét az teszi ki, hogy megállok hibakódot törölni. Mint egy lelakott romnál, amire nem hajlandó vagy nem tud költeni a gazdája, hogy megcsináltassa rendesen.
1-2 órásra saccolták a műveletet előzetesen. Végül kicsivel tovább tartott 2 óránál a dolog. Megjelent a munkafelvevő, majd közölte, hogy sajnos rossz híre van, nem jó az alkatrész, amit rendeltek. De ami benne volt kivették, tényleg látszik rajta a hiba, el van repedve, ezért szív falsot.
Itt megint csak több ponton kaptam majdnem agyvérzést.
Tehát 1: még a hozzávaló alkatrészt sem tudják megállapítani importőri szinten sem.
2: már július óta mondom nekik, hogy tekerjék már ki azt a nyamvadt nyomásszenzort, nézzenek már rá, hogy ha már arra dob hibakódot, akkor nem látszik-e rajta valami. Hátha látszik, hogy rossz és akkor már lehet is berendelni az újat. Mint most kiderült, igen, az a hibás és látszott is rajta. Csak ennyit kellett volna júliusban tenni és ezt az egész fél év szerencsétlenkedést meg lehetett volna spórolni... De persze nehogy már a hülye ügyfél mondja meg a szerviznek, hogy mit is kell csinálni...
Ami még megkoronázta a dolgot, hogy az alkatrész, amire szükség van, nem is elérhető és nem tudják, hogy egyáltalán mikor lesz az...
Sőt, dupla megkoronázás: Mivel kivették és hozzápiszkáltak a szenzorhoz, így annak az állapota is romolhatott. Az autó most már gyakrabban dob check engine-t és a kitartott nagy gázpedálállást sem bírja. Eddig azért volt elviselhető a helyzet, mert tudtam keményen hajtani az autót, azzal nem volt problémája. Erős gyorsításnál sosem dobott hibát. Most már tényleg csak gurulgathatok vele. Szóval ahelyett, hogy javulna, egyre csak rosszabb.
Folyamatosan azon gondolkodok, hogy meddig kellene ezt tűrnöm és mikor kellene ezt jogi útra terelni? Ki fogja nekem azt megfizetni, hogy már kb. 2000 km a kocsiban csak a szervizbe járkálásból adódik? Csak üzemanyag költségen kb. 150 ezer Ft, mindent beleszámolva a duplája is megvan. Aztán ott van még az időm, hogy ezzel eltölteni napokat, szabit kivenni, átszervezni a programokat... Senki nem fogja ezt nekem megtéríteni...
Fizetem az autóra a lízingdíjakat, a biztosítást, a casco-t, az adókat, mindent. És cserébe 0 km-es kora óta képtelenek megjavítani a hibásan átadott autót.
És a legszomorúbb, hogy tényleg csak egy egyszerű nyomásszenzort kéne kicserélni és minden tökéletes lenne, az autó kiváló. És ennyit képtelenek összehozni...
Így állunk tehát most. Ez a kis tanmesém arról, hogy milyen az manapság, ha új Alfa Romeo-t vesz az ember és mennyit ér a garancia...
Az előző bejegyzésben leírtam, hogy mennyi viszontagsággal járt, mire sikerült a "B" típusú rendszámra megszerezni az engedélyt. Ebben a bejegyzésben arról lesz szó, hogy mi minden történt még, mire eljutottam odáig, hogy a rendszám felkerült az autóra.
A történet tehát ott folytatódik, hogy a sikeres engedélyezési eljárás után a vizsgaállomásról egyből a kormányablakba mentünk, hogy a friss igazolásommal megigényelhessem az új, B formátumú rendszámomat.
Azonban nem csak B típusú rendszámot akartam - bár ez volt a legfontosabb - hanem egyénit is. Az egyéni rendszám ugyanolyan "3 betű -3 szám" formátumú, mint a szabványos magyar rendszám, azonban a karaktereket az igénylő választja meg. Ennek hatósági díja 112450 Ft. Az egyedi rendszám az 4-2 vagy 5-1 formátumú lehet, azonban annak díja már 435000 Ft. Úgy döntöttem, tehát, hogy bőven elég nekem az egyéni is.
Nagy agyalásokban voltam, hogy mi legyen az a 3-3-as kombináció, amit kikérek majd. Hosszas vajúdás után végül a VGQ-732 mellett döntöttem. VGQ, mint Verde (azaz zöld, ha már zöld az autó) Giulia Quadrifoglio. 732, mint a 7:32-es Nordschleife körrekord.
Az igazolásomat lobogtatva, ezt meg is kértem a kormányablakban, ahol az ügyintéző biztosított, hogy ez jó lesz így, még nincs kiadva ilyen rendszám Magyarországon. Ezután már csak egy kis várakozás következett... volna, de miért is mennének ilyen egyszerűen a dolgok.
Tapasztalatból kb. 2 hetet számoltam a rsz. táblák gyártására. A 2. hét végén már kissé furcsálltam, hogy még semmi hír, de vártam tovább türelmesen. A 3. hét közepén még mindig semmi hír nem érkezett. Majd a hét vége felé beesett egy levél a Fővárosi Kormányhivataltól (1-2. kép), melyben lényegében az állt, hogy válasszak gyorsan egy új karaktersort, mert olyan nem lehet, amiben szerepel a "Q" betű, mivel az nem engedélyezett.
Utánanéztem a levélben hivatkozott jogszabálynak. Valóban nem szerepel a "Q" azon karakterek között, ami a rendszámtáblán szerepelhet. Ez egész pontosan a 326/2011 (XII. 28.) kormányrendelet, 11. mellékletének 10. ábrája (3. kép). Én úgy gondolom, hogy ez nem mostanában változott, csak most kezdték el szigorúbban venni. Aki eddig ki tudott kérni Q-s rendszámot, annak szerencséje volt, ez után azonban valószínűleg már nem fog sikerülni.
Sokan kérdezik, hogy miért nem lehet a "Q"? Az automata rendszerek nem tudják felismerni? Én azt az információt hallottam fél füllel, hogy épp ellenkezőleg, azok simán azonosítják. Azonban szabad szemmel van esély arra, hogy összekeverik az O-val. Feltételezem, ez olyan esetben jöhet szóba, ha a rendőrnek messzebbről vagy gyorsabban haladó járműről kell leolvasnia a rendszámot a saját szemével.
Tehát ott álltam 3 hét után, rsz. nélkül és intézkedni kellett. Egyáltalán nem volt egyértelmű a levélből, hogy akkor mit is kell csinálni, kinél kell jelezni, hogy milyen új karaktersort kérek, stb. Egy napos telefonálgatás még erre is ráment, de végül azt az információt kaptam, hogy elég, ha még egyszer bemegyek a kormányablakba és jelzem, hogy mit kérek az elutasított karaktersor helyett.
Okulva az előzőekből, most is több ötlettel mentem. Az első a GIU-296 lett volna. a GIU-t, gondolom nem kell magyarázni. A 296 pedig Ferrari nómenklatúra. Az első két karakter a motor lökettérfogatra utal, az utolsó pedig a hengerek száma. Egész idáig nem volt egyébként ilyen jelzésű modellje a Maranello-iaknak, persze épp mostanában mutatták be a 296 GTB-t... De az ügyintéző jelezte, hogy ezt nem tudja kiadni.
Így tehát a második opció lett a befutó: VSX-510
Az 510 nem szokott kérdés lenni, de miért VSX? Azért mert ebben egy V6-os motor van: V-SiX ;)
Épp oroszországi kiküldetésemet töltöttem, mikor megérkeztek a rendszámok. Még egy 6000 Ft-os díjat le kellett leszurkolni az új forgalmi miatt. Amint hazajöttem, neki is láttam a felszerelés előkészületeinek.
Mivel az egész B-rendszámosdi arra ment ki, hogy elöl "minél kisebb, annál jobb", így szóba sem jöhetett, hogy kerettel rakjam fel. Olyan barbárságot meg nem csinálunk, hogy átfúrjuk a lökhárítót. Így tehát kétoldalú ragasztóval rögzítettem a lemezt egy kis hajtogatás után, ami a lökös különféle ívei miatt volt szükséges.
A végeredmény magáért beszél, nagyon elégedett vagyok. A rendszám nélküli, kompromisszum mentes kinézet után ez a legjobb megoldás, szerintem. Megérte a sok küzdés :)
4-5. kép: első képek a garázsban felhelyezés után
6-8. kép: további képek
Szeptember közepén észrevettem, hogy a nemrég felhelyezett védőfólia néhány helyen elkezdett elválni a karosszériától. Tipikusan olyan helyeken, ahol úgy feszülhetett meg, hogy felválást eredményezzen. Először a bal oldali fényszóró hátsó csúcsánál vettem észre, ott volt a legnagyobb ennek a mértéke, alaposabban körbenézve azonban ez volt a helyzet a jobb oldali fényszórónál és a bal alsó intercooler hűtőnyílás alatt is. A legnagyobb probléma ezzel az volt, hogy bement alá a kosz, főleg esős időben, ami a fényezés számára sem egészséges.
Befényképeztem és írtam Szabolcsnak (CeramicPro), hogy szükség lenne karbantartásra. Nem sokkal később keresett is telefonon és megbeszéltünk egy időpontot.
Előzetesen kb. egy órányira becsülte a javítás hosszát, de végül kb. 15 perc alatt kész volt vele. Azt hittem, hogy kell alá ragasztó majd, hogy újra visszatapadjon, de kiderült, hogy csak szakszerűen le kell tisztítani a fóliáról a beleragadt koszt és visszatapad az eredeti ragasztójával. Így újra olyan lett, mint új korában.
Sőt még jobb. Ugyanis közelről nézve a felhelyezés után néhány helyen fel lehetett fedezni egy-két apróbb buborékot a fólia alatt, leginkább az éleknél. Ezt akartam Szabolcsnak említeni, de elfelejtettem. De nem is volt rá szükség, kérés nélkül végignézte a teljes fóliázást és kijavította ezeket a részeket is. Így most már teljesen észrevehetetlen a védelem az autón, teljes az esztétikai élmény.
1-2. kép: Bal fényszóró fészek, előtte-utána
3-4. kép: Jobb fényszóró fészek, előtte-utána
5-6. kép: bal alsó intercooler hűtőnyílás alatt, előtte-utána
Teológiai viták tárgya, hogy szükség van-e a nem előírt, bejáratás utáni köztes olajcserére és, hogy az hány km-nél történjen. Én úgy döntöttem, hogy 5 ezer km után elviszem az autót. Egész pontosan 5329 km lett belőle. Csak az olajat és az olajszűrőt dobtuk le Budaörsön. A következő alkalom jövő nyáron vagy 10 ezer km múlva következik.
