Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

- Szeretnék megsúgni egy titkot Neked. Az információ feltétlenül bizalmas, így kérlek a megfelelő helyen kezeld amit most hallani fogsz. Nem csupán azért mert csak rád tartozik, vagy mert hosszas vívódás után tudom csak kiszakítani magamból, hanem azért is, rettenetesen hiányozni fog, ha már nem csak én leszek az egyedüli ismerője.

A tegnapi vihardarabkák, mintegy felemésztve, a sors furcsa fintoraként sodortak magukkal. Teljesen feloldódtam a kétes dicsőségben, holott világos volt a vereség, nem a csata, hanem a háború elvesztése. Mégis élveztem, tudomást nem véve a rettentő valóságról, tudomást nem véve oszlásnak indult bűzlő holttestemről.
Amennyiben Pateronak igaza volt, akkor javítást kell végezni, hiszen feltétlenül lehet ennél optimálisabb konfiguráció, és igazán nem fogok ártani vele senkinek, mint ahogy nekem sem ártanak a világ magányosnak ítélt elvei.
Nem voltam tolakodó, igazán nem. Rám nem jellemző módon húzódtam meg egy csendes szegletében a szobának, szigorúan ügyelve arra, egy pillanatra se váljak zavaróvá senki számára /ugyanis távol álljon tőlem, hogy bárkit – akár csak egy rossz szóval is – megbántsak/, és ebből a biztonságosnak ítélt menedékből ordítottam, vonaglottam, éreztem az apokalipszist. Fehér volt minden körülöttem, az a vakító makulátlan tisztaság vett körbe, amiről mindig álmodoztam a legsötétebb éjszakákon. Megkönnyebbülésként hatott a kéjes süllyedés alatt vizionálni a szeplőtelenséget, csak kinyújtott kezem kisujja látszott ki az iszapból; az elhaló fergetegben végül elélveztem.
Képek a tündöklő fehér falon. Ismerős alakok meggyőzően mosolyogva konstatálták a hiányt. Az érzés nélkülözést, és az egyedüllét hazug gyönyörét. Jogosan merül fel a kérdés, hogy miért hiányzik a két kép, hiszen ki akarná a gyűjtemény két leggyengébben sikerült alkotását ellopni. Hiába a sok szép szeretet-tájkép, az hívogató idealista vonzódás, a meleg színek orgiája, az erkölcs fetisizmus, nekem az a kettő kellett. Elégedettségből jelesre vizsgázva loptam el, megalapozván nem kívánt szenvedésem.
Őrjít a világ határozatlansága és elborzaszt saját bizonytalanságom. Vajon a kiüresedés meddig leplezhető határozottsággal? A bizonytalanság meddig maradhat következetes?

- Mindenhol kerestelek, mondtam már? És azt, hogy hiányzol?!
Érted már ugye, miért fontos, hogy ne áruld el senkinek a titkomat!