Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Picivel több mint egy hónapja, gyűrjük együtt a kilométereket. Ami ez idő alatt történt, csak így zanzásítva:
Az első, amit furcsa volt megszokni, az üdvözlés (bocs, ha nem köszönök vissza, de lehet éppen a gyermeket figyelem a hátsó ülésen).
Kényelem: az az érzés, ami biztos vagyok benne, hogy többeknek ismerős lehet. Megállsz az autóval, és jó néhány másodperc elteltével döbbensz rá, hogy igen, megérkeztél, és igen ki kell szállni az autóból. Na, de nem lehetne menni még egy kört? Ismerős?
Dinamizmus és megjelenés. Lehet, hogy csak én képzelem így, de sokan néznek az autó után így hat éves kora ellenére is. Én egy hat éves Ignisből ültem át, ami nem egy rossz autó, de igazából egy lélektelen egyéniség nélküli eszköz, ami elvisz A pontból B-be. Ezt az autót sem vezetem másképpen, mégis előzékenyebbek és megfontoltabbak az emberek az autó körül. Talán azt hiszik egy erőmű, pedig nem más, mint egy kényelmes limuzin kis családunk mindhárom tagja számára. :-)