Mutasd

>> Egyéb2017-05-08

Tegnap jöttem-mentem vele 60 km-t; első tapasztalatok:

Nagyon könnyen és kényelmesen vezethető, teljesen normális közlekedőedény.
Na jó, a teljesen átlagosnál kicsit közelebb ül az úthoz, emiatt az úthibákat az átlagosnál figyelmesebben kell kerülgetni.
Iszonyatosan masszív érzetet keltenek a Bilstein gátlók; egészen jól kirugózzák az egyenetlenségeket, viszont úgy érzi az ember, hogy bunkerban ül. Komoly cucc.
(A még jobb napi használhatóság érdekében 2 centit emeltetek majd rajta, mert ennyi van még benne fölfelé. A stabilitásból vajmi keveset fog elveszíteni az autó, főleg hogy nem pályázni használom.)
A hátsó Powerflex szilentektől a hátulja túl merevnek érződik nem teljesen sima aszfalton, de kit érdekel: nem ülök hátul, amikor vezetek. A kisfiam meg így is szereti.

Minden működik rajta. Nincsenek elkopva a tekerentyűk és az ablakemelők, az ülések újak, akárcsak a kormány; szerintem nincs ember, aki megmondaná, hogy ez egy 19 éves autó.
A forma meg kortalan; számomra a mai napig stílusos és vonzó.

Egyelőre félek tőle, de idővel lehet, megszokom. Tegnap egyszer már 5000-ig is el mertem forgatni hármasban, de ez egyébként sem lesz jellemző használati mód, másrészt tényleg szokni kell. Olyan hangorgia veszi kezdetét, amikor padlót nyom az ember, hogy az utóbbi években legyengült idegzetemmel tényleg félelmetes, amit az autó előad.
Imádom, ahogy beröffen az aggregát, ahogyan muzsikál alapjáraton, ahogyan finoman, V6 módra duruzsol alacsony fordulaton, ahogyan megőrül és ugrik egy 2000-nél lenyomott padlóra, amit bőven elég 3000-ig kitartani, mert addigra az aktuális forgalmi helyzet megoldódik. Döbbenetes erőtartalékai vannak; hihetetlenül nagystílű, és csak azért nem felsőbbrendű, mert nem übergermán presztízsvas. Hanem "csak egy" Alfa. Annak viszont tiszteletet parancsoló. Egy mára klasszikussá érett forma az Alfa Romeo valaha gyártott egyik legjobb motorjával. Nekem többre nincs igényem autók szempontjából.

Tankoltam 28,17 liter 98-as benzint. Kíváncsi vagyok, elmegy -e vele 200 km-t.

És egy kép a szebbik felemről, ahogyan meghajolok Őhatalmassága előtt. (Igazából az üléseket cseréltük ki Zsolttal, mert az L-es versenyülésbe már nem férek bele; visszakerültek a sportcsomagos alcantarák.)