Mutasd

>> Esemény2011-12-28

Óra állása: 203.000

2011 december 28-án került a tulajdonomba Győrből egy fekete Alfa 156 SW 1.9 JTD. A választásnál két kritériumot vettem figyelembe: legyen kombi és legyen dízel. Mivel nagyjából senkit sem ismertem, akinek Alfája van, így első körben más típusok közt keresgéltem. Az előző autó egy Mondeo, így megnéztem annak az újabb generációit, de nem igazán voltam elragadtatva... A VW Passat túl átlagos volt, a Volvo V40 motorja ósdi technológiát képviselt, a BMWk mind szét vannak hajtva...

Nem egyszerű a mezei autóvásárló dolga 1 millió forint körül. Végül aztán ráakadtam a tökéletes(nek) hitt példányra. Alfa 156 SW, 2.4 JTD, Budapesti, közel a munkahelyemhez. Megnéztem és imádtam - annak ellenére, hogy már ekkor érződött némi kogyogás a futóművön, és a kereskedő sem volt túl szimpi. Időközben kiderült, hogy a munkahelyemen akad pár Alfás, így a második alkalommal már Zé-vel közösen néztük meg a kocsit. Amikor megérkeztem, nem mondtam, hogy szerelővel vagyok, a kereskedő ezért csak "lazán" odavetette a kulcsot, hogy nézegessem. Mire odaért a kocsihoz, Zé már derékig az autó belsejében volt és kezdte is diszkréten sorolni, mely sebekből vérzik a kocsi. Hogy, hogynem, másnap felhívott a kereskedő, hogy jajj, ma reggel sajnos valaki elvitte az autót :( Ilyen az én szerencsém... :)

Még aznap este találtam viszont egy hirdetést, ahol egy ugyanolyan 156 SW-t hirdettek, csak az 1.9-es motorral, Győrben, kiváló állapotban. Nekem sem kellett több, másnap már élőben vizsgálgattam a kicsikét. Egy újautó kereskedés számította be a kocsit egy 159-es árába, ami már eleve jó előjel volt, mivel a tulaj maradt a márkánál. Beültem, minden kifogástalan állapotban - csak zöld a kárpit... Elsőre kicsit fura volt, de kb 30 km alatt megszoktam :). A vásárlás során minden az előző tapasztalatok ellentéte volt. A kereskedők nagyon szimpatikusak és készségesek voltak, a kocsi tényleg remek állapotban volt, a km leigazolható, vezetett szervízkönyv, még a kötelezők csekkjei is megvoltak a kezdetektől (!). Látszott tehát, hogy az autó mindent megkapott, amire szüksége volt, hát nem teketóriáztam és megvettem.

Hazafelé csodás érzés volt, ekkor tudatosult bennem, hogy az Alfások villognak, integetnek egymásnak, és ilyet korábban csak a Miniseknél láttam :). Egy szó, mint száz, nagyon boldog voltam.