WTCC - Balszerencsés búcsú

2005-11-20 Teddy

Világbajnoki reményekkel érkezett az Alfa Romeo a makaói, utcai versenyre, a vége azonban még a szokásosnál is rosszabb lett...

A baljós jelek már az idõmérõn megmutatkoztak, hiszen Giovanardi csak a kilencedik helyet szerezte meg, míg Dirk a hatodik, Prialux pedig az elsõ kockából indulhatott. Így aztán Giovanardinak nagy szüksége lett volna a csapattársai támogatására. Ebben végül is csak Farfusra számíthatott, mivel a negyedik helyet megszerzõ Tarquini autóját nem nevezte a csapat a versenyre az idõmérõn leszenvedett balesete miatt.

Történt ugyanis, hogy Tarquini autója az idõmérõ során a falba csapódott, majd a mögötte haladó Rickard Rydell belehajtott az 156-osba. Tarquinit nyak- és vállsérüléssel megfigyelésre kórházba szállították. A csapat pedig úgy döntött, hogy nem indítja el az autót, habár az nem tûnt javíthatatlannak.

Tovább folytatva az Alfa kálváriáját, a negyedik pilóta, James Thompson csak a 17. helyrõl indulhatott. Az egyetlen pilóta, aki valamelyest polírozhatta volna az Alfát Makaóban az ifjú Farfus volt.

Az elsõ futam

A brazil nem éppen nyugodt vérmérsékletérõl híres, az elsõ versenyen azonban megõrizte higgadtságát és érett versenyzéssel az élen fejezte be a futamot. A második helyre végül Andy Prialux ért be és Rickard Rydell is felfért még a dobogóra. Második helye tovább segítette a címvédõt újabb bajnoki címe megszerzése felé, ugyanis ekkor már 93 ponttal vezette a pontversenyt, 7 ponttal megelõzve Dirket.

A pálya néhol elég szûk volt, sokszor érezhette azt a nézõ, hogy Monte-Carloban járunk. Ennek aztán meg is lett az eredménye. A rajt után Jörg Müller szenvedett balesetet, és ebbe belesodorta Tom Coronellt és Robert Huffot is. Természetesen egyikõjük sem tudta teljesíteni a versenyt, sõt a három autó miatt a Safety Cart is beküldték. Egy kör után ismét folyhatott tovább a verseny. Az új szabályok értelmében, ezt az egy kört hozzáadták a versenytávhoz. Dirk Müller a repülõrajtnál felzárkózott a negyedik helyre, kicsivel késõbb Givanardi hibázott, de meg tudta tartani pozícióját.

Még ebben a körben megkezdõdött a hajtépés, melyet Prialux és Farfus prezentált. Utóbbi ugyanis megelõzte a címvédõt. Prialux-t viszont nem abból a fából faragták, aki annyiban hagyja ezt. Rá is állt, hogy visszaszerezze vezetõ pozícióját a braziltól és óriási nyomást gyakorolt Farfusra. A verseny végéig azonban nem sikerült a revans. Prialux eközben nem csak elõre, hanem hátra is kénytelen volt figyelni, Rydell ugyanis ott loholt a sarkában.

Giovanardi a 16-os kanyart valószínûleg örök életében emlegetni fogja. Ebben a kanyarban dõlt el ugyanis a bajnoki cím sorsa. Nekicsapódott a falnak, amit eltörött felfüggesztésének köszönhet. Tehát nem saját hibájából kellett feladnia a versenyt. De hogy Dirknek se legyen könnyû az élete, egy baleset miatt a negyedikrõl a tizedik helyre csúszott vissza és ott is maradt a futam végéig.

A privát versenyzõk közül Stefano D’Aste ért be elsõként a célba, abszolútban a 11-en. Az elsõ verseny tehát úgy ért véget, hogy a három bajnokaspiráns közül kettõ nem szerzett pontot.

Második futam

A második futam rajta úgy nézett ki, hogy Giovanardi már fel sem állt a rajtrácsra, mivel a szerelõk nem tudták talpra állítani autóját.

A harmadik körben pedig Dirk is búcsút inthetett a bajnoki címnek, mert a Lisboa kanyarban õ is elszállt. Innentõl tehát sétagalopp volt az egész Prialux számára. Ha nem szerez pontot még akkor is õ a bajnok.

A Túraautó Világbajnokság elsõ bajnoka viszont úgy tûnt nem lassít és presztízskérdést csinálva az ügybõl úgy nyomta neki, mintha muszáj lenne, a hetedik helyrõl egybõl feljött a másodikra. A harmadik helyen Alain Menu tanyázott és ott is maradt a verseny végéig. Mindez azt jelentette, hogy a Chevrolet indulásának évében már begyûjtötte elsõ pódiumot érõ helyezését. Illetve begyûjtötte volna, ha a versenybírák utólag ki nem zárják. A francia autójában a verseny végén ugyanis egy liter benzin volt, a megengedett legkisebb mennyiség viszont három liter.

Az ominózus Lisboa kanyar Giovanardi mellett Stefano D’Astenak is emlékezetes marad, mivel itt repült el a második futamban. Az élmezõnyben eközben nem történt sok minden, a második futam inkább a függetlenek kiélezett versenyét hozta.

Aztán ez a kiélezettség odáig fajult, hogy a Safety car ismét kénytelen volt pár kört tenni a pályán. Az ok: Adriano de Micheli, Carl Rosenblad, Peter Scharmach, Robert Huff és Marc Hennerici sorozatos ütközései miatt annyi alkatrész került a pályára, hogy a pályabíráknak össze kellett õket szedni a biztonságos versenyzés jegyében. Az elõbb felsorolt versenyzõk annyira összetörték autóikat, hogy a függetlenek közül egy azaz egy versenyzõ ért célba, Giuseppe Ciro.

A bajnokság tehát a brit pilóta és a BMW diadalával ért véget, ezzel Andy Prialux lett a WTCC elsõ bajnoka. Gratulálunk!

Az Alfa szemszögébõl egy kicsit felemás szezonon vagyunk túl. A következõ egy év kihagyása után reméljük, hogy egy sokkal ütõképesebb autóval térnek majd vissza és elkápráztatják majd az Alfa-hívõ, sportszeretõ embereket.

Versenyzõi nyilatkozatok:

Andy Prialux:

"Nagyon nehéz elmondani azt, amit érzek most. Makaó egy nagyon különleges pálya.A pole megszerzése nagyon nehéz feladat volt. Úgy éreztem, hogy nem klappol minden. Az elsõ verseny után, amikor láttam, hogy Giovanardi nem fejezte be a futamot, Dirk pedig csak a tizedik lett, kicsit fellélegeztem, de a nyomás ugyanúgy nagy volt. Amikor a második futam közben megtudtam, hogy világbajnok vagyok, eszméletlenül örültem és kicsit fellélegeztem. Az idei szezon sokkal keményebb volt, mint a tavalyi és bár voltak mély pontok én mindig a végeredményt tartottam szem elõtt. Úgy gondolom, hogy sorsdöntõ pillanatokban tudtunk gyorsak lenni és ez kulcsfontosságúnak bizonyult."

Augusto Farfus:

"Örülök annak, hogy sikerült megszereznem elsõ futamgyõzelmemet. Az összes pilóta, akivel beszéltem, mind azt mondta, hogy várj még, nagyon taktikás a pálya. Tény, hogy a legnehezebb pályája a versenysorozatnak, de könnyen megtanultam és csak végeztem a munkám. Nagyszerû hétvégét töltöttem itt el."