Szokás szerint idén is több promóciós jellegű filmet készítünk AlfaCity népszerűsítése érdekében. Rendszeresen adott, hogy a rendezvény időpontjától visszaszámolva a kampányhoz és a kivitelezéshez szükséges időt kiszámolva mindig a télben lyukadunk ki. Ilyenkor pedig sok jót nem lehet a szabadban csinálni, milyen vicces is lenne egy kopár tájon, téligumis Alfákkal forgatott kisfilm. Így idén gondoltunk egy merészet és függetlenítettük magunkat a való világtól. Készítettünk egy teljes egészében virtuális filmet.
A három percbe próbáltuk belesűríteni mindazt, amit eddig is szerettünk volna elmondani – szépet mutatni, lelkesíteni, tájékoztatni. A centenárium éve további lehetőséget és indokot adott, így az idei „nagyfilm” az Alfa Romeo történelmét lovagolja meg. Főhősünk születését körbelengi az összes mérföldkő, amit a gyár tudhat magáénak, majd megjelennek a legfontosabb szereplők is. De nem is érdemes körbeírni, nézd meg:
Sokan nem sejtik, hogy mekkora munka lehet egy ilyen rövidke film mögött. Legjobban ezt a film készítője tudná elmesélni Nektek, aki nem más mint Sólymos Dávid, azaz SD tagunk.
AA: Hogy és miért kerültél bele a projektbe?
SD: A Hogyan az érdekes - nevet. A miért az egyértelmű: 2005 óta alfám van, elválaszthatatlanok vagyunk, és 3D grafikával foglalkozom, ezt nekem kellett csinálnom. Minden más racionális érv eltörpül emellett. Egyszer portyáztam a neten, épp kutattam a számomra érdekes újdonságokat. És ez egyik 3d oldalon egy hirdetésbe botlottam, valami hasonló általános szövegű volt: „autós rajongó oldal keres 3D grafikust, animáció készítéséhez”. Aztán megláttam az amorés e-mail címet az alján, klikk, fel az amoréra és telefon, aztán e-mail, izgatott lettem, mi lehet a háttérben? Akkor én sem tudtam, ma már ti is tudjátok... Szóval BeeGee-vel megbeszéltünk egy találkozót, elvittem pár korábbi munkámat mutatóba. Megbeszéltük, hogy nagy fába vágjuk a fejszénket és egy teljesen 3D animációból álló filmet készítünk. Nagy izgalmak közepette és nagy elvárásokkal vágtunk neki a projektnek.
AA: Mikor kezdted el a munkát? Mennyi idődbe került?
SD: Pontosan ez év elején, tehát körülbelül 3-4 hónapja, de ezt úgy kell érteni hogy hétvégék és éjszakák, esetleg hétvégi éjszakák is voltak benne sűrűn, persze mellette a hétköznapi munkám is csináltam, amennyi időm maradt rá. (albérletet, és munkahelyet keresek - nevet megint). Na jó komolyra fordítva a szót, sok-sok munka van benne, remélem azért a végeredményen is látszik. Szeretem az ilyen feladatokat, ha kicsit teljesíthetetlen akkor már érdekel.
AA: Hogy épül fel folyamataiban egy ilyen munka?
SD: Ebben a konkrét esetben a zenét választottuk ki először, amiből count M észrevehetetlenül profi módon metszette ki a több mint 5 perces szám közepét, hogy a nekünk megfelelő hosszt elérjük, de közben megmaradjon egésznek a mű.
Aztán elkezdtünk modellt keresni a neten, mert egy ilyen részletes autó lemodellezése nem kis munka, és szerettük volna mielőbb bemutatni a kisfilmet. De sajnos azzal szembesültünk, hogy egészen drága modelleknél is olyan nagyvonalúan elhagynak alapvető formai részleteket az alkotók, ami alfás szemmel már bántó lenne. Hisz ha valaki, akkor mi alfások ismerjük hogy néz ki egy 8C. Szóval maradt a b-megoldás: összegyűjtöttünk minden fotót ami elérhető, részletfotókkal együtt több mint 100-at. Amikor már majdnem kész volt a modell, megint összeültünk és végig tárgyaltuk mi legyen a történet. Szerencsére a zene vezetett minket, a tartalom meg volt, hisz 100 év alatt akad már érdekesség, bőven. BeeGee cartárs gyönyörű feliratokat készített, amúgy a végén látható 100-as keréknyomokhoz a texturát, és a beton-t is ő rajzolta. Kezdődhetett az animálás. Persze ez így elmondva gyors dolognak hangzik, de teljesen nulláról kezdtük, nem volt semmink, csak üres hely a számítógépen, és pár fotó az internetről. Ebből kellett létrehoznunk azt, amit egy alfásnak jelent a 100 év. Remélem sikerült - nevet.
Szóval mikor a modell készen állt, elkezdtük kitalálni, hogy melyek azok a nézőpontok ahol elhelyezhetjük a szövegeket, hogyan, merre ússzon a kamera. Azóta is itt van a táskámban az vázlat, amit akkor készített BeeGee a gyors-nyomtatott draft modellek képeire, hogy merre repkedjenek a feliratok. Aztán megint visszavonultunk, ki-ki a saját birodalmába. Tehát elkezdtem animálni, rettenetes ronda munkaközi anyagokat küldtem megvitatásra, hiszen animációban végleges kinézetű rendert produkálni egy egy snittre is napokba telhet. Az egyre inkább sürgető határidők nem engedtek hibázni, vagy a gép mellett malmozva várni. Tehát szürke vonalas ábrák, elmosódó feliratok, amit produkál a gép realtime-ban. Itt is az alfásság segített át minket, mert ők bíztak bennem, én pedig tudtam hogy ez így megoldható, és a vége egészen más lesz. Persze álló képeket azért csináltunk végleges közeli kinézetre. Illetve próbálgattam, fejlesztettem az autó felületét. Mert nem csak egy sima szín és csillogás van beállítva, több rétegben számolta a gép, mert a metál fényezést csak így lehet előállítani.
Tehát beszippantott a virtuális világ, miközben reszeltem a modellt, próbálgattam a fény- és felület beállításokat, animáltam, néha halkan távolból hallottam, hogy emberek vesznek körül otthon, és beszélnek hozzám, és közben reménykedtem hogy megértenek... Szóval lassacskán összeállt a történet, végre eljutottunk oda hogy jöhetnek a végleges renderek, az idő egyre jobban fogyott, miközben az első beállításokból már a végső anyag készült, az utolsó beállításokból még a draft renderekkel küzdöttem, hogy jó de nem szépen farol, vagy éppen meg akad a kamera, meg hasonlók. A hétvégék azért jöttek szóba, mert ilyenkor néha munkára tudtam fogni több gépet is amin éppen nem dolgoztak; de csak bizonyos folyamatokra. Szóval szépen haladtam lassan, de biztosan a cél felé. Közben már kaptam visszajelzéseket a munkában résztvevő és elbíráló cartársaktól, hogy igen csak így tovább. Ezek néha a lehető legjobbkor jöttek, egy-egy fáradt hétfő reggelen, vagy mikor elégedetlen voltam egy másik résszel, örültem hogy tetszik nekik és újult erővel vágtam neki a következő feladatnak. Nem véletlenül hangsúlyozom ezt, mert tényleg úgy érzem, hogy az Alfa Amore név mögött a legjobb értelmében vett közösség áll.
Aztán ugrunk egyet megint az időben. A végső renderek elkészültével még nincs kész a film, ez hagyományos filmnél azt jelentené, hogy kezdjünk neki, csináljunk filmet. Úgy kell elképzelni, mintha építenénk egy házat, hogy lefényképezhessük. Persze célirányosan azok a snittek kerültek renderelésre, amik majd a film részét képezik, de innen jött a vágás, itt is a zene adta a vezérszálat. Mikor körülbelül megvolt, hogy mi, miután következik, el kellett készíteni külön szoftverben a füstöket is. Ez nem kevés izgalmat okozott: vajon a két mozgókép, más-más szoftverből érkezve fog-e passzolni. De végül minden klappolt, igaz nagyon sok próbarender, és beállításokat próbálgató munka kellett hozzá. Aztán, mikor tényleg minden alkotóelem készen állt, akkor egységes formára kellett gyúrni az apró váltásokat, a trükköket. Ez már az utómunka része, példuál az, hogy kerül rá a füst a képre? Mitől húz csíkot az autó? Hát ha ezt most mind leírom, akkor szerintem senki nem olvasná végig - nevet. Maradjunk annyiban, hogy NAGYON sok apróság volt, komoly listákat gyártottam, pipáltam, és közben újabb elemekkel bővítettem. Aztán egyszer csak végleges közeli állapotba került a videó, ez már maga volt az öröm.
Arra kellett rájönnünk, hogy a végtelenségig lehet csiszolni, de valahol meg kell húzni a határt, mert jövőre már 101-éves lesz az Alfa Romeo, akkor kezdhetjük elölről, vagy várhatunk megint 100 évet, hogy ilyen kerek szám jöjjön ki. De tréfát félretéve, volt olyan snitt, amit 48 óráig számolt a gép, de átlagosan egy kocka előállítása olyan 2-5 percbe tellett. (30kocka/másodperc, 60x3 másodperc, ezt megszorozva a renderidővel: rettenetes számok jönnek ki) Mert amúgy álló képeknél 1-2 órás render simán belefér (pl: most lett itt kész a gép mellettem, ami egész este számolt egy darab képet, mert hirdetőtáblára, nagy felbontásban kell, építészeti célra) De az animációban a fent említett szorzókkal nagyon visszafogottan kellett bánni a beállításokkal, talán a felni és az autó színe, az, ami feszegette a határokat, persze az összetett modell miatt is feszült a húr. Ha nem figyelek, hirtelen lettek volna 10-20 perces renderidők kockánként, és a végtelenségig tolódott volna megint a befejezés. Talán ez a legnehezebb része ennek a munkának: felmérni mit tud a gép, és a lehetőségeken belül maradni, de olyat rajzolni ami mégis jól néz ki.