Boldogság van. Nameg szombat reggel. A WizzAir sikeresen hazaröptetett tegnap, csak az ember térde dagad labdanagyságúra a nemlétező lábtérbe bepréselt és 2 óráig hibernált nyúlványaim mozdulatlan voltától. Ma gyorsan végignézzük a perifériákat a GTVn, mert holnap már nincs kecmec, indulás külhonba. 1500km háztól házig. Kedves szülőm a reggeli kávé mellett informál: a szervizbe menet (vagy hazafelé? Már nem emlékszem mit mondott Écsapám) kissé rakoncátlankodott az irányjelző, és megszűnt működni a bal oldali elektromos ablak is. No para, 26évesek vagyunk, ilyenek előfordulnak újabb autókkal is. (annyi eszem azért lehetett volna, hogy kissé megcibálom a reléket, amolyan hátha alapon. :p)
Vasárnap reggel: elindultam! Mondanom sem kell a tegnap még boldogan villogó iranyjelző megszűnt létezni kb 5km után, Egerben már abszolút nem jelzett egyik irányba sem. Elkezdtem gondolkodást szimulálni: Eger - Budapest között autópálya van, majd Budapest - Brüsszel között ugyancsak. A tempó nem lesz nagy, nem kell az az iranyjelző, menjünk! Budapesten a második jobbra kanyarodásnál természetesen magától megjavult... olasz autó (26éves), elnézzuk neki. :)
Gyors pitstop egy ismerősnél, majd vissza a kocsiba, előttünk még 1300km. Villámgyors hibacheck: iranyjelző: OK, ablak továbbra is beragadva: OK. :) Illetve egy nemvárt újabb fejlemény: az eső szakad. Irtózatos erővel. Még szerencse, hogy az ablak nem működik, ki az a bolond, aki esőben nyitogatná? Indulás tovább!
Hasitottam a kilométereket, talán mentem is 10-et (talán 11-et), mikor kiértem az M1-re. Nagyon durvára fordult az idő, brutális keresztszél fújt, néha úgy kellett visszakormányoznom a kocsit a másik sávból, az eső pedig annyira szakadt, hogy az amúgy is csiga lassú ablaktörlő alig győzte a vizet. De nem érdekelt! Az ablak hálistennek be van ragadva, igy védve vagyok, már csak 13óra, és nyugodtan fogok parkolni a brüsszeli garázsban. Bedugtam az iPodot, szólt a zene, én meg csak vigyorogtam...végre újra V6-ban ülök! Jól ment az autó!
Egészen újabb 5km-ig. :p
Ekkor jött egy akkora keresztszél, hogy az épp függőlegesen alló baloldali ablaktörlő lapátot túllökte a szélvédőn, és mivel az ablatörlő motor gyenge volt, képtelen volt visszahúzni azt, beragadt ebbe az állásba. Na itt egy kicsit bebarnult az alsónadrágom. Kb 5 másodperc alatt annyi viz lett a szélvédőn, hogy szinte semmit nem láttam. Probáltam irányjelzőzni, természetesen (ismét) nem működött! Közben folyamatosan lassultam, és húzódtam jobbra, mögöttem kamionok, lelki szemeimmel láttam, hogy bármelyik pillanatban átalakulhatunk piros matricává vagy netalán Blikk cimlappá. Azért még reflexből megnyomtam a vészvillogót és bezuhantam a leállósávra. Mivel az ablakom nem tudtam lehúzni, igy szinte 2 kézzel tartva az ajtót - hogy a szél ne vágja ki - kihajoltam, és visszalöktem az ablaktörlő lapatot. Mission completed, nyugodtság van, menjünk tovább! :)
A fenti esemény még 4x lezajlott az következő 100km alatt, a végére már rutinból nyomtam a vészvillogót, húzódtam le a leállósávra, és szinte meg se állva nyitottam az ajtót, löktem vissza a lapátot.
Az autó szépen duruzsolt, tartottam a 110-120-as utazót, minden rendben volt. Egészen Mosonmagyarovarig. :p
De ez már egy újabb történet...