Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo k?z?ss?g

Idén még nem is mentem nagyobb túrára az autóval, mivel se autós nyaralás nem jött össze, se annyi időm nem volt, hogy magam nekiinduljak egy nagyobb útra. A felvidéki túrákat nagyon szeretem, de kicsit sokat kell hozzá utazni, azaz a nettó élményautózás aránya lehetne magasabb. Így közelebbi cél felé kezdtem nézelődni. Mivel a Vajdaság, Szerbia innenső része tök lapos, így Horvátoszág lehetőségeit kezdtem felmérni.

A Papuk Nemzeti Park környéke ígéretesnek nézett ki. Sőt, körbekérdezve az autós ismerősöket, kiderült, hogy volt is aki járt arra és megerősítette, hogy jó az az útvonal. Rajtam kívül még 2-en jelezték, hogy tudnának jönni, így a harkányi MOL kúton beszéltük meg a találkozót és onnan indultunk neki a túrának.

Drávaszabolcsnál léptük át a határt és Szlatina felé haladtunk. Az utak egyébként nagyon jók, viszont Horvátországnak ez a része még nagyon a balkáni állapotot tükrözi. Itt sok nyoma nincs a turisták-látogatta részek jómódjának.

Az első izgalmasabb szakasz Szlatina és Ceralíje között volt. Arra pont elég volt, hogy kicsit hangulatba hozzon és ráérezzünk az autóra. Mint egy jó előzenekar a fő koncert előtt. Kis átvezetés után pedig következett is a túra egyik fő attrakciója az Atyina-Kamenska szakasz. Ezt 2x is megfutottuk, Kamenskánál visszafordultunk Atyinának, majd újra vissza délnek. Ez igy igazi jó hegyiautós szakasz.

Onnan elmentünk Kusonje-ig majd vissza. Ez inkább egy völgyben futó útvonal, de nagyon jó ívekkel és hullámokkal. Kicsit hosszúak a lakott területek, amik meg tudják törni a lendületet, de azért ajánlott ez is.

Innen Pozsega felé vettük az irányt, ahol megálltunk tankolni meg inni egy kávét, majd haladtunk is tovább a 38-ason a következő izgalmas szakaszig. Ezen a részen egymást érik a lakott területek és nem túl haladós, de sokkal jobb alternatíva nincs.

Buk-nál kezdődött a másik megcélzott útszakasz. Ahol aztán a 38-as elérte az 53-ast, ott délre fordultunk és Podcrkavlje-ig mentünk. Onnan visszafordultunk és a 38-asra visszatérve, tovább mentünk kelet felé Slobodna Vlast-ig. Eszméletlen jó szakaszok ezek, nagyon örültem, hogy rátaláltunk. Az atyinai részeken is alig volt forgalom, de itt talán még annyi sem. Kiváló útvezetés, nagyon jó útburkolat és szinte miénk volt az egész út.

Slobodna Vlast-nál ismét megfordultunk és visszafelé is megtettük az utat Hrussóvölgyig. Onnan pedig északra fordultunk az 53-ason. Vukojevicától ismét egy izgalmas szakasz kezdődött, ezt viszont megszakította a megyehatárnál kezdődő útfelújítás. Az Eszék-Baranya megyei részen épp fel volt marva az út. Remélhetőleg egy jövő évi kiruccanáson ez a rész is meg lesz csinálva és majdnem egész Nekcséig egy élvezetes szakaszt fog kiadni. Nekcsétől pedig már csak utazás volt vissza Drávaszabolcsig, aztán már főleg autópályán haza.

Egy nagyon jó túra volt és örülök, hogy felfedeztük ezeket a szakaszokat is. Jóval közelebb van, mint más, jól autózható részek. Legközelebb, ha jövök, Djakovár felé fogok menni, végig autópályán és akkor egy bő óra alatt elérem a Slobodna Vlast-tól kezdődő élményutakat, majd onnan megyek át Atyina felé.

És persze, egy kép készült, az is a benzinkúton. Ez már csak ilyen: ha igazán flow-ba kerül az ember, akkor nem áll meg a hegyen fotókat lőni, hanem nyomja, ami a csövön kifér... Ezért nincsenek jó képeim sosem...

1. kép: A bejárt útvonalak. Pirossal az izgalmas részek. Naranccsal a még építés alatt lévő, de izgalmasnak ígérkező nekcsei szakasz.
2. kép: Egy INA kúton Pozsegán