A belga Spa-Francoshampsban látszólag mindent megpróbáltak bevetni, erre utal az, hogy a brit Thompsont már az előző versenyen autóba ültették és Belgiumban is kormányhoz jutott. Őt az Alfa csak akkor versenyezteti, ha nagy szükség van a pontokra.
Első futam
A rajtnál Mollekens próbált helyezkedni, balról jobbra kormányozta autóját. Giovanardi ezt észlelve elrántotta az Alfa kormányát, hogy elkerülje az ütközést. A manőverben azonban meglökte Rydellt, és Zanardi autójával egyetemben mind a hárman a füvön végezték. Giovanardi tehát csöbörből vödörbe esett.
Az első kanyarok után Jörg Müller állt az élen, őt Dirk Müller, Prialux, Gené és Tarquini üldözte. Az első kör végén Dirk a „buszmegállóban” megelőzte testvérét, de a célegyenes előtti La Source kanyarban Jörg visszaelőzte őt, majd a második körben a Les Combes kanyarban Dirk ismét az élre ugrott.
Hogy a magán csapatokról is szó essen, a második körben Salvatore Tavano az Oregon Team versenyzője megelőzte csapattársát, Luca Rangonit és ezzel feljött a 10. helyre.
A harmadik körben a sportbírók egy áthaladásos büntetéssel ajándékozták meg Mollekenst, mondván, hogy az ő hibájából történt a rajtnál a három versenyző kiválását is okozó baleset.
Az élmezőny sorrendje egy ideig nem változott. A Seatos Jordi Gené javított a pozícióján, miután Prialux elé került. A „vészember” James Thompson az amúgy sem túl előkelő 6. helyéről visszacsúszott a 9.-re, Farfus viszont, miután a 31. helyről rajtolt, feljött a 11. helyre.
A hatodik körben Müllerék ismét elkezdték piszkálni egymást; eközben a hatodik helyért óriási csata alakult ki. A résztvevők: Diefenbacher, Mollekens, Garcia, Thompson és Farfus.
Utóbbi „ötösfogatból” Mollekens idő előtt kivált, neki ugyanis teljesítenie kellett büntetését, melynek letöltése után a 18. helyről kezdte az utolsó kört.
Az utolsó, hetedik kör végén elsőként Dirk Müller haladt át a célvonalon, őt Jörg Müller, Jordi Gené, Andy Prialux, Gabriele Tarquini, Antonio Garcia (BMW), Frank Diefenbacher (Seat), és Augusto Farfus követte.
Az első verseny tehát nem igazán jött össze az Autodelta csapatnak, a szünetben Monica Sipsz arcára minden ki volt írva. Egyszerűen nem értették mitől nem mennek az autóik, de Monica reményét fejezte ki a második futammal kapcsolatban.
Második futam
A fordított rajtsorrendnek köszönhetően az első versenyben végül 8. helyen végzett Augusto Farfus indulhatott az élről. Nem árulok el nagy titkot, ha leírom, hogy Farfus számára két feladatot adott ki a csapatvezetés: minél több ideig feltartani a BMW-seket és Tarquinit lehetőségeihez mérten támogassa.
A forró vérű brazilnak több se kellett; mondhatni bebetonozta magát az első helyre. A mögüle induló BMW-sek és Seatosok hada így egyből Farfus nyakába szakadt, helyezése megvédéséért pedig minden lehetséges eszközt bevetett. Voltak olyan megmozdulásai, amik egyszerre szemet gyönyörködtetőek és hajmeresztőek is voltak egyben; rendkívül látványosan autózott a fiatal brazil. Egészen addig, amíg a sportbírák ki nem intették, mivel szerintük az egyik kanyarban Farfus - Jörggel szembeni csatározásai egyikében - szabálytalan módszert alkalmazott helyezésének megőrzése érdekében. A bírák döntése - sajnos - vitathatatlan volt. Az ütközés után Jörg két pozíciót vesztett.
Mindezek előtt Tarquini úgy kezdte a versenyt, hogy vesztett egy helyezést, Jörg Müller - mondhatni - állva hagyta az olasz pilótát és autóját.
A negyedik körben, miután Farfus kiállt, teljesíteni bűntetését, Tarquini került az élre, nyomában Jörg Müllerrel és Andy Prialux-lal. Előbbi még a kör vége előtt átlépte Tarquinit, utóbbi viszont a harmadik helyről egy vezetési hiba miatt, visszaesett a hatodikra. Az első hét versenyző ekkor 1 másodpercen beül volt.
Az ötödik körben az első két versenyző nyílt sisakos versenyt hirdetett és nem kímélve egymást estek be az Eau Rouge-ba. Tarquini jött ki vesztesként a csatából. Miután Jörg ellépett előle - Dirk kihasználva Gabriele pillanatig tartó elbámulását, megelőzte az Alfa Romeot.
A hatodik körben Antonio Garcia is megelőzte Tarquinit, ezzel feljött a harmadik helyre. Az utolsó körig az első négy helyen nem változott semmit a helyzet, Mollekens, Thompson és Prialux azonban még úgy érezték, csatázniuk kell. Ennek az lett a következménye, hogy Coronel jött fel a hatodik helyre, kihasználva a zűrzavart.
A kockás zászló elsőként Jörg Müllert intette le elsőként, őt testvére, Dirk követte, a harmadik Antonio Garcia lett, a negyedik helyen pedig Gabriele Tarquini végzett. A további pontszerző helyezések a következők: 5. Andy Prialux (BMW), 6. Tom Coronel (BMW), 7. Kurt Mollekens (BMW), James Thompson (Alfa Romeo)
A következő versenyhétvégét az Alfa Romeo hazai pályáján, Imolában tartják, melyre a csapat nyilatkozatai szerint, minden erejüket összeszedik, hogy a hazai pályán bebizonyítsák: az AutoDelta Squarda Corse 156 S2000-esei a legjobb túraautók. (Csak reménykedhetünk...)