Szerintünk egy méltó 145-ös utód, szerethető külső-belsővel. A durva az, hogy a legöregebb MiTo már több mint 7 éves, de a formaterve még most is működik.
A körlámpák a fenekén még most is nagyon látványosak úgy is, hogy az index érthetetlen módon nem ledes lett, ahogy a féklámpa. Ha már a 145-öst hoztuk fel, mint előd, a MiTo centire olyan hosszú, és design gegek itt is akadnak. A 145-ösnek az ajtajába rajzolt „lépcső” volt a vonzereje, a MiTónak meg a keret nélküli ajtók. Ami a régebbi autók szerelmeseinek szokatlan lehet az a sokkal magasabb orr: a MiTo sajnos vagy nem sajnos, de fenn hordja az orrát. Ennek oka az EuroNCAP-töréstesztben keresendő: az elgázolt utas feje így a motorháztetőre esik és nem a szélvédőre, vagy a motorháztető és a szélvédő találkozására.
.jpg)
A frontrésze megosztó, ez kiderült az elmúl évek során: egy 145-öshöz képest nyilván nem olyan brutál, ez egy szolidabb külső. Akinek tetszik, az rajong érte, akinek nem, az gyűlöli. Mint magát az Alfa Romeót.
A gyár egyébként minden évben kijön valami látványos modellváltozattal, hogy fenntartsa az érdeklődést, pedig 7 év után lassan érik egy rendes facelift is, sőt inkább egy új modell.
Az általunk most kipróbált Sportiva változat jónéhány látványos módosítást tartalmaz, de azért faceliftnek nem neveznénk. A QV Sportiva csomag a következő kisebb-nagyobb jellemzőkben tér el a többi MiTo-tól:
- QV Sportiva küszöbbetét és belső logó
- Külső QV Sportiva logó a sárvédők tetején
- Sportos hátsó lökhárító
- Selyemfényű tükörházak, lámpakeretek és kilincsek
- 18"-os bicolor "Nouva QV" könnyűfém keréktárcsák
- fekete tetőkárpit
- 18"-os bicolor "Nouva QV" könnyűfém keréktárcsák
- fekete tetőkárpit
Az egyik alábbi opció kötelezően választandó a csomaghoz:
- Szövet üléskárpit (QV széria)
- Fekete bőrülések fehér és zöld varással
- Sabelt sportülések (elöl)
Sajnos a tesztautóban az amúgy 550 ezer forintért rendelhető Sabelt sportülések nem voltak benne, de tavaly AlfaCityben kipróbálhattuk azt a verziót is. Imádtuk az üléseket, a ki- és beszállás ugyan nem könnyű, de ha már benne ülünk, nagyon kényelmes, és hosszú távon sem fárasztó, ellenben kiváló az oldaltartása, olyan érzést nyújt, mintha egy versenyautóban ülnénk. Hátránya, hogy a Sabelt sportülésekben nincs oldallégzsák, ami a többi ülésváltozatban széria tartozék.
A piros MiToban a fehér és zöld varrással díszített szövet üléseket találtuk, az elsők kényelmesek, de a hátul ülők hosszú távon szenvedősnek nevezték a rövid ülőlap miatt.
A motor 1.4 TB MultiAir benzines, 135 lóerővel, amit érdekes módon egy ötsebességes váltóval szereltek. Ez a városban jó, országúton és autópályan viszont nagyon hiányzott a hatodik sebesség, ami a fogyasztáson is meglátszott: sikerült 8,9 literes átlagot produkálnunk, vegyes használattal (négy személlyel, klímával).
Hozzá kell tenni, ezért a fogyasztásért kapunk is valamit: a 135 lóerőhöz képest hihetetlen vehemenciával gyorsít az autó. Mintha legalább 160 lóerőnk lenne. Tisztára, mint valami dízelmotor, úgy vágja át az érzékeket. És a motor vígan forog tiltásig, egy baja van, hogy akad némi turbólyuk. Megszokás kérdése.
A formatervét lehet szeretni, vagy nem szeretni, de azzal nem érdemes vádolni a MiTót, hogy nincs benne Alfás érzés. Különlegesnek különleges, jól is megy, a vezethetőségével sincs baj, nem érdekel a fogyasztása, utána fordulnak az utcán, szóval minden adottsága megvan ahhoz, hogy egy Alfás megszeresse. Amit ő meg tud tenni, azt megteszi gond nélkül. Kicsit mintha méltatlanul lenne lenézve a kis Maciarc. Pedig megér egy próbát.
A teszthez az autót az Autóház Budaörs (Olasz Autók Háza) biztosította.