Mutasd

>> Egyéb2008-05-29

Immár 7. alkalommal vártuk hetek óta a nagy napot, a Selenia rally napját. Az Alfa Romeo Club Magyarország 9. alkalommal rendezte meg ezt a tradicionális versenyt és kétszeres győztesként mi sem hiányozhattunk.

Pénteken már nem nagyon bírtam magammal, illetve csütörtök éjjel 3-ig dolgoztam, mert tudtam, hogy péntek az Olaj napja :) Ezt azt jelentette, hogy délig még tartottam magam a munkában, de utána már csak az Elaforg honlapját bújtam és az Oracle licence politikáját felváltotta a nagy kérdés, mitől lett a Selenia WR egyszeriben Pure Energy és hogyan is hívták azt a spéci féltengelyzsírt, amivel a Szamosiék átkenték csapágyakat.

Fél kettőkör pár a könyökömön jött a Tutela és fejből ment az összes olaj neve. Már annyira nem fértünk a bőrünkbe, hogy cégünknek több kárt okoztunk, mint hasznot, így nem is rontottuk tovább a levegőt, teletankoltuk a Rómeót és már a határon is voltunk. Átkozottul meleg nap volt, áldottuk a légkondicionáló feltálóját és az Alfa mérnökeit a hatékony és gyors rendszerért. A határon megvettük a matricát (megint drágult...) és a tempomatot 160-ra állítva észre se vettük és Budapest határában jártunk. Az M0-on a sebességet felére csökkentve majdnem megütött a guta a lassúságtól, de legalább ment a sor, sütött a nap és szép volt az élet. Az M6 feljárója előtt ugyan vártunk negyed órát, de megérte, az út szinte üres volt és az utazás gondtalan. Kár, hogy az út nem ér egészen Pécsig... Szinte hihetetlen, ha a régi beszámolóim olvasom, mindig kerültem az autópályákat, most meg sztrádáért könyörgök, változik a világ...

Pécsre a 6-os úton, faluzva értünk be, de így sem tartott az út tovább 4 óránál. Ezúttal a Kálvária-Rácz hotelt választottuk, a Valcsics Villában eltöltött két év fantasztikus volt, de a reggeliről alkotott elképzelésem nem sikerült velük egyeztetnem, így a Tettye tér ezúttal kimaradt. Ez a hotel is ***, de én itt se adnék többet kettőnél, vagy még annyit se. A törött WC ülőke, hiányzó WC papír és a folyosón terjengő nehéz ételszag nehezen ellensúlyozható azzal a sok pozitívummal, amit csak Pécs városa nyújthat. Mert Pécs egy fantasztikus város. Teljesen más a klímája, hangulata van, pezsgő élet jellemzi és még a nap is máshogy süt.

Mivel már harmadszor látogattunk ide, már kedvenc helyünk is van, éspedig a Replay. Mexikói vacsorát választottunk és jól választottunk. Hullafáradtan aludtunk el: minden készen állt a másnapi versenyre.

Reggel 7-kor keltem, mégse megy az ember koszos autóval egy Alfa Romeo találkozóra. A reggeli itt se volt olyan, amilyet én szeretnék, de az előző évekhez képest egy szintet feljebb léptünk. Ha lesz időm, biztosan megkeresem a pécsi hotelszövetséget egy baráti e-mailel, honnan szerzik be a sziklamargarint, amit kenni nem lehet és a szájpadlásra ragadva még két hétig tart, mire fogkefével le lehet kaparni. Azt se gondoltam volna, hogy 5 forintos szalámit raknak ki az ember elé, jobb családban ilyet nem vásárolnak a kutyának se, illetve májusban miért kell az ember elé fonnyadt retket és paprikát rakni. Ezen kívül szívesen megtanítanám a személyzetnek, hogyan kell kávét főzni, ilyen rossz kávét csak egyszer ittam, valahol Egyiptomban, a sivatag közepén, mikor az egész autóbusz kávét rendelt, de az öreg arab árusnak csak két kanálnyi őrölt kávéja volt. Feketeleves ugyan mindenkinek jutott, de senki nem itta meg... A Shell kúton a csaj elfelejtett a 2 ezresből 500-at visszaadni, de ez sem zavart már, mert fejben már feladatokat oldottam. A 156 csillogott, mint Marika néni aranyfoga, mehettünk.

9 előtt odaértünk, alig pár autó volt még csak jelen. Az első utam az Elaforg csapathoz vezetett, majd sorra kezet ráztunk a sok ismerőssel. A Selenia rally nagy pozitívuma a családias hangulat, szinte mindenki mindenkit ismer és komoly barátságok is szövődtek. Házigazdánk, az Ábel autóház jelesre vizsgázott, tényleg mindent megtettek, hogy jól érezzük magunkat. Ha a Valcsics Villa tulajdonosa egyszer megkérdezné Tóth urat, hol veszik a friss kenyeret, sokkal több vendégük lenne...

A 18-as számot választottuk, hirtelen ötlettől vezérelve. A Klub ezúttal is talált egy érdekes szponzort, a svájci órák viszonteladója Certina és Tissot kollekcióját mutatta be, a legpontosabb versenyzőnek egy nagyon szép órát ajánlott fel (nem a legpontatlanabbnak kellett volna?), illetve egy tesztet is összeállított. A kérdések könnyűk voltak, szerintem aki kitöltötte, nem hibázott, minden válasz adva volt.

Tűzött a nap, csillogtak az Alfa Romeok, mosolyogtak a srácok, mosolyogtak a lányok, minden a legnagyobb rendben volt, de a levegőben már érezni lehetett a feszültséget, a versenylázt. Több csapat már beült az autóba és az itinert tanulmányozta. Egyedül Cacho állt picit elveszve, navigátor nélkül nehéz az élet.