Walter da Silva felügyelete mellett, Franco Sbarro műhelye tervezte és készítette az Issimát, melyet 1996-ban mutattak be Genfben.
Az álmos játékmaci tekintetű roadster, szemből inkább kis aranyosnak, mint vadnak mondható. A gömbölyű, mosolygós fronthoz, viszont kifejezetten dinamikus oldalnézet társul, és az autó feneke is erőt sugall a középen fenyegető dupla kipufogóval. Ha jól megnézzük az autót akkor az 1995-től gyártott, GTV/Spider vonásait fedezzük fel. Különlegessége a dögösen, Lambo stílusban, felfelé nyíló ajtó.
Méreteit tekintve 3.800 mm hosszú, és 1.800 mm széles a műanyag ruhába öltöztetett gépezet. Az Issimán 19-es Antera felnik ékeskednek, melyek 1996-ban még igen nagy átmérőjűnek számítottak és a hatalmas gumik láttán már sejthetnénk, hogy ez nem egy a szokásos, kis 3.0 V6-ossal szerelt, 220 LE-s játékautó. Nem véletlen, a hosszú motorháztető sem, hiszen ami alatta lapul az egy 6.0 V12 48V erőmű, 500 LE teljesítménnyel. Sbarro gondolt egyet, és a főtengelyeknél közös életre kényszerített 2 db 2.959 cm3-es, V6-os Alfa motort. Igazi alfa tradíció éled újjá az Issimában, hiszen a 30-as években az Alfa Romeo versenyautói hasonló szellemben készültek.
Egy mindössze 1.200 kg-os, 500 LE-s autó az haladós, tehát kell jó futómű, hogy az úton lehessen tartani, szupererős fékek, hogy rövid féktávon meg lehessen állni, és olyan hajtáslánc, ami kibírja az irtózatos nyomaték okozta terhelést. A német túraautó bajnokság egyik legjobb versenyautójának, az Alfa Romeo 155 V6 TI DTM-nek az egységeit egy az egyben átvették. Így
Az utastér az autó egészéhez képest nem tartogat sok csemegét. Csillogósra fényezett üvegszálas műanyag dominál. Furcsa megoldás a műszerfalból baloldalon kiálló, az Alfáknál szokásos, világításkapcsolóval kombinált index bajuszkapcsoló kar. A Sbarro Issma, műszaki megoldásai és kiemelkedő elvi menetteljesítménye, valamint a Bi-Motore tradíció újraélesztése miatt jelentős alkotásnak számít az Alfa Romeo tanulmányautóinak sokaságában
