Manapság, amikor már alacsonyabb szegmensekben is hódít a LED, a prémiumoknál pedig 600 méterre világító lézerfényszórókról és többezer szegmenses adaptív vezérlésekről cikkeznek, egy kissé elmaradottnak hangzik xenonnal indulni, még ha a nagyobbik, 35W-os változat kanyarkövető is, ill. fel van szerelve ledes kanyarfényekkel (SBL). Kevés infót találtam arról, hogy vajon mennyire érheti meg a felárát a 25W-oshoz képest, de szerencsére mindkét változat kapható az USÁ-ban is, ahol valamivel komolyabban foglalkoznak az ilyesmivel, az IIHS oldalán a töréstesztek mellett ezekről is találni méréseket (ld. headlights szekció).
A nagyobb változat sokkal jobban megvilágítja az útkanyarulatokat, ami nem meglepetés, viszont emellé a kisebb jobban is vakít, projektoros bi-xenon létére gyenge minősítést kapott. Fontos biztonsági felszerelésnek tartom a jó lámpákat, így ez a riport elég volt ahhoz, hogy a nagyobb mellett döntsek (valamiért az ilyen nagy amerikai független szervezeteknek hajlamos vagyok többet adni a szavára, mint az európaiaknak, de ebbe most nem megyek bele).
Az előző autóm is gyárilag xenonos volt, de nem projektoros. Ahhoz képest az Alfa erősebben és egyenletesebben világít, ez nem meglepő. Az automatikus távfény-vezérlés találati aránya nem 100%-os, de azért egész jól működik, a kanyarkövetés pedig valóban nagyon hasznos, és vicces is, amikor S kanyarokban gyorsan kell váltania a végállások között.
Ami meglepő, hogy az előző heti utazásomon egy bérelt autóval jártam, aminek ledes fényszórói voltak, és ahhoz képest is jobbnak érzem az Alfát. Úgy tűnik, a LED nem minden. Rá is kerestem a konkurens modellekre a fenti oldalon, és bizony még a nagyobb ledes csomaggal szerelt autók is egytől egyig gyengébben szerepeltek a Giuliához képest. Ez a megoldás pillanatnyilag a kategória élvonala, még ha nem is a legmodernebb technológiára alapozták.
