Mielőtt bárki bennfentes Fiat alkalmazottnak gondolna, nem a dílernek dolgozom, és nem is vagyok hétszeres világbajnok, mint az italiaspeed.com-on mosolygó szerencsés fiatalember :). Rólam annyit, hogy lelkes Alfás vagyok kiskorom óta. Már a 33-asba beleszerelmesedtem, a 146-os hozta meg az Alfás korszakomat, és kis keresgélés után most újonnan is a 147-esnél állapodtam meg. Azonban azok közé tartozom, akik úgy gondolják, hogy az Alfa racionálisan is jó alternatíva. (Amennyiben persze az emóciókat is racionálisan fel lehet mérni, hiszen ha az emóciók nem számítanának, az Audi A3-ast már rég megfojtotta volna a Skoda Octavia).
Jelenleg Luxembourgban dolgozom, ami egy fura hely. Európa leggazdagabb állama sajátos játékot űz szomszédival, akik ezt tolerálják, mivel Németország, Franciaország és Belgium mind úgy gondolja, hogy Luxembourg hozzájuk tartozik. A Luxembourgiak ezt békésen elnézik, miközben mindegyik országtól lenyúlják a pénzüket és identitásukat (zászlójuk egy alaposan kimosott holland zászló, nyelvük pedig a sváb és az elzászi francia sajátos keveréke). Megjegyzem, az egy főre jutó autók száma meghaladja az egyet! Ez az autóparkban úgy nyilvánul meg, hogy míg a svájciak (gondolom a függetlenség jelképeként) inkább japán, amerikai és svéd autókat erőltetnek, a luxembourgiak ártól függetlenül bármit megvesznek, ami tetszik nekik. Az eredmény: az utcákon több az A3 mint a Golf, és több az 1-es BMW mint az Astra. A legfurcsább azonban, hogy az Alfa 147 nem csupán a Bravót veri, de úgy nagyjából mindent a középkategóriában. (Ja és akad Maserati szép számmal, meg sok GT) Talán ezt is honorálandó, az egyik legelső 159-es bemutató itt volt szeptemberben.
A két nagy díler vezetésével egész helyes kis bemutatót szerveztek, amire meghívtak mindenkit, aki Alfát vett a közelmúltban. Volt 3 darab 159-es. Az elsőt egy sátorba tették, amit szabadon lehetett próbálgatni, beülni vagy nyitogatni. Nagyon jó érzés volt a kocsiban ülni. Az anyagminőség kiemelkedő, az alu-berakás tapintása hideg, nem műanyagszerű. A műszerfal szép volt, minden kézre esett. Az első benyomás nagyon jó volt. A második 159-es kint állt egy pódiumon, szintén nyitva (azért abba is beültem). A harmadik az érdeklődőket furikázta. Mivel nem engedtek vezetni, csak utasként ülhettem volna be (pedig olasztudásom mellé még feltörekvő franciatudásomat is elővettem, hiába), úgyhogy nem erőltettem a próbakört. De 2 héten belül ígérték a tesztvezetést. Gondoltam kiélem mazó vénámat, és várok egy picit. Ezt sikerült október 8-ig húzni.
A két hét úgy repült el, mint a kismadár ;). Október 7-én pénteken még nem tudták biztosra, hogy lesz-e időben 159-es (délután vizsgáztatták), de nem adtam fel. Szombat reggel sikerült lebeszélni a tesztvezetést (10 perc múlva ott voltam). Szokás szerint a márkakereskedők nagyon lazák voltak. Nem nagyon kértek semmilyen papírt. Mondjuk náluk vettem a 147-est nemrég, de Luxembourgban máshol sem szívóznak. Van, aki errefelé ebből űz sportot, és unaloműzésként tesztvezetésekre jár. Nem tudom kinek jó szombat délutáni program egy 320d gumijával rajzolgatni egy parkolóban :).
Aztán átvettem az Alfát. Persze senki sem akart velem jönni. Miért is zavartak volna ilyen meghitt pillanatban... Valószínűleg én voltam az első tesztelője ennek a 159-nek: nálam fordult 100-ra a km számláló... A sötétszürke nagyon jól állt a kocsinak (asszem Stromboli-szürke, de annyi szép szürkéje van mostanában az Alfáknak, már nehezen tartom számon őket...), fekete bőr belsővel, és alu-berakásokkal. A rendszámon valószínűleg nem filóztak sokáig (AR 159). A motor egy 136 lóerős multijet. Valamiért errefelé nagyon bonyolítják az egyszerű dízelesek életét. Van 115 és 120 lóerős unijet és 136 illetve 150 lóerős multijet. Mivel én a 120 LE unijetre pályáznék pont jó, hogy nem a 150 LE-set adták.
A kocsit átvéve megpróbáltam felidézni korábbi tapasztalataimat a hasonló autókban: Saab 93 TID a kellemes meglepetés, az új 320d, ami nem ért fel a túl magasra tett elvárásaim szintjére, és az X-type, ami kormányával és mozgásával egy hajóra emlékeztetett. Volt valami Passatos élményem (nem lehet utálni, de lehetetlen szeretni), amit nem hagyott érvényesülni a Passatok David Copperfieldet megszégyenítő eltűnési képessége Magyarországon. Az 159-esnél elvárásaimat valahol a Saab és a BMW közé akartam tenni, a csalódások elkerülése végett (egyébként árban is ott van).
Oké ismerkedjünk lassan. Ülésbeállítás megvolt, váltó kitapasztalva, lassú menet a városban. Elsőre minden oké. Az egyetlen, ami zavart: az ülés. Az én 147-esem kényelmesebb volt és mégis sportosabb. A canneloni-dizájnú bőrülés sem nyerte el tetszésemet. Meg ez valahogy túl magas, a gázpedál fölötti rész néha hozzáért a lábfejemhez. De több autóban szereztem már negatív tapasztalatokat csupán azért, mert nem foglalkoztam eleget az üléssel. Lehet hogy a hiba az én készülékemben volt. A progression alapban ad kétzónás klímát (valamiért a németeknél nem!), a 3 zónás automatika egyszerűen zseniális. Miért nem találtak ki ilyet korábban! Nevetséges, hogy az X-Type még mindig egyzónás klímával próbálkozik... Extrák voltak még a navi és a bőrülés (Grrr). A naviról annyit, hogy az autógyárak fényév-örökkévalóságnyi dimenzióval kullognak az elektronikai cégek mögött. Nem hiszem hogy bármelyik is közelébe ér az én Tomtom navimnak, amit 1-2 évente frissítenek, és 300 euró volt összesen (HP1710 +antenna +tartó +szoftver). Szerencsére az Mp3-at már lereagálták az Alfánál (csak összehasonlításként... Saab: bonyolult hülyeség, Volvo széttárt kezek, Jaguár: mi az az empéhárom?).
A 159-esnél figyeltek a lényeges dolgokra, és nagyon jól válogatták össze a felszereltségi szinteket, de erről majd a végén. Indítás, automata gombnyomásra indít, nem bénázik, mint az új Passat. Ez fontos, mert még nem volt olyan dízel, amit ne fullasztottam volna le legalább egyszer a próbaúton. Okesz, irány a város. Váltókiosztás nem okoz problémákat, minden olyan, amit egy prémium limuzintól joggal el lehet várni. A kocsi csendes, a váltó jobb, mint a 147-esemben és 6 sebességes. Ha a belsőt kritizálnom kell egy nagyobb bajom volt vele: a csomagtartó. Papíron nem kicsi, de gyakorlatilag semmit sem lehet beletenni a szűk nyíláson át. Nem hogy egy TV, de egy nagyobb bőrönd is gond lenne. Tudom hogy ez most divat a törésbiztonság miatt (lásd a Volvo S40 hasonlóan elszúrt csomagtartója), de igazából a csomagtartó lenne az egyik legfőbb érvem a váltásra.
Irány az országút. Egy ilyen autó az országúton van elemében és tényleg... A kocsi egyszerre stabil és kényelmes. Menetzaj nincs, a rossz utakat szépen kivasalja. (Oké itt ne a Budapesti akadálykerülő szlalom-pályákra gondoljatok, de az aszfalt elégé meg volt kopva.) És mindig azt teszi, amit én szeretnék. Igazi gondolatolvasó. A kormány-áttételezés pont jó, a fékek nem dobnak úgy horgonyt, mint az én 147-esemnél (vicces volt az első fékezésem 147-essel annak idején a próbaúton), de a padlóféknél olyan lassulást produkáltak, hogy szinte ijesztő. (Jobb, mint bármelyik eddig általam tesztelt autó.) Ez mindenhol meg tud állni...
Az országúti szerpentinek és falvak után félreálltunk egy erdőben fotózni. Bocsi a képek minőségéért, a rendes gépem valamiért nem működött együtt velem aznap. Igazából aznap este a képek visszanézése közben tudatosult bennem az autó megjelenése. A kocsi formája egyszerűen üt. Mindenhonnan szép, agresszív és elegáns egyszerre. A luxembourgi erdők méltó környezetet biztosítanak fotózás tárgyának, de a 159-es szinte mindenhol jól érvényesül. Lassan kezd letelni az egy óra, amit a kereskedő adott. Érdekes, hogy repül az idő, ha jól szórakozunk...
Irány vissza az országútra, és végül egy kis autópálya következik. Itt kezdett előjönni az egyetlen komolyabb bajom a kocsival. Ez pedig a menetdinamikájára vonatkozott. De igazából akkor uralkodott el bennem az érzés, hogy a 136LE JTD valahogy gyenge, amikor visszaültem a 115LE 147-esembe. A 150 Le JTD motor szinte játszadozott a hasonló súlyú Saabbal, egyszerűen nem értem. Ment rendesen, de nem éreztem azt a hátbaverő gyorsulást, mint a (nem igazán könnyebb) Saabban, vagy a Multijet 147-esben. Mintha mindig eggyel magasabb fokozatban lennék. Az autópályán és az országúton egyaránt ugyanez volt az érzésem. Persze egy 100 km-es kocsit még nem szabad azonos mércével mérni (én 500km-ig 100 fölé nem mentem az enyémmel). Tudom sajnálni azt, aki majd megveszi ezt a példányt a végén. Az autópálya-menet így fura volt. Nem éreztem a dízeles húzóerőt, de azért pillanatok alatt 180-nál voltam (bejáratás, khmm). És ugyanaz a fílingem volt, mint az X-typenál. Mindenki félreállt, csupán a látvány alapján. Félelmetes érzés. Volt pár ipse, aki direkt bevárt, megnézni...
Miután leadtam a kocsit, még beszélgettem az eladóval. Eddig három eladó három különböző dolgot mondott a szállítási időre, de úgy néz ki a 6 hónap a reális. Némi próbálkozás után sikerült digitalizálni az árlapot. Úgy tűnik, hogy a Luxembourgi árlista olcsóbb, mint a német (nettóban is) és például benne van az automata klíma is. Az árlistán HTVA a nettó.
A lényeg: bár a multijet JTD distinctive csak egy picivel van alatta egy 320d-nek, de a BMW árpolitikája miatt pillanatok alatt 3-5 ezer euróval a 159 felett találjuk magunkat, ha a bajoroktól szeretnénk hasonlót. Engem személy szerint az Unijet progression vonz leginkább. Pár extrával 24 ezer euró bruttó. A kategóriájában több mint versenyképes. Szerintem igazából az a baj a német tesztekkel, hogy miután összehasonlítják a mindennel (sportfutómű, Recaro) felszerelt német autót egy jó alapfelszereltségű alfával, képesek odaírni az alapárat, megjegyezve, hogy az alacsonyabb alapár "relativizálódik" ha egy pár extrát rendelünk (azaz gyakorlatilag 4-5 ezer euróval veri majd így az Alfa mondjuk a BMW-t).
Nálam az alap lenne a digit klíma (700 eurós jobbegyenes a 320d-nek), a tolatóradar (300-400 eurós pofon) mp3, ehhez jön a bőrszerkó (distinctive) és pár egyéb, amitől tovább "relativizálódik" az Alfa ára. Ja a pofátlanság teteje: mindkét autónál keményen feláras az előrehajtható hátsó üléstámla. Nekem úgy tűnik, hogy a 320d már többször is padlót fogott e párharc során. Ezzel nem kívánom azt állítani, hogy a 159-es jobb, mint egy 320d, csak azt, hogy egy sokkal jobb ajánlat, ha egy picit is számít a pénz...
És hogy igazán egyenlőtlenné tegyük a BMW-Alfa boxmeccset, belép a szorítóba az Unijet progression, ami más súlycsoport, de alapáron is klasszisokkal jobban felszerelt, mint a 320d. A 24 ezer eurós Unijet Progression nagyot tud ütni, ha nem a teljesítményen van a hangsúly (318d még tudomásom szerint nincs). A BMW 320d jobb motorral 30 ezerrel indul minden nélkül, és nincs olcsóbb dízele. Bár a 136 lóerős multijet után picit elbizonytalanodtam az Unijeten…
Nekem úgy tűnik, hogy a 159-es egy olyan piacra lép be, ahol mindenkit a 320-as BMW-hez igazítanak. Jó pár tesztet megnéztem már. A németeknél eleve felejthető volt a végeredmény. Kevés olyan részrehajló tesztelő van, mint a német szaklapoké. Olvastam egy belga lapot ők már semlegesebbek voltak. Ott szoros volt a meccs, a BMW nyerte, de hangsúlyozták hogy nem egy árban vannak. Az angolok is lelkesedtek (lásd: Topgear, Channel4). És a németeknél sem érzem azt a leereszkedő hangnemet, amit általában megengednek maguknak (Autobild, Autozeitung), igaz nem próbált az Alfa Opel munkahelyeket elvenni mint, a Saab esetében a GM. Én azt mondom, hogy nem is kell mindenáron nyernie a 159-esnek a BMW-vel való összehasonlításban, elég a döntetlen. A pontozásos győzelmet az ár adja. Igazából az én személyes dilemmám a 147-159 váltás lenne: érdemes-e egy nagyobb autót vennem aminek csomagtartója nagyobb, de sokkal rosszabb kihasználhatóságú, és ugyanolyan motorral jóval lomhább. Ezen még meditálnom kéne...
Cikkünk szerzője Zool
Kapcsolódó híreink:
Év Autója: A 159 is ringbe száll
Beárazták a 159-est
Kezdődik a 159-es piaci bevezetése