A 155-ös az Alfa 75-ös utódjaként látott napvilágot, attól azonban mind a műszaki jellemzők, mind a külső tekintetében teljesen új tulajdonságokkal bírt. Előbbi területen az elsőkerék- meghajtás és a hátul is alkalmazott független kerékfelfüggesztés, utóbbi területen pedig a korszak trendjének megfelelő lekerekített, mégis elegánsan szögletes vonalak jellemezték. Külsejét Ercole Spada, belsejét Walter de Silva tervezte.

Elképesztő erő

A 155-ös a megjelenésekor négyféle motorral kínálták. Az alapmotor egy 1,8 literes, 129 lóerős, dupla gyújtógyertyás (Twin Spark) benzines volt. Ez az 1230 kg tömegű limuzin 10,3 másodperc alatt gyorsult 0-ról 100 km/órára és 200 km/órás végsebességre volt képes! A 2 literes, 144 lóerős változata 1 másodperccel volt fürgébb.

Az előző kettőnél jóval nagyobb hírnévre tett szert a Busso V6-ossal felszerelt kivitel, amely 2,5 literes volt és a befecskendezővel 165 lóerőt adott le 5800-as fordulaton. A 216 Nm nyomatéka már 4500-nál megmutatta magát, a libabőrt okozó hangjáról már nem is beszélve. Az autó tömege ezzel a motorral ugyan 1330 kg-ra nőtt, de a 0-ról 100 km/órára való gyorsulása 8,4 másodpercre csökkent.

A kínálat csúcsa azonban nem ez volt, hanem a Lancia Delta Integrale hajtásláncával megbolondított Q4-es. A 2 literes, 195 lóerős turbómotor és 3 differenciálzárral felszerelt összkerékhajtás valami elképesztő módon megvadította a 155-öst. 7,5 másodperc alatt sprintelt 0-ról 100 km/órára és akár 225 km/órával is száguldhatott (természetesen a német autópályán). A V6-os és a Q4-es modellek esetében felárért még egy extra is kérhető volt az autóba. Ez pedig nem más volt, mint az elektronikusan állítható lengéscsillapító.

1993-tól a paletta kibővült még egy 2 literes, 90 lóerős és egy 2,5 literes, 125 lóerős turbódízellel is. Ezek azonban együttesen is csak az eladások alig 14 százalékát tették ki. 1996-ban két új, 16 szelepes, 1,6 és 1,8 literes motorokkal újult meg a választék.

A fogadtatás

A nagyközönség szemében a Fiat Tempra és a Lancia Dedra padlólemezével osztozkodó 155-ös a nyomába sem érhetett a hátsókerék-hajtású és transaxle felépítésű 75-ösnek. A szkepticizmust pedig a sajtó sem segítette eloszlatni. Az Alfa Romeo azonban nem adta fel, elhatározta, hogy a csúcsra juttatja a márkát és ezt a típust is. Ehhez a legnagyobb feltünést pedig hol máshol is érhették volna el, mint a német DTM mezőnyében. A terv be is vált, a versenypályán elért sikereknek hála az utcai autó is felkeltette a rajongók érdeklődését.

A filmsztár

Az olasz csődör több akkoriban híres filmsorozatban is szerepet kapott. Például a Két férfi, egy eset című német sorozat főszereplője, Josef Matula (Claus Theo Gärtner) a 75-ösét cserélte egy 155-ösre a filmben.

De az 1994-ben indult Rex felügyelő nyomozója, Richard Mosernek (Tobias Moretti) is egy új 155-ös volt a szolgálati autója. Moser felügyelő több részben még a vezetési képességeit is megcsillogtathatta. Az osztrák stáb látványos, mégis valósághű autós jeleneteket forgatott a 155-össel. Ezeket a jeleneteket az olaszok autóval is támogatták. A sorozatban az évek alatt szerepet kapott egy Q4-es volt (melyet bizonyos kaszkadőrmutatványok során egy elsőkerék-hajtású modell helyettesített), a 3. évadtól pedig Rex már egy 2,0 literes Twin Spark ablakán ugorhatott be a jobb első ülésre.

A pálya ördöge

Sokak fejében a 155 ma már inkább versenyautóként, mint utcai autóként van meg. Ez természetesen nem véletlen, hisz számos sikert és világhírt ért el ebbéli szerepében is. Az 1984-ben elrajtolt DTM (Deutsche Tourenwagen Meisterschaft) első kilenc évében csak hazai típusok nyerték a versenyeket. Ezt a kihívást fogadta el az Alfa Corse csapat és az első olasz sikerek után egy 155 GTA Superturismóval 1993-ban benevezett a versenybe. Sőt, a 2. osztályba sorolt GTA mellett bevetették az 1. osztályba fejlesztett prototípus versenyautót, a szénszálas vázra épülő V6 Ti-t is.

Ez utóbbi a maga 2,5 literes, 420 lóerős, alumíniumblokkos, titánszelepes V6-os motorjával és összkerékhajtással egy kész csodafegyvernek bizonyult. Különösen, hogy a kormánya mögé Nicola Larinit és Alessandro Nanninit ültették. A 155-ök fölénye már az első, ráadásképp esős futamon is nyilvánvalóvá vált, végül egyéni és konstruktőri szinten is megnyerték az 1993-as szezont.

Ezeket a sikereket később az utódja, a 156 is folytatta.