Külsejét tekintve a Ti a kis hátsóspoilerben, a színezett üvegekben, a széria hátsó ablakmosó- és törlőrendszerben különbözik a többi verziótól. A tesztelt modell kapott Ti csomagot (360GBP 1985-ben), mely 5 és fél coll széles alufelniket és az első lökhárítóban megbúvó ködlámpákat is tartalmazza. Még ezek ellenére tökéletesen Cherry-nek néz ki, leszámítva az AR jelvényt, mely a scudetto közepén feszít a hűtőmaszkon. A Cherry karosszéria hátránya a meglehetősen nagy szélzajban is szerepet játszik. Alacsony sebességnél a „zaj” forrása a motor, akár szereted, akár nem a boxermotor hangját, ezt fogod hallgatni menet közben, hangosabban, mint a Sud esetében, mivel az Arnából egész egyszerűen hiányzik a motorteret a fűtőrendszertől elválasztó fal. Nagyobb sebességnél, különösen a 110-120 km/órás autópályán való haladáskor a motorhang háttérbe szorul a süvítő levegő zaja mellett, mely egyrészt a szellőző rendszeren átszűrődve, másrészt az ajtóknál tapasztalható. No azért annyira nem tolakodó a jelenség, és az Arnát amúgy sem hosszú utakra, pályán való krúzolásra tervezték. Egy másik kellemetlen zajforrás az Alfánál hagyományos egyes szinkron-reccsenés – duplakuplungolás és kis gázfröccs elkerülhetetlen a csendes egyesbe-tételhez.
A beltérben mutatkozik meg igazán az Arna kettős személyisége. A műszerfal 100% japán munka – mindenfelé légbeömlőkkel. A friss levegő szinte korlátlan mennyiségben be is juttatható az utastérbe, hála a négyfokozatú szellőztetőrendszernek, mely első két fokozatában hangját sem hallatja szinte. A fűtés hatásos, kivéve amikor igazán nagy szükség volna rá, esős-borús időben a szélvédő páramentesítésére tett hiábavaló kísérletünkkor. A Ti modellben az Alfa tovább hangsúlyozza a „sportosságot” azzal, hogy fordulatszámmérővel szereli fel az Arnát, melynek tiltott mezője 6250-től vöröslik. A maximális teljesítmény leadása 5800-as percenkénti fordulatnál történik meg. A sebesség- és a fordulatszámmérő egyaránt ovális alakú, s jól látható, könnyen áttekinthető a kormányon keresztül bármikor. A kormány és az ülések tiszta Alfa kiegészítők. A tesztbrigád magasabb tagjai meglehetősen kényelmetlennek találták az üléseket, az oldaltartás azonban remek. Elég szubjektív kérdés, de csapatunk minden tagja túl erősnek találta a középső műszerek zöld fényének erejét, a többi műszer ugyanis sötétebb, szolidabb zöld színben pompázott. A zöld szín a Quadrifoglio Verde vonalat igyekszik egyébként hangsúlyozni. A pedál-ülés-kormány pozíciójának összhangja klasszikusan alfás jelleget ölt, hosszú lábúaknak kényelmetlen lehet, a kormány állítása ugyanis csak vertikálisan lehetséges, mélységében nem lehet módosítani helyzetét.
Két masszív bajuszkapcsoló található a kormány két oldalán, melyeket könnyen lehet ujjbegyeinkkel kezelni, a bal oldali a világítást és az indexet, a jobb oldalival a háromfokozatú ablaktörlő-rendszert működtethetjük. Az ablaktörlő lapátok meglehetősen jól funkcionálnak, bár magas sebességnél (160 felett, pályán) kissé elemelkednek az üvegfelülettől, melyet elég nyugtalanítónak találtunk. A fényszóró remek, a távolsági és tompított egységek fénycsóvája erős, élesen határolt. Míg az elöl ülők fejedelmi kényelemben részesülnek – hatalmas fejtér, tágas érzet –, a hátsó traktuson helyet foglaló utasok már kissé feszengenek, különösen, ha előttük egy magas ember foglal helyet. A kilátás körbe kitűnő, egyedül a széles C-oszlop okoz némi holtteret a vezető számára.
Ahogy minden modern háromajtós kisautó esetében, tesztautónkban is dönthető a hátsó üléstámla a jobb pakolhatóság érdekében, a Ti verziónál azonban valamiért hiányzik, ami a többi Arnában megvan, a 60-40%-ban való dönthetőség lehetősége. Sajnos az ülőlapokat nem lehet előrehajtani, így nem képezhető teljesen sík felület a hátlapok ledöntésekor, ahogy más ferdehátúak esetében. Hátsó biztonsági öveket nem kapunk a szériafelszereltség részeként, az üléseken azonban ki vannak alakítva a dugók helyei, biztos, ami biztos.
A Ti nagyon derekasan teljesített tesztünk során, egyetlen negatívumot tudnánk csak kiemelni, s ez a fogyasztás. (7.4 vegyesben). Ára is versenyképessé teszi, 5.590 GBP, ami még ebben az erős mezőnyben jónak számít, különösen az 1.5-ös porlasztós motor nyújtotta magas teljesítményt figyelembe véve. Az Arna Ti dilemma az, hogy ki fogja megvenni, és hogy mekkora mennyiséget tud majd az Alfa Romeo értékesíteni.
Az utca embere, aki Cherry-t szeretne venni, nem biztos, hogy számításba veszi egyáltalán a megnövekedett teljesítményével hívogató Ti-t, egyszerűen csak marad a Cherry-nél. A teljesítmény-orientált potenciális Alfa Romeo vásárló pedig rosszul lesz a japános külső- és belső design láttán, és lehet, hogy a márkának hátat fordítva, egy sportosabb kinézetű konkurens modellt vásárol.
Két kérdés maradt válaszra várva: be tudja-e tölteni az Arna Ti a Sud keltette űrt, illetve a jelenlegi Sud-tulajok a majdani autóváltáskor számításba veszik-e egyáltalán az Arnát utódként.
Forrás: Autocar 1985
Fordította: Seriff
Szerkesztette: BeeGee
