Az autót Marcello Gandini tervezte, akárcsak a későbbi Lamborghini Countach szériamodellt is. A Carabo sportautó-tanulmány a '68-as Párizsi Autószalonon debütált és az első megdöbbenések után sikert aratott. 

 

 

Az autó egyben biztonsági, kísérleti modell is volt. A 33 Stradale alvázára épült, formaterve, sőt: formanyelve a korát megelőzve mutatta meg, milyenek lesznek a szupersportautók a 70-es évek végén, a 80-as évek elején. A mindössze 1000 kilogrammos, nem egészen 1 méter magas, ék alakú karosszéria magán viseli a korszak jellegzetes arányait, de egyben a végletekig letisztult formában tálalja azokat. Az autó színválasztása szokatlan: az alapszín színjátszó zöld, de a karosszéria egyes pontjait fluoreszkáló narancsszínnel fényezték le.

 

A nagy üvegfelületeken többrétegű, biztonsági üveget alkalmaztak, ami a hagyományos üvegnél jóval könnyebb, és visszaveri a napsugárzás egy részét. Az elsők között itt mutatkozott be az új ajtó mechanika, ahogy az ajtók felfelé előre nyílnak. Ez volt az első ilyen megoldás, amelyet aztán később több sportautó leutánzott, elsőként a Lamborghini Countach.

 

A 230 LE-s, injektoros V8-as, 1995 cm3-es Alfa Romeo motort hátul, középen építették be, amely a hátsó kereket hajtja és 5 sebességes manuális váltóval van felszerelve. A teljesítménye 230 LE és 260 km/h sebességig gyorsítja az autót. A 100-as tempó 6,5 s alatt éri el.

 

 

A Carabo főbb vonalait tekintve előrevetítette a később kultikussá vált Lamborghini Countach formatervét. Külön érdekesség, hogy az autó tervezése és építése mindössze 10 hetet vett igénybe. Az Alfa Romeo Carabóból egyetlen darab létezik, melyet 1989-ben az Alfa Romeo és a Bertone emberei közösen restauráltak, majd kiállították az aresei múzeumban.