Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

2020. augusztus:
Én rohadtul utálom a meglepetéseket. Én az az ember vagyok, aki akkor is tudni akarja hogy mit kap születésnapjára, ha azt egyáltalán nem áll szándékában elárulnia senkinek sem. (Hátha pofon, ugye, mert arra nem lehet elég korán kezdeni a felkészülést.)
Jövök haza a GDP Termelő Szövetkezetből (mások ezt munkahelynek hívják), egyébként se volt túl jó kedvem, tűző nap, 70 fok, forró, bőrből készült alkatrészek a kocsiban, amik az autó rendeltetésszerű használata közben szükségszerűen hozzáérnek hab testemhez, közel másodfokú égési sérüléseket okozva.
Hogy az utazás komfortját emeljük, benyomtam a klímát, mely egyfajta trópusi viharként elkezdte okádni magából a forró levegőt.
Gondoltam milyen jó lesz majd nekem, lehúzzuk az ablakot jól, hogy majd kiszellőzik a kabin, és akkor jóság lesz, hej de rutyutyu.
Jól átszellőzött az utastér, tojást már nem lehet sütni a műszerfalon, éppen startolnék ki Környéről, mondom felhúzom már az ablakot. Reccs. Csípőből profán megnyilvánulások szaladtak ki a számból a tervező édesanyjával kapcsolatban, hogy miért kellett ezt a szart megalkotnia. Tudtam, hogy elszakadt a mozgató mechanika bowdenje mert recsegett mint állat, és nem is nagyon akart felmenni az ablak. Megküzdöttünk, alulmaradt, így haza tudtam krúzolni.
Be is vitorláztam egyből a szerelőmhöz, aszongya' röhögve ez drága lesz. Mondom eredj már.
Másnap indultunk Lengyelországba teherautóval, így volt ideje megcsinálni. Épp csak beléptünk Lengyel testvéreinkhez, csörög a telefon, baj van. Na, mondom vicces beszélgetésnek nézünk elébe.
Mondja igazam volt (naná, mint mindig), elszakad a bowden. Abban viszont neki volt igaza, hogy drága lesz, mert alkatrész az nincs. Hát mondom jó, vannak polák kapcsolataink. Fel is hívtuk az egyik komát, mondta van Háborús Fűrészben (igen, ez angolul Warsaw), ráadásul 2 utcára a szállásunktól. Mennyi? Huszonhétezer jó magyar forintnyi zlotyi. Anyád. Aszongya' a tied, de ennyi. Kell? Kell.
Hazatérvén lendületből vágtattam a szerelőhöz, hogy mondom itt a szajré, holnapra kell az autó. Jó.
Másnap hívom, mondja baj van, mert nem jó a cucc. Mikor már nyúltam volna a kardhoz, hogy beledőljek, mondja, hogy nincs veszve semmi, talált egy lengyel nyelvű videót, ahol valamit karattyolnak, de a lényeg látszik. Megoldjuk, következő hétre autó lesz belőle.
Hív hétfőn, hogy kell még idő, szerdán visszaadja, de sok a műszakis, meg irdatlan szívás. Oké, addig járok vonattal, azt úgy is jobban szeretem reggel, lévén, hogy a kocsiban kényelmetlen aludni az M1-en vezetés közben.
Mondja szerdán, vidd a πcsába ezt a szart. Vagy ő béne, vagy az alkatrész szar, vagy mindkettő. De mivel dolgozott vele, gondoltam adok neki jattot, kérdezem mennyi. Azt mondja, 15 darab pisztoly orrú Mátyás. Húztam a pofán, de a jó iszony érdekében kifizettem.
Viszont volt egy autóm használhatatlan vezető ajtóval. Se ablak, de kárpit. Garázsba be, Puntot kilakoltattuk, mert nem volt jobb megoldás.
Felhívtam az összes létező szakit, akik ablakemelő javítással foglalkoznak. Vagy nem vállalták alkatrész hiányában, vagy adtak egy olyan időpontot, hogy száz év magány.
Találtunk egy havert, aki régen ezzel foglalkozott, és a garázsban még maszekol.
El is vállalta, pár nap múlva már nála is voltam.
Kiderült, hogy rövidebb a 3 bowdenből kettő, így tákolt a koma egy kicsit, de a régiből és az újból összerakta. Tökéletes lett. 30ezer.

Szívás faktor: 6/10