Gyerek hiányában is kell néha a bölcső kérdéssel foglalkozni, ha az ember olyan dolgokra adja a fejét, hogy vesz egy Brerat (Spidert/159-et, tökmindegy). Na igen, ugyebár ez ezeknél népbetegség, hogy az alkatrészt megeszi az idő. Pontosabban a rozsda.
A kocsi "asvájc"-ból származik, nem olyan vészes az állapota, de egy ideje már nem alszom nyugodtan miatta.
Szóval mindig kell az embernek valami kis projekt amivel szívhat, úgyhogy nekem ismét egy alkatrész felkutatása lesz. A terv:
- Felkutatni a megfelelő bölcsőt.
- Homokszórás, korrózióvédelem.
- Régi le, új fel.
- Boldogság.
Nos ez így jól hangzik, csak mivel "népbetegség" ezért ennek megfelelően nem is nagyon van alkatrész. EPER szerint a cikkszám SGR10002, nyilván semmi találat nincs erre a kereső szerint.
Kíváncsi leszek, hol áll meg összegben és szívásban a dolog, de aztán lehet, hogy pozitív csalódás lesz. :)
Szívás faktor: ?/10
2020. október
Édesanyám születésnapjára készülünk épp, arccal "a betegségből" kifelé. Van tennivaló bőven, home office, az elmúlt 3 hétben felgyűlt munka.
Spórolgattam az elmúlt pár hónapban, kellett egy új fényképezőgép, a régi Nikonom már igencsak viseletes. Meg is lett a kiszemelt "ágyu".
A morcos tigris (igen, ez a kocsi) kiszimatolta, hogy épp nem rá költöm az összes spórolt pénzem. Na ilyen formán sértődöttségében gondolta, ki is talál valamit jól. Jelentem: sikerült.
Most sorolhatnám, hogy kinek a milyen rongybatekert testrészétől szabadítanám meg, és hogy a szüleinek kár volt a gyermekáldási projektet nyélbeütni, na mindegy. Lényeg az, hogy azzal cseréltetném ki az összes bowdent a kocsiban, aki ezt így megtervezte. Mármint, hogy mindent bowden mozgat.
Visszatérve a fényképezőgép vételhez. Ballagok vissza a szekérhez, nyitom ki az ajtót, reccs. Ismerős hang mint egyfajta jégből készült kés hasít bele a tudatomba, már tudtam mi okoz delirium tremenst. Ez bowden reccs volt. De az ajtó kinyílt. Akkor megint az ablak? Nem, mert az a helyén van, működik. Ajtó becsap, pakolás következik a csomagtartóban.
Meg is történt a pakolás a csomagtartóban, nyitnám ki az ajtót, de nem nyílik az ajtó.
Kilincs mozog, de semmi. Áhá!
Még szerencse, hogy kulccsal le lehet húzni az ablakot, a belső kilincs hál' Istennek működik. Hát ez szívás lesz. Meg drága. Leginkább drága.
Szerelőhöz el, azonnal csinálj valamit mert kell a kocsi, de ne legyen drága. Emberünk röhög. Én el.
Hív, hogy igen, elszakadt a külső kilincset és a zárszerkezetet összekötő bowden.
Hát akkor találj alkatrészt, mert nyilván a nagy helyeken ilyet nem kapni. Felhívtam 1-2 helyet, mindenki mást mond.
Hely 1: igen, van bontott bowden, jó is a kocsiba, csak be kell rakni. Ötezer.
Hely 2: igen, van új bowden, jó is a kocsiba, csak be kell rakni. Jaj várj, ez az 59-be van. Brerába csak a zárszerkezettel együtt van, cserélni a bowdent csak az 59-ben lehet, mert egybe van építve, cserélni nem lehet. Harmincezer.
Hely 3: igen, v... (Megszakad a vonal, soha többé nem veszik fel.)
Hely 4: nincs, nem is volt soha, hozd be a régit, és talán meg tudjuk csinálni.
Szerelő: megtákolom neked. Nem biztos, hogy jó lesz. Ha igen, akkor is ki tudja meddig.
Hát így állunk most. Remélem rövidúton megoldódik, és leszáll végre végleg rólam a bowden Istenek rontása. Vagy a kocsi megy, és veszek valami mást.
A probléma nem csak az árral van, hanem a szívófaktorral.
És a legidegesítőbb az egészben, hogy egy 5 forintos alkatrész miatt kell egy sok-tízezres cuccot kicserélni állandóan.
Update 1:
Hely 2-vel félreértés történt. Van alkatrész, és cserélni is lehet. A másikat nem lehet. Nyolcezer. 🙂 Elhoztam.
Update 2:
Ja igen, amúgy már kész. Nem kért további munkadíjat.
Szívás faktor: 3/10. De csak azért 3, mert végülis csak az utánajárás volt szívás.
2020. augusztus:
Én rohadtul utálom a meglepetéseket. Én az az ember vagyok, aki akkor is tudni akarja hogy mit kap születésnapjára, ha azt egyáltalán nem áll szándékában elárulnia senkinek sem. (Hátha pofon, ugye, mert arra nem lehet elég korán kezdeni a felkészülést.)
Jövök haza a GDP Termelő Szövetkezetből (mások ezt munkahelynek hívják), egyébként se volt túl jó kedvem, tűző nap, 70 fok, forró, bőrből készült alkatrészek a kocsiban, amik az autó rendeltetésszerű használata közben szükségszerűen hozzáérnek hab testemhez, közel másodfokú égési sérüléseket okozva.
Hogy az utazás komfortját emeljük, benyomtam a klímát, mely egyfajta trópusi viharként elkezdte okádni magából a forró levegőt.
Gondoltam milyen jó lesz majd nekem, lehúzzuk az ablakot jól, hogy majd kiszellőzik a kabin, és akkor jóság lesz, hej de rutyutyu.
Jól átszellőzött az utastér, tojást már nem lehet sütni a műszerfalon, éppen startolnék ki Környéről, mondom felhúzom már az ablakot. Reccs. Csípőből profán megnyilvánulások szaladtak ki a számból a tervező édesanyjával kapcsolatban, hogy miért kellett ezt a szart megalkotnia. Tudtam, hogy elszakadt a mozgató mechanika bowdenje mert recsegett mint állat, és nem is nagyon akart felmenni az ablak. Megküzdöttünk, alulmaradt, így haza tudtam krúzolni.
Be is vitorláztam egyből a szerelőmhöz, aszongya' röhögve ez drága lesz. Mondom eredj már.
Másnap indultunk Lengyelországba teherautóval, így volt ideje megcsinálni. Épp csak beléptünk Lengyel testvéreinkhez, csörög a telefon, baj van. Na, mondom vicces beszélgetésnek nézünk elébe.
Mondja igazam volt (naná, mint mindig), elszakad a bowden. Abban viszont neki volt igaza, hogy drága lesz, mert alkatrész az nincs. Hát mondom jó, vannak polák kapcsolataink. Fel is hívtuk az egyik komát, mondta van Háborús Fűrészben (igen, ez angolul Warsaw), ráadásul 2 utcára a szállásunktól. Mennyi? Huszonhétezer jó magyar forintnyi zlotyi. Anyád. Aszongya' a tied, de ennyi. Kell? Kell.
Hazatérvén lendületből vágtattam a szerelőhöz, hogy mondom itt a szajré, holnapra kell az autó. Jó.
Másnap hívom, mondja baj van, mert nem jó a cucc. Mikor már nyúltam volna a kardhoz, hogy beledőljek, mondja, hogy nincs veszve semmi, talált egy lengyel nyelvű videót, ahol valamit karattyolnak, de a lényeg látszik. Megoldjuk, következő hétre autó lesz belőle.
Hív hétfőn, hogy kell még idő, szerdán visszaadja, de sok a műszakis, meg irdatlan szívás. Oké, addig járok vonattal, azt úgy is jobban szeretem reggel, lévén, hogy a kocsiban kényelmetlen aludni az M1-en vezetés közben.
Mondja szerdán, vidd a πcsába ezt a szart. Vagy ő béne, vagy az alkatrész szar, vagy mindkettő. De mivel dolgozott vele, gondoltam adok neki jattot, kérdezem mennyi. Azt mondja, 15 darab pisztoly orrú Mátyás. Húztam a pofán, de a jó iszony érdekében kifizettem.
Viszont volt egy autóm használhatatlan vezető ajtóval. Se ablak, de kárpit. Garázsba be, Puntot kilakoltattuk, mert nem volt jobb megoldás.
Felhívtam az összes létező szakit, akik ablakemelő javítással foglalkoznak. Vagy nem vállalták alkatrész hiányában, vagy adtak egy olyan időpontot, hogy száz év magány.
Találtunk egy havert, aki régen ezzel foglalkozott, és a garázsban még maszekol.
El is vállalta, pár nap múlva már nála is voltam.
Kiderült, hogy rövidebb a 3 bowdenből kettő, így tákolt a koma egy kicsit, de a régiből és az újból összerakta. Tökéletes lett. 30ezer.
Szívás faktor: 6/10
Valamikor 2020 tavasza:
Történt egyszer, hogy viszketett a tenyerem egy kis vezetéshez, így hát aznap inkább a kocsit választottam a vonat helyett.
Hazafelé jövet gondoltam megállok egy kicsit levegőzni, ekkor már túl voltam aznap néhány kilométeren, így jól esett megállni a Duna parton levegőzni.
Nos a kocsi nem így gondolta, mert miután kilevegőztem magam, nem akart beindulni. Még az önindító se tekert. Nyilván egyből "assistance", mindent kipróbáltunk, nem. Mire a szerelőm kiért, hogy elvontasson, nála beindult. Persze hülyének nézett, hogy most ezért ugráltattam..?
Hát jó, gondoltam magamban, majd elmúlik.
Néhány nappal később:
Ugyanez a kotta. Gyanús volt, hogy ugyanazon az útvonalon jöttem haza, ugyanott álltam meg, és ugyanannyi idő kellett ahhoz, hogy újra beinduljon. De mi történik?
Még pár nap múlva:
Elmentünk a Velencei tóhoz. Ugyanígy nem indult. Mondom ennek fele se tréfa. Mi lehet? Mondja a szerelő, hogy gyakorlatilag bármi. Hát köszi, sokat segítettél, én egyszerű paraszt, ezt én is ki tudtam következtetni. Jó. Akkor nézzük meg a gyújtást.
Gyertyák újak, nem koszosak, tökéletesek. Akkor gyertya pipa. Áhá, de hát az nem úgy megyen, mert Opelék mindent egybeépítenek. Gyújtótrafó, gyújtáselosztó, gyertyapipa egyben. Jó, legyen. Ötvenezer. Mondom legalább jó lesz, ismét jöhet a suhanás, meg a gondtalanság.
Egy frászt.
A mai napig nem derült ki mi a baja. Lényeg, hogy hosszabb utak után melegben csinálja. Télen nem, mert valószínűleg a hibás alkatrész vagy nem melegszik fel annyira, hogy hibát produkáljon, vagy hamarabb lehűl, mint hogy elindulnék.
A következő gyanúsított az indító relé. Aztán az injektor vezérlő.
Szívás faktor: 8/10, mert már sokadjára nem indult el egy hosszabb út után.