Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Minap easy-ben gurultam a környékünkön. 2db 5-6év körüli kislány biciklizett az út szélén velem szemben, és ahogy elgurultam mellettük, az egyik megkérdezte a másiktól:
- Ez meg milyen Alfa???
:)) Ennyit hallottam, és gondolom a típusára értették, talán nem nagyon láttak sok 155-öst. Nagyon arik voltak. :)

Olyan árván, üresen áll itt a blog rész, hogy késztetést érzek írni valamit.
Először is, ez az Alfa egy kompromisszum az Alfás karrieremben. Ez az első nem hátsókerék meghajtású autóm. :) Ezt büszkén írom, és így is érzem. Manapság nagyon kevesen tapasztalják meg a hátsókerék hajtás adta örömöket, és a hozzá illő, hozzá kellő eltérő vezetés technikát. Akik ismernek, jól tudják, hogy élek halok a hátsóhajtásért, és az elsőkerekes technológiát nem igazán szeretem. A 75 Americám orra csúnyán összetört, és mielőtt elkezdtük volna helyreállítani, elgondolkoztam, hogy hogyan tovább. Be kellett látnom, hogy mindennapi közlekedésre egyre inkább kevésbé alkalmas egy 75 V6 3.0 America... Az okok egyszerűek, könnyen beláthatók, ezt a típust élményautónak használják, nem való már neki a napi rutin, az állomásra lejárkálás, kint napoztatás, az Tesco-s bevásárlás...
Tudtam, hogy ha ennél újabb hátsókerekes Alfát akarok, akkor a 8C-n kívül más nem jöhet szóba manapság. :) Azt meg lássuk be, 50 milliós forintos autóra, amiből 500db készült, esélyem se lehet. :)
Nagyon sokat filóztam, és rágódtam a dolgon, mire rászántam magam erre a 155-ösre. Tudtam, hogy gyengébb motorú, vagy dízel motor nálam nemigazán jöhet szóba, mert a tempóról, a gyorsulásról aztán végképp nem akartam lemondani. Na meg nem szívesen ültem volna át olyan autóba, ami nem különleges valamilyen szempontból. Külsőre csak egy zöld, viseltes külsejű 155-ös... Viszont a V6 turbo motor semmiképp nem nevezhető átlagosnak... A 75-ös 1.8 turbóm óta ismerem valamennyire a "turbós világot", és meg kell mondjam, nagyon tetszett mindig is. Ugyan akkor féltem is, mert egy turbós technikánál sokkal több hibalehetőség van, mint egy nagy szívónál. Végül az, hogy egyik jóbarátom generálozta a motort, a hajtásláncot, a futóművet, bizalmat ébresztett bennem, és belevágtam.
Most, hogy az idő már engedi a leengedett ablakos utazásokat, most kezdem igazán élvezni a dolgot. :)
A V6 motor hangja ismerős volt a 75 Americából, amit úgy megszerettem. Igenám, de 3000-es fordulat körül a kipufogógázok egyre intenzívebb pörgetésre késztetik azt a csigát, ami aztán hozza a sok sok plussz lóerőt. :)
Ilyenkor az egyre erősödő szívóhang, és az ezzel egyidőben termelődő nyomaték hihetetlen érzést ad az embernek... Adrenalin termelődik bennem, és ahogy 4500-as fordulathoz érkezünk, már teljes erőből tol az ülésbe a gyorsulás, ami kitart akár 6500-ig is, ha kell. Mikor felengedem a gázpedált, a lefújószelep erőteljes és hangos szisszenéssel engedi el a feltorlódott töltőlevegőt a szívóoldalról... hogy mikor rakok egy 3-ast, és újra padlóig nyomom a pedált, minimális késedelemmel újra a maximális töltőnyomást tartva újra az ülésbe kényszerítsen. Ahogy kapcsolok egyre feljebb a fokozatokban, picivel mindig több töltőnyomást állít a computer, így folyamatos gyorsulással haladunk egyre komolyabb tempóval.
Eddig én úgy autóztam, hogy mindig szólt a zene a kocsimban. Ennek több oka van. Egyrészt mert félig meddig zenész vagyok :) Másrészt nekem fontos a hangulat vezetés közben, harmadrészt eddig mindig zörgött valami a kocsijaimban, amit a zenével nyomtam el. :)
Nos, ez az első olyan autóm, amiben nem zavar, ha otthon felejtem a fejegység előlapját...
Ha nem húzatom ki, hanem elváltom úgy 3-3500 fordulat környékén, akkor nem szisszenéssel fúj a szelep, hanem a filmes tuning autókból jól ismert Sssszutyutyutyu típusú "nyerítéssel" csal mosolyt az arcomra. Ez aztán változik annak függvényében, hogy milyen magas fordulaton / töltőnyomáson váltom el, a következő fokozatot. A Szzutyutyutyu szép lassan átmegy SSzzzzzzz hanggá...
ÁÁ Imádom. :)
Az az igazság, hogy a hátsókerék hajtás hiánya miatt sokkal kevesebb "ökörséget" követek el a közúton, amivel lépten nyomon felhívtam magamra a köznép és a rend őreinek figyelmét. Ez utóbbi sokszor forintokra is rúgott, de volt, hogy megúsztam figyelmeztetéssel. :) Mindenesetre egy elsőkerekes autóval nem lehet olyan csibészül kanyarodni, mint egy RWD-vel. Régen, ha esős időben kellett vezetnem, kifejezetten örültem, mert sokkal hamarabb, olcsóbban, lehetett keresztben haladni :) Ma, ha esik az eső, csak az jut eszembe, hogy nem fog tapadni rendesen a kerék egy egy izmosabb kigyorsításnál. Na meg persze az is eszembe jut, hogy egy-egy kanyar "milyen jól kiadná épp"... 1 szó mint 100, hiányzik a hátsóhajtás. Végülis a Turbó, a hang, a hangulata, a power kárpótol, és nagyon szeretem ezt az Alfámat is, egyáltalán nem bántam meg, hogy ezt választottam! A hátsókerékről meg annyit még, hogy úgyis lesz még nekem hátsókerekes "játszós" Alfám. :)