Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Fájdalmas döntés bizony. Másfél éves együttlét után meg kell válnom álmaim kocsijától. Nem azért, mert komolyabb baja lenne, nem azért, mert más kategóriájú autó kell, vagy összetörtem volna, nem, nem... Semmi más nem kényszerített erre, mint a piszkos anyagiak. Hála a bankrendszernek, a Lehmann Brothers bukásának, a globalizációnak, és a "gazdasági válságnak". Lehet hogy ezek már elcsépelt gondolatok, és okok, de sajnos saját tapasztalatból mondom, és szerintem ti is megtapasztalhatjátok kedves olvasók, hogy ez a fránya válság nagyobb hatással van a mindennapjainkra, mint gondoltuk. Legalábbis én nem gondoltam 2008 őszén, mikor még 1-2 hónapja volt nálam az Alfa, hogy a jó állásom, viszonylag jó fizetésem ellenére sem tudom fenntartani gyerekkori álomautómat.
Persze nem feltétlenül csak a válság miatt hoztam a döntésemet, jöttek egyéb nem várt nagy összegű kiadások is, de azért mégiscsak...
Na mindegy, kár is ezen töprengeni, sajnálni vagy sajnáltatni magam, még így is a szerencsésebbek közé tartozom, akinek még van munkahelye, nincs három generációra előre eladósodva, - igaz nincs is saját lakásom/házam - és van jövője - legalábbis remélem.
Most eladom az Alfát, remélem jó kezekbe kerül, veszek egy szintén olaszt FIAT Marea Weekendet ( 1,8 benzin), és csak bízni tudok abban, hogy Ő is legalább annyi örömöt fog szerezni nekem, mint az előző autóim. Rally versenyekre járás, balatoni hétvégék a Tipoval (részemről kb. 13.000 km) , Németország, Szlovénia, Ausztria, egyetemi évek, stb. a Bravaval kb. 50.000 km.
Majd a felnőtt élet kezdete, a munkába járás, miskolci haverlátogatás, budapesti kiruccanások, spontán esti kiruccanás Bécsbe, a nagy túra Erdélybe, a két kihagyott Alfacity, az ismerősök nagy rácsodálkozásai, ("Jéé ez ennyi mindent tud?" "Így megy egy 1,6-os?" "Hogy lehet ez ennyire kényelmes?" "Tényleg nincs semmi baja?" ). Igen, ez volt az én Alfám. Összesen 25.000 km együtt.
Két dolgot fogadtam meg, amiből egyet biztosan betartok! Az egyik, hogy most a Mareát megpróbálom sokáig megtartani, nem állandóan azon agyalni, hogy milyen kocsit vegyek helyette. Na ez az, amit nem fogok tudni betartani. Egyszerűen tudom, hogy nem megy, mert nem vagyok az a fajta, aki 4-5-6-10 évet közlekedik egy autóval.
A másik, hogy lesz még nekem Alfám... hogy milyen azt nem tudom, 156, 159, 166, a fene tudja, de egyben biztos vagyok: hogy ezt a fogadalmamat betartom, mert akinek volt Alfája, aki belekóstolt ebbe az életérzésbe, az tuti hogy visszavágyik. Mert az Alfa igazán az az autó, amivel élmény az autózás, én 16 óra után is visszaültem volna a volán mögé, hogy még 500 km-t beleverjek.
Az elmúlt másfél évben azt hiszem megéreztem mi az az ALFA AMORE, de csak most értettem meg igazán, ahogy leírtam ezeket a sorokat....