Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Veszprémben volt jelenésem, gimnáziumi osztálytalálkozó. Kicsit háttérbe szorult a V6 ebben a szezonban, valahogy mindig az öreg GTV felé billent a mérleg.
Most kapott egy lehetőséget a gyönyörű bódéba épített kis hatos busso a kilencvenes évek autótechnikájával.
A délelőtt alkalmas volt egy kisebb bakonyi bejárásra, alfistarg78 barátom is csatlakozott Kecskemétről.

Korán indultunk, hogy legyen idő teljesíteni a tervezett útvonalat. Az 52-est kihagytuk, az egy rettenet, inkább egy 20-assal hosszabban, Izsák, Csengőd, Akasztón keresztül mentünk. Csak Solt előtt van úthiba és forgalom. Reggeli Solton a Kurta Kocsmában. Cecéig sokan nyüzsögtek az úton, ez várható volt 9 óra környékén. A 63-ason Székesfehérvárig, majd Bodajk, Szápár. Tés felé a szerpentint megnéztük háromszor, sajnos egyben nem tudtuk a 3-4km-t megtenni. Majd Tés-Bakonynána-Alsópere-Olaszfalu-Zirc, ez szerencsére elég nyugodt volt. Zirc-Bakonybél, egészen a Hubertlaki-tó bejáratáig, ahol megfordultunk. Ezen a részen mindenki is élvezte az utolsó nyári napot ebben a szezonban. Azért megtaláltuk a módját egy kis élvezetes autózásnak.
Hárskút-Nagyvázsony. Utána egyedül folytattam az utat Dörgicse-Pécsely-Balatonfüred-Tihany-Balatonfüredre. Pécsely előtt a Kakas-hegyről a balosok lefelé és utána öregapám birtoka előtti egyenes szakasz emlékezetes volt most is és nem csak azért mert ott tanultam meg motorozni. Füreden első sorból nézhettem a szüreti felvonulást majd negyed óráig. Kicsit késésben voltam már, onnan fél perc a szüleim háza.
A szombat nyüzsgős errefelé, hétköznap érdemesebb lehet menni.
Másnap haza, Dunaföldvár-Akasztó-Izsák-Kmét.

Az autó remek, mint mindig, csak tartsa az ember észben melyik fokozatban van, forogni szeret, menni nagyon akar. Foglalkoztam a pedálkezeléssel, fékezéssel. Alapvetően itt csak a fordulatszám szinkronizálásra kell a gázfröccs, nem kell duplakuplung, kicsit más az időzítés, és bátrabban is kell a gázba rúgni, egyrészt lassabban ugrik a fordulat, másrészt hamarabb kifogy a lendülete (perdülete) mint az öreg nordnál. Ennél az autónál sarok talppal kell gázra pöccinteni, a 105-ösnél inkább a lábfej oldalával. Idővel előjöttek az idegpályák emlékei, újra belejöttem. Párszor kipróbáltam a jobbról ballábra fékátvételt, néha az is kellhet, jó ha megvan az is a kelléktárban. Továbbra is egy kellemetlenséggel szembesülök, hogy erős gyorsításnál vacakabb úton nagyon kóvályog az autó, hiába raktam vissza a gyári ET-s 16”-os kerekét. Nyilván az elsőkerekesség az alapvető oka, de nem tartom kizártnak, hogy az ültelés tovább rontja ezt a tulajdonságát. (Az alap 159-ből elég jól kigyomlálták ezt.) A rövid felső lengőkar nagyon progresszíven küldi negatívba a kerékdőlést, növeli az utánfutást, viheti a talppontot, az meg növelheti az elkormányzási hajlandóságot. Érdekelne milyen lehet gyári állapotában. Lassan visszakanyarodok oda, hogy csak egy tuning kell erre az autóra, a szolid sportkipufogó. (korábban a szárnyat, meg a 8”-os kereket félretettem már) Ez a kipufogó egyébként olyan, hogy 100-nál lehúzott ablaknál már szinte nem is hallani semmit a motorból, a hajtáslánc meg olyan selymes, alig érzékelem hol állunk éppen. Az öreg GTV-t nyáron lehúzott ablaknál is tudja az ember követni, a vibráció, motorhang jobban segít, nincs olyan hogy kis bambulás és elfelejtek visszakapcsolni. Érdekes volt még tovább ízlelgetni az első és hátsó hajtás adta különbségeket. A lényeg, hogy a 105-ös közel hatvan éves technikája alacsonyabb sebességnél adja az összességében markánsabb impulzusokat, ezért vidéki utakon autózásra nekem nagyobb élmény, továbbra is a szívemhez közelebb áll.
Nagyszerű autók.

Mindösszesen 629.2 km.
205139km

kép1 erőgyűjtés a tési emelkedő előtt
kép2 nyárvégi gesztenyefasor Alsóperéből
kép3 füredi Szüreti Fesztivál