Az Alfa Romeo G1 a legrégebbi kétüléses sportkocsi az Alfa Romeo történelmében, építésével Giuseppe Merosit bízták meg. Az autó hosszú, mivel a Rolls-Royce ellenfelének szánták a piacon. Hatalmas, 6,3 literes motorja a mai napig az eddigi legnagyobb motor, amit valaha Alfa Romeoba építettek. Fogyasztása miatt nem volt népszerű, nagyjából hat mérföldet tett meg egy gallon üzemanyaggal. Összesen 52 db készült belőle, főképp azért, mert akkoriban a benzinárak nagyon magasak voltak, és nehéz volt eladni egy nagyfogyasztású járművet.
A mechanikus fék a hátsó kerékre hatott, négysebességes váltóval volt szerelve. A motor két öntöttvas blokkból állt, külön a kétszer három hengernek. Az autó 70 lóerőre és 216 Nm forgatónyomatékra, valamint 138 km/h-s maximális sebességre volt képes. A G1-et indították autóversenyen, és saját kategóriájában győzelmet is aratott Coppa de Garda versenyen.
Különös történet egy G1-ről:
Ausztráliában egy üzletember vásárolt egy G1-et, a vállalkozása viszont nemsokára csődbe ment. Az autót elrejtette, mert meg akarta tartani, azonban három évvel később az ember meghalt. A G1 elrejtve maradt 25 évig.
1947 körül egy fiatal farmer talált rá. A járművet marha hajtásra, kenguruüldözésre és egyéb gazdasági munkára használta, majd történt egy szerencsétlen baleset, ahol egy fának ütközött. A sérült autót visszavitte a farmra, vizet pumpált vele. Az Alfa 1964-ig ezt a munkát végezte, amikor rátalált egy Alfa Romeo rajongó. Ross Flewell-Smith megvette és felújította. A felújítás 10 évig tartott. Helyreállítás után benevezett vele a Vintage Car Concours emlékversenybe.
1995-ben Julian Sterling vette meg, aki az autó további helyreállításába kezdett. Miután elkészült a teljes restauráció, az autót Új-Zéland Alfa Romeo importőre, az Ateco Automotive vásárolta meg.
