Lola új gazdát talált. Ez a jelentéktelennek tűnő történés mégis megfelezte az itthon fellelhető 3.2 V6 GTV-k számát. Ez kicsit elszomorít. Örültem volna, ha itthon talál gazdára, de ez nem az az autó, amit itt keresnek, mert nem lóg ki a bele és átlag GTV-hez drága. Tehát csóróság van itthon, egy hét alatt 600+ megtekintésből 0 érdeklődő volt. A Mobile.de-n viszont váratlanul nagy érdeklődés volt iránta. Két komoly vevő is vitte volna, egy carabinieri Olaszországból és egy autóipari mérnök Thaiföldről. Pár nap eltéréssel az utóbbi nyert. Emberünk élőben nem is látta az autót, viszont több videót és kb 200 képet küldtem róla. Alku nélkül megvette, egyedül az átadást kellett leszervezni. Végül elvállaltam, hogy ha állja a költségeket, kiviszem a nyaralójához Graz mellé, ahol az ausztriai kollégája átveszi az autót.
Ez megtörtént tegnap. Tökéletes utolsó kirándulás volt. Kis Lola mit sem sejtve gyönyörűen muzsikált. Miután tudatosult benne, hogy ő már nem jön haza, kicsit azért hisztizett. Sosem esett le egy alkatrésze sem, de az utolsó utáni úton, mikor a garázshoz vittük, az ajtóban lévő csipogó hangfalborítását ledobta magáról. A menetpróbán kiderült, hogy a vevő és aki átvette az autót annál a cégnél dolgozik, akik ez a motort finomhangolták az Alfának.
Biztos, hogy jó helyre került. Finom utak, finom benzin, barátkozhat egy Alfa Duettóval és egy 105 GT-vel. Igazából oda való, nem ide a roncs utakra. Fáj a búcsú, de jobb így mindenkinek.
Igazából, kicsit többet is kérhettem volna érte, akkor is elviszik, de az ára még így is pár tízes különbséggel annyi volt, amennyiért én is vettem. Tehát nem buktam rajta. Amit ráköltöttem, nem számolom, hiszen azt amúgy is elszórtam volna valami értelmetlen dologra :)
Folytatás? Ahogy az élet hozza :)
