Blog >> okt
Ma felkerekedtem, hogy nekikezdek a túrának. Igaz, hogy megvettem a Kőszeg turistatérképet, de a jegy csak oda 4300 Ft. Meg az első szakasz is 70 km. Kellett valami bemelegítésnek. Végül is teljesen bemelegítés volt, mert a hátizsákban csak egy térkép volt, meg a pecsételő füzet. Ez a szakasz a Hüvösvölgyi gyermekvasút és a Rozália téglagyár között van. Érinti a Hármashatár hegyet is. Az elején majdnem gondban voltam, mert a térkép szerint a hüvösvölgyi pecsét a BKV állomáson van. A jegypénztáros néni adott is volna pecsétet, de kiderült, hogy nincs meg. Elkeseredvén felmentem a gyerekvasúthoz, hátha tudnak segíteni valamivel. Ugye elég egy ottani helyiségneves pecsét is. Kiderült, hogy az ottani múzeumban kell kérni a stemplit. Az aranyos pénztáros kislány adott is egyet. Én is adtam volna neki egyet...
Ezután vissza kellett sétálni Széphalom szélére és onnan indul a túra. A második pecsételő hely a Hármashatár hegyen van. Szerencsére nagyon jól látszanak a jelzések. Gondolom, az is közre játszik, hogy idén van az OKT jubileuma. Az út a hármashatár hegyi reptér mellett megy el. A HH hegy felé félúton van az Árpád kilátó. Tele volt turistákkal. Nem csak nyugdíjas mamákkal meg papákkal, hanem fiatalok is voltak. A kilátóból gyönyörű panoráma nyílik a fővárosra.
Tovább indultam a HH hegy felé. Itt már voltak baktatók is. Hiszen egyszer csak kilyukad az ember a Szépvölgyi út végénél. Innen kaptatón mennek fel az autók a HH hegyi étteremhez. Az OKT mellette visz felfele. Útközben voltak érdekes dolgok. Egyszer csak emelkedőn felfele megelőz egy futó srác. Fél perc és már nem láttam. Kis idő múlva megint megelőzött. Kiderült, hogy 3 kört fut a Szépvölgy úttól a HH hegyi étteremig. Fel-le-fel-le-fel-le. Ehhez ezért már meg kell kicsit kattanni. Dehát pont egy Alfás mondja, hogy bekattanva?
A HH hegyen összefutottam egy apa-fia túrázó párosba, így hárman folytattuk az utat. Az apa gyakorlott túrázó 3 db OKT jelvénnyel. Kaptam is tőle tintapárnát, hogy pecsételni tudjak. Ez még a hagyományos OKT fém bélyegző, amin ákombákom rajzok vannak.
A HH hegy után a Virágos-nyeregnél levő büfé volt a cél. Ez csak 1,5 km volt. A büfét éppen zárva találtuk, de a pecsét a bejáratnál fityegett a kis fém tokjában. Társaim vissza akartak fordulni, mert minden pecsétjük meg volt ebből a szakaszból. A vége a külső Bécsi úton levő Rozália téglagyárnál van. Ez pedig csak 4,7 km lett volna. Az sem nehéz terep, hiszen 61m-es emelkedés és 303m-es süllyedés van már csak. Gyakorlatilag hegyről le végig. Végül is elindultunk.
Itt sikerült eltévedni. A jelzést nem találtuk. Végül a térkép segített. Ez is jó út lett volna, csak éppen egy 200m magas hegyen kellett volna keresztül menni. Vissza a büféhez. Meglett a jelzés egy kidőlt fa mögött. A fát eltoltuk, hogy mások sem tévedjenek el (kivéve a német autósok).
Találtunk útközben egy-két katonasírt is. Mindegyik, szám szerint kettő, gondozva, frissen virágozva állt az út mellett. Az utolsó 2 km eléggé be volt nőve, így csak libasorban (TSigasorban) tudtunk haladni.
A téglagyári pecsét is meglett. Volt a dobozában mondjuk egy darázsfészek, de azt egy öngyújtóval és egy dezodorral elintéztük. A pecsét gumija viszont hiányzott. Csak a fém bélyegző volt épségben. Végigütöttük a könyveket és igazolólapokat. Lenézek a földre és ott a hiányzó gumipárna. Nyilván levált a pecsétről. Azzal is végig lett ütve az összes pecsét ismét. A gumilapot végül odaadtam az apukának, hiszen holnap megy be az MTSZ-be leadni a túralapjait.
Egészséges fáradsággal értünk a buszmegállóba, ahonnan a busz az orrunk előtt ment el. A következőre 30 percet kellett várni. Addig elsétáltam a közelben levő benzinkútra egy kis harapnivalóért meg folyadékért.
Gyakorlatilag 10.11-kor voltam a gyermekvasútnál és 14.06-kor a téglagyárnál.
