A hónap elején kétnapos villanyautó oktatáson kellett részt vennem, melyre kivételesen céges tesztautóval mentem, így remek alkalom nyílt az Alfa belterének apró csinosítgatására. Mindkét első ülésben az idő, és a több mint 300 000 megtett kilométer martalékává váltak az oldaltömések, így az indulás előtti nap parkolópályára tettem a gépet, és kiürítettem a belteret. Az egész hóbelevancot kollégám Traficjával elvittem egy kis renoválásra, a hozzá nem férhető helyekről pedig végre ki tudtam takarítani az évek folyamán felgyülemlett mocskot. Az üléseket ahol szükséges volt újratömték, a kormánykereket pedig bebőröztettem a már ismert emberrel. Nem lett olyan, mint anno az E46-é, a perforált rész is lemaradt róla (pont nem volt olyan anyaga, heteket meg nem tudtam várni), ettől függetlenül nagyon jó a fogása, és feldobja belteret. Örültem is a végre vállalható beltérben eltöltött minden percnek, egészen addig, míg az utóbbi napok egyik nagyobb esőzése után ismét vészjósló foltok jelentek a tetőkárpit hátsó részén. Világos volt, hogy most már nem a korábban vízhatlanná tett tetőablak lesz a ludas, így figyelmem a tetőantennára irányult. Lebontva a tetőkárpitot a csomagtartó felől gyanúm beigazolódni látszott: vízcseppek, folyásnyomok, és egy még mindig nedves elvízkövesedett antennát rögzítő anya jelezte, hogy jó helyen keresgélek. A tetőablaknál már bevált szilóval (persze nem ecetsavas, hanem fekete RTV szilikon) jól aládolgoztam, s telenyomtam az antenna talpat is, hogy azon keresztül se kerülhessen nedvesség az utastérbe. Azóta volt eső, és autómosás is, hogy kiderülhessen ha baj van, de - lekopogom - úgy néz ki végre teljesen inkontinens a tetőlemez. Aztán, hogy szégyen, vagy sem, de a már fentebb említett kárpitosmunkának köszönhetően esett csak le így fél évvel a vásárlás után, hogy nem véletlenül vannak ott azok a ledek az ülések oldalán, ugyanis gyárilag fűthető mindkettő. Elbeszélgetnék avval az olasz mérnökkel, aki meghatározta a fűtéskapcsolók helyét fittyet hányva az ergonómia legapróbb csírájára is - a belső sínnél teljesen láthatatlan módon előrefelé néznek. Ha nem szedem ki az üléseket, a helyükön soha nem találtam volna meg őket. Mivel a világ egyik legjobb dolgának tartom, nagyon megörültem, de sajnos csak az anyósoldali működött. Ha már van, s jön a tél, kell hogy működjön mindkettő, így pénteken ismét szét lett borítva a vezetőülés, s kicserélték benne a fűtőpárnákat. Nagyon jó lett, így már tényleg csak az alvázvédelem van hátra, mielőtt beköszönt a tél...
Este, M1 autópályán Bp fele Tata előtt haladtunk, igen nagy esőben, amikor is egyszer csak elkezdett rángatózni az autó, a 6 henger némelyike érezhetően nem kapott löketet, motor leáll, "motor control failure - go to dealer" felirat megjelent a képernyőn..
Lendületből még biztonságosan ki tudtam slisszanni a leálló sávba, vészvillogó be, kuplung kinyom, hogy minél tovább guruljunk és a következő pihenő helytől 500m -re sikerült megállni. :)
Vicces, hogy visszagondolva pillanatok alatt mennyi minden átfut ilyenkor az ember agyában. :) Legelső persze csupa csúnya gondolat, amelyben a vezérlés az áldozat, meg, hogy van egy tréleres névjegy kártyám, de nincs pl. láthatósági mellény (azóta szereztem be :) ), ha motor gond, akkor én nem ölök bele most már pénzt és energiát.. stb, stb.
Aztán pár másodperc múlva agyam kezdett visszatérni egy stabilabb, higgadtabb állapotba.. szakadó eső, a pályán megálló víz, kamionok ami úgy verik át a vizet a másik sávba, hogy csoda, h az utastér nem ázik be, hiányzó alsó motorvédő burkolat.. A 155 is produkált ilyesmi tünetet ilyen körülmények között (mondjuk ott nem állt le a motor :) ). Ott a víznek sikerült eljutnia a trafókhoz és a kábelekhez.
Most vagy kiszállok láthatósági mellény nélkül, sötétben, szakadó esőben, hogy körülnézzek a motortérben, aminek nagy valószínűséggel semmi haszna nem lenne vagy hagyatkozom az utóbbi megérzésre, kockáztatok és megpróbálom elindítani a motort. Utóbbi mellett döntöttem, motor be is indult, de nem ment minden henger.. óvatosan elgurultunk a megálló helyig, leparkoltam, megnéztem a motorteret, nem látszik semmi (mily' meglepő :) ). Visszaültem elkezdtem gázt adni, 2000 fölött semmi baja hang alapján, ott megy minden henger, ahogy kell. Itt megnyugodtam kicsit. Esetleg lehet még alapjárati szabályzó, de az semmi a vízionált vezérlés hibához képest. :)
Mivel hólyagom már eléggé feszített, ezért asszonyt benthagyva az autóba, elmentem könnyíteni magamon. Mire visszaértem, már az alapjárat is szépen megvolt, így hát elindultunk szépen lassan 100-110 -el haladtunk, majd Tatánál úgyis le akartunk jönni.
A MC failure kijelzés továbbra is megmaradt és 4300 környékén továbbra is rángatott néha, de csak terhelésen, üresben nem volt bizonytalanság.
Következő indulásnál is megmaradt a MC failure kijelzés, valamint a 4300 körüli megtorpanás, de az azutáni indításnál már eltűnt, csak akkor meg nem volt alkalmam kipróbálni a 4300-ig prögetést terhelésen.
Meglátjuk..
Viszont továbbra is vadászok alsó burkolatot.. hihetelten, hogy 2.5 V6-hoz mennyire nem lehet (még bontottat sem) kapni.