Bár nem számítottam rossz találkozóra, mikor megnyomtam az "Ott a helyem"-gombot, de ez a nap túlteljesítette a várakozásomat. Mint gyakorló hobbisofőr és haladó gétévés, ideális alkalomnak gondoltam, hogy megismerjem az autóm határait és egy pár órát eltöltsek gumifüstben. Végül az egész napomat ott töltöttem.

 

Hol is?

 

 

Az Alfarium és a Front Engined Porsche Klub közös találkozót tartott a Kakucs Ringen. Sallangoktól mentes, lényegre törő szervezés baráti hangulatot teremtett az egymástól jellemzően távolságot tartó bandák között. A rendezvény nem szólt másról, mint hajtsuk a gépeket, tök mindegy, hogy hol kapar, mivel megy. Vicces volt a pihenőkben egymás autóit nézegetni és találgatni, hogy ez vajon ritka, jó vagy rossz, mit jelenthet az S2 mit a TS.

 

 

 

Ez a versenypálya alapvetően gokartokra és motorokra van méretezve, egyik márka sem érezte rajta igazán otthon magát. Ezért legalább nem is autógyilkos, a beton sima, a rázókő finom, a tempó sem tud akkora lenni, hogy veszélyes legyen. Néha-néha, néha sűrűbben egy megpördülés előfordult, de a pilóták mindig figyelmesen kezelték az adódó eseményeket.

 

Két versenyszámban mérhették össze a tehetségüket a résztvevők. Az első az átlagsebesség verseny, ahol a feladat az azonos köridők elérése volt egy szintidőn belül, amit a safety car Skoda 120 határozott meg 3.00 perces futamidőben (3 kör). Így mégsem fulladt csigatempóba a verseny. 2x3 kör állt rendelkezésre, de az első nem mért kör, hiszen álló rajtoltatás volt. A második és harmadik körnél kellett figyelni a tempóra. A két tábor között itt kirajzolódott a különbség, a Porsche-sofőrök inkább kimért tempóban próbálkoztak, az alfások temperamentumosan. Mindkét módszer célravezető volt, meglepően sok 0 mp különbség jött ki. 40-es átlaggal ez nem is meglepő, no de driftelve..?

 

 

A következő szám a sokkal izgalmasabb gyorsasági verseny, ahol ismét 2x3 mért kört mehettek a versenyzők, és a legjobb futamidő nyert. Itt már számított az első kör is, ezért a rajtnál is észnél kellett lenni. Ebben a versenyszámban remekeltek az olasz autók és sofőrök. Hiába volt az egyik több, mint 25 éves, a másik fűnyíró motoros, a harmadik orrnehéz és elsőkerékhajtású, a talján hangolás volt a nyerő. A mezőny sokkal szignifikánsabban kettévált, mint az első versenyszámban, elől zömében Alfák végeztek (első 5 helyezettből 4 Alfa Romeo).

 

 

Itt külön kiemelném Ingegnere GTV6-osát, amit volt szerencsém kipróbálni és azt hittem, hogy beletörik a kezem a fakormányba, aztán egyszer próbáltam hármasba kapcsolni majd vissza, de utána jobbnak láttam nem piszkálni és kettesben hagyni. Hisz 25 éves elmúlt, mégis olyan vidáman pörgött és falta az ívet, hogy megértem mikor bepárásodik Ádám szemüvege, miközben szerényen méltatja eredményeit. Mert bizony ő volt a leggyorsabb! 

 

 

Mint főszervező, Ali76 hozta a szokásos örömautózós formáját, a legjobb piedone trükkökkel gyűjtötte a másodperceket és a mosolyokat a közönség arcára. Szerintem, ha tehetné, még most is ott gumizná az aszfaltot, de délután hatkor szólította a kötelesség és az eredményhirdetés után kénytelen volt zárórát hirdetni, de szavait már elnyomta a hangosba felcsendülő Demjén Rózsi sláger dallama.

 

 

Ja igen, voltak még ott Porschék is, amik azért remek kis gépek. A legtöbbje legalább is, egybe még be is ültem volna egy kör erejéig, de végül nem maradt rá idő. A társaságuk is szimpatikus, barátságos, de érdemeik megvitatását a típusok mélyreható ismerete nélkül meghagynám nekik, a saját oldalukon, ahol biztos hasonló élményeket írnak le, csak más színben :)

 

Ettől szép ez!

 

Remélem ez egy hagyományteremtő találkozó volt, és rendszeresítésre kerül az éves programok között!