Na, akkor az az ominózus "Esse lesz egyszerű" story. Vagyis a kezdet. Amennyire lehetett tájékozódtam, tisztában voltam az autó hibáival. Minimális kardán remegés nagyobb fordulaton, fékek talán kicsit kopottabbak, esetleg gyertyákat is majd cserélni kell, nameg a szokásos vásárláskori olajcsere. Az átvételkor kiderült, hogy az 1 nappal azelőtti műszakin bejegyeztek egy kis könnyezést a hátsó fék környékén. Nem gond, mégiscsak 26 éves a lelkem, ez mind benne van a kalapban, hazagurulunk vele és orvosoljuk, aztán másnap nyakunkba vesszuk a német Autobahnt és irány belgium. Perszepersze, mint ahogy azt Móricka elkérdezi... Mire letudtuk a Bp-Eger távolságot elfogyott fél kiegyenlitőtartálynyi olaj, a pedált akaratlanul is szinte padlóig löktem minden alkalommal. Ez a szinte fékmentesség főleg az Eger utáni szerpentinen volt kellően adrenalinfokozó hatású. :) Egy nyugtató kupica házipálinka után felgurultunk a szülői ház garázsának aknájára...nézzük! Én lemásztam, Écsapám pumpált. Jééé ez spriccol. :) Mivel a pontos helyet nem lehetett látni (setét az akna :p), igy egy gyors poszt az AA-n a szakikhoz: ez bizony a kézifék bekötés tömitése. Naccerű. :/ A hiba filléres, javitókészlet lesz hozzá, másnapi nagyutazás már kevésbe. Mégegy stampó lecsúszott - gondolkozzunk Béláim! Nincs mit tenni, autó marad, én repülök. Távollétemben begurult az autó Menyusékhoz Egerbe, akik szépen kicseréltek mindent, lelégtelenitettek és ha már ott volt náluk a vas át is nézték, hogy kell-e valamit s.o.s javitani. Nem kellett, semmi újabb hiba nem jött a vásárláskori listához. Ez igy jó! Nincs más hátra, mint szervezni az újabb hazautat...és...mint mondottam...folytatni az “Esse lesz egyszerű” magyar teleregényt. :)