Figyelem, a poszt a nyugalom megzavarására alkalmas szavakat tartalmaz…
Az előzőt ott hagytam abba, hogy már majdnem Brüsszelnél jártam. Majdnem. Egész pontosan Mosonmagyaróvárnál.
Meg kellett álljak osztrák autópálya matricáért, gondoltam egyúttal tankolok is. Szépen 5. fokozatban gurultam be a kúthoz, majd preciz gázfröccs, hogy kiméljük a syncrokat, vissza 4., újabb gáz. De mi ez? A motor felpörög, hajtás nincs. Mi a f**z? Én váltottam volna mellé, mint egy remegő kezű hétvégi úrvezető? Nem...itt bizony baj van Houston.
(Megtankoltam. Közben a vérnyomásom exponenciálisan emelkedett.)
Ülök vissza az autóba, tenném sebességbe, erre a váltó kedélyes hangon közli: RECCCS. Változatos szavak jöttek a számra, pláne mikor odasomfordált hozzám egy kétes kinézetű autómentő figura: "Helló, csak nincs valami gond? Nem veszi, nem veszi?" A jó k**** c****y an***, az nem veszi... most hagyjál békén, épp felrobbanni készülök!
Ejj Rózsagyuribátyám, a 20forintos kérdés: mi lehet a gond? Illetve hogy jutok ki Brüsszelbe még MA, hiszen másnap vár a munka! A még fennmaradt lehetőségeim közül a telefonos segitséget választottam a hiba felderitésére. Konklúzió: valószinű a kuplung munkahenger adta be a kulcsot.
Akkor most örülünk Vincent? Hát k****ra nem. :(
Más választásom nem lévén - kicsit le is nyugodva -, és mivel az automentős fószer a kezdeti sokk után végülis normálisnak tűnt (felajanlotta, hogy azonnal ránéznek és mitöbb, igyekeznek meg is javitani az autót), igy feltettük a kocsit a trélerre és már úton is voltunk Győrbe.
Győrben újabb idegbaj, lábon kihordott infarktus, csalódott düh:
Azzal fogadott a szerelő, hogy ne is reménykedjek! (Én persze illedelmesen: Jónapot kivánok!) Ő meg ilyen kocsit nem látott (szerencsétlen flótás), szerinte ehhez alkatrész sincs. Persze kinyittathatja bármelyik helyi boltot, de az ilyen akció alap esetben 30ezerbe kerül. Ekkor a jobb szemhéjam kissé elkezdett remegni az idegességtől... nem szeretem a flegma embereket.
Ráadásul ahogy nézegette az autót, pattantak elő az agyából a sületlenségek, és ami még rosszabb ezeket meg is osztotta velem. Pár perc után leállitottam, mert a látómezőmbe kezdek beúszni a forint százezrek...
10 gyomorba vett mély levegő után gyors telefon kalizsoli-nak, akinek hála sikerült felhajtani az embert, aki a GTV-t eddig szervizelte. A szakember, illetve a “szakember” pár perc elemzés útán megtalálta a probláma forrását: egy 5Ft-os csavar lazult ki a kuplungnál, ami a végálláson túlnyomta a kapcsolóvillát és ez elszakitotta a kuplung munkahenger szilentjét. Olaj elfolyt. Bagatell. Mondhatnám azt, mint eddig is, egy laza kézlegyintéssel kombinálva: Ugyanmár semmiség, hisz 26 évesek vagyunk, ráadásul a Csizmából... de a kisördög azt sulykolja a vállamon, hogy itt bizony volt egy kis hanyagság is a szituáció mögött. Én pedig megittam... fenékig. Aminek majdnem 6 számjegyű lett a számlája.
Természetesen Vasárnap délután lévén, már nem volt értelme alkatrészért kujtorogni - igy mily meglepő - a “szakember” érdekeltségi körébe tartozó motelben töltöttem az éjszakát. Hozzátenném, tökéletes kiszolgálást és udvariasságot kapva. Le a kalappal.
A munkehenger javitókészlet beszerzése és a fixálás az előző napi tortúrához képest gyorsan és fájdalommentesen zajlott. A megfelelő pénzösszeg átnyujtása, valamint a névjegykártya átvétele után folytathattam utam a célállomás felé.
Innen már minden rendben volt! Semmi meglepetés, semmi rossz, csak egy nyugodtan duruzsoló V6, valamint egy alig hallhatóan remegő kardán adta az aláfestést. A boldog (bár anyagilag lekönnyült) tulaj az autóstársak elismerő pillantásaitól ekkor kissé elérzékenyült...
Boldogság van. Nameg szombat reggel. A WizzAir sikeresen hazaröptetett tegnap, csak az ember térde dagad labdanagyságúra a nemlétező lábtérbe bepréselt és 2 óráig hibernált nyúlványaim mozdulatlan voltától. Ma gyorsan végignézzük a perifériákat a GTVn, mert holnap már nincs kecmec, indulás külhonba. 1500km háztól házig. Kedves szülőm a reggeli kávé mellett informál: a szervizbe menet (vagy hazafelé? Már nem emlékszem mit mondott Écsapám) kissé rakoncátlankodott az irányjelző, és megszűnt működni a bal oldali elektromos ablak is. No para, 26évesek vagyunk, ilyenek előfordulnak újabb autókkal is. (annyi eszem azért lehetett volna, hogy kissé megcibálom a reléket, amolyan hátha alapon. :p)
Vasárnap reggel: elindultam! Mondanom sem kell a tegnap még boldogan villogó iranyjelző megszűnt létezni kb 5km után, Egerben már abszolút nem jelzett egyik irányba sem. Elkezdtem gondolkodást szimulálni: Eger - Budapest között autópálya van, majd Budapest - Brüsszel között ugyancsak. A tempó nem lesz nagy, nem kell az az iranyjelző, menjünk! Budapesten a második jobbra kanyarodásnál természetesen magától megjavult... olasz autó (26éves), elnézzuk neki. :)
Gyors pitstop egy ismerősnél, majd vissza a kocsiba, előttünk még 1300km. Villámgyors hibacheck: iranyjelző: OK, ablak továbbra is beragadva: OK. :) Illetve egy nemvárt újabb fejlemény: az eső szakad. Irtózatos erővel. Még szerencse, hogy az ablak nem működik, ki az a bolond, aki esőben nyitogatná? Indulás tovább!
Hasitottam a kilométereket, talán mentem is 10-et (talán 11-et), mikor kiértem az M1-re. Nagyon durvára fordult az idő, brutális keresztszél fújt, néha úgy kellett visszakormányoznom a kocsit a másik sávból, az eső pedig annyira szakadt, hogy az amúgy is csiga lassú ablaktörlő alig győzte a vizet. De nem érdekelt! Az ablak hálistennek be van ragadva, igy védve vagyok, már csak 13óra, és nyugodtan fogok parkolni a brüsszeli garázsban. Bedugtam az iPodot, szólt a zene, én meg csak vigyorogtam...végre újra V6-ban ülök! Jól ment az autó!
Egészen újabb 5km-ig. :p
Ekkor jött egy akkora keresztszél, hogy az épp függőlegesen alló baloldali ablaktörlő lapátot túllökte a szélvédőn, és mivel az ablatörlő motor gyenge volt, képtelen volt visszahúzni azt, beragadt ebbe az állásba. Na itt egy kicsit bebarnult az alsónadrágom. Kb 5 másodperc alatt annyi viz lett a szélvédőn, hogy szinte semmit nem láttam. Probáltam irányjelzőzni, természetesen (ismét) nem működött! Közben folyamatosan lassultam, és húzódtam jobbra, mögöttem kamionok, lelki szemeimmel láttam, hogy bármelyik pillanatban átalakulhatunk piros matricává vagy netalán Blikk cimlappá. Azért még reflexből megnyomtam a vészvillogót és bezuhantam a leállósávra. Mivel az ablakom nem tudtam lehúzni, igy szinte 2 kézzel tartva az ajtót - hogy a szél ne vágja ki - kihajoltam, és visszalöktem az ablaktörlő lapatot. Mission completed, nyugodtság van, menjünk tovább! :)
A fenti esemény még 4x lezajlott az következő 100km alatt, a végére már rutinból nyomtam a vészvillogót, húzódtam le a leállósávra, és szinte meg se állva nyitottam az ajtót, löktem vissza a lapátot.
Az autó szépen duruzsolt, tartottam a 110-120-as utazót, minden rendben volt. Egészen Mosonmagyarovarig. :p
De ez már egy újabb történet...
Lecseréltem a kopásjelzőig amortizálódott gumikat. A gumik.com-ról rendeltem 4db Toyo Proxes T1R-t. Előre 205/45R16 mig hátra 225/45R16 került.
Na, akkor az az ominózus "Esse lesz egyszerű" story. Vagyis a kezdet. Amennyire lehetett tájékozódtam, tisztában voltam az autó hibáival. Minimális kardán remegés nagyobb fordulaton, fékek talán kicsit kopottabbak, esetleg gyertyákat is majd cserélni kell, nameg a szokásos vásárláskori olajcsere. Az átvételkor kiderült, hogy az 1 nappal azelőtti műszakin bejegyeztek egy kis könnyezést a hátsó fék környékén. Nem gond, mégiscsak 26 éves a lelkem, ez mind benne van a kalapban, hazagurulunk vele és orvosoljuk, aztán másnap nyakunkba vesszuk a német Autobahnt és irány belgium. Perszepersze, mint ahogy azt Móricka elkérdezi... Mire letudtuk a Bp-Eger távolságot elfogyott fél kiegyenlitőtartálynyi olaj, a pedált akaratlanul is szinte padlóig löktem minden alkalommal. Ez a szinte fékmentesség főleg az Eger utáni szerpentinen volt kellően adrenalinfokozó hatású. :) Egy nyugtató kupica házipálinka után felgurultunk a szülői ház garázsának aknájára...nézzük! Én lemásztam, Écsapám pumpált. Jééé ez spriccol. :) Mivel a pontos helyet nem lehetett látni (setét az akna :p), igy egy gyors poszt az AA-n a szakikhoz: ez bizony a kézifék bekötés tömitése. Naccerű. :/ A hiba filléres, javitókészlet lesz hozzá, másnapi nagyutazás már kevésbe. Mégegy stampó lecsúszott - gondolkozzunk Béláim! Nincs mit tenni, autó marad, én repülök. Távollétemben begurult az autó Menyusékhoz Egerbe, akik szépen kicseréltek mindent, lelégtelenitettek és ha már ott volt náluk a vas át is nézték, hogy kell-e valamit s.o.s javitani. Nem kellett, semmi újabb hiba nem jött a vásárláskori listához. Ez igy jó! Nincs más hátra, mint szervezni az újabb hazautat...és...mint mondottam...folytatni az “Esse lesz egyszerű” magyar teleregényt. :)
Véletlen? Vagy tényleg hinnem kellene abban, hogy sorsunk meg van irva? :) Pár héttel a GTV vásárlás előtt, amikor még javában uralkodott a káosz és repkedtek a hangzatos szavak: gétévé...maser...spider...grale, úgy döntöttem, hogy kiveszem az autoscout keresőmből a minimum ár paramétert, mondván nézzünk szét a bontós választékban is. Aztán gyorsan kiszaladtam a fürdőszobába megmosni a szemem. :) Elmosódott képeken egy (majdnem) komplett GTV Zender kit körvonalait véltem felfedezni, valami pofátlanul olcsón hirdetve. Namondom, ez valami pubertáskori csinytevés lehet, mert egy ilyenért sokan csillagászati összegeket hajlandók kifizetni. Mivel németül nicht sprechen, igy egy cimborámat kértem meg, hogy csörgesse meg az illetőt, és ugyan orditsa már le a haját, hogy mégis mit képzel a kamu hirdetésével. Pár órán belül jött vissza az email a cimbitől: "Egy megszállott Alfásé a hirdetés, szerintem nem tudja mit is árul, tényleg ennyi az annyi, ha neked tutira kell, akkor már veszi is le a hirdetést." Ehh... dehisz még kocsim sincs!! Sőt, az sem biztos, hogy ilyen lesz. Vagy mostmár igen? :) Ja, mint kiderült, igen. Az még nem eldöntött tény, hogy felkerül-e a kit az autóra, előtte még jelenésem van egy jósasszonynál... Egyébként az eladó valami hihetetlen fazon volt. Egy kis német bányász falucskában él, kivülről rozoga házban, ami belűl egy Alfa szentély. Vitrinek, benne modellautók, poszterek, mindenféle régi alkatrészek. Mutogatva kommunikáltunk, de a szivre tett kezet és a majdnem könnybelabadt szemmel suttogott Alfa Romeo-t még össze tudtam kapcsolni. Addig nem engedett el az új szerzeményemmel, amig le nem mentem vele a garazsba... ahol már "csak" 2 GTV állt. Egy már kilakatolt és gyönyörűen fényezett négyhengeres, valamint egy restaurált 3 literes GTV6. Ez utóbbit még be is inditotta nekem, hogy hallgassam meg a brutális morajlást, amit kiad magából. Maradandó élmény volt. :)
Mióta eladtam a 156-ot ment a dilemma, hogy mi is legyen helyette. Egyáltalán legyen-e? Oldtimer, youngtimer, kabrio esetleg valami izomautó? Nagyjából olyan volt a helyzet, mint Gombóc Artúr vonzalma a csokikhoz - minden kellett volna, persze egy lotto ötössel kezdve a sort. :) Általában nem vagyok túl racionális a döntéseimben, itt mégis figyelembe kellett venni, hogy ne legyen önszopatás, majd rövid távon öngyilkossági hajlam kialakulása a vásárlás hozama. A döntés megszületett, a keresés elindult: az autoscout-on és a hahu-n beállitgattam az email értesitőt, majd mint aki tökéletes munkát végzett bontottam egy jéghideg Duvelt. Teltek a napok, közben tá'n kétszer fodrásznál is voltam, napi rutinná vált a totálisan leharcolt vagy abszolút túlárazott példányokat tartalmazó emailek laza mozdulattal kukába helyezése. Napról napra visszatért a kérdés, hogy 'Gáborfiambiztoskellnekedjáccósautó'? Nem kellett, de lett. :) Úgy adódott, hogy magyarhonban kettőt is hirdettek, egy pirosat és egy grafitszürkét (utóbbit talán kevésbé aktivan és felettébb rejtve) ;). Kis utánjárás és érdeklődés után úgy döntöttem, hogy amennyiben a következő hazalátogatásomkor még meglesznek, akkor megnézem őket, ha mégsem, hát ezt dobta a gép. A pirossal kezdtem, ami azt eredményezte, hogy a másikat már meg sem néztem. Jah tudom, nem túl logikus döntés, de mivel a nem túl hosszú check list-emen mindenhova pipa került, megkiméltem magam a további fölösleges dilemmázástól. Csak pár napom volt otthon, de ez pont elég volt egy villámműszaki, eredetvizsga, átirás lezongorázásához... nameg egy "Nobazmeg, esse lesz egyszerű..." végtelen (?) szappanopera elkezdéséhez. Előljáróban annyit, hogy autó nélkül utaztam vissza Belgiumba...
