Tagok >> ötödik Béla >> Blog
Elvitték. Kiskunfélegyházára került egy másik 33 mellé. Remélem jó kezekbe került.
Eddig a hátsó szélvédő adott neki otthont, az ablaktörlőmotor mögé dugva. Tette mindezt azért, mert a rendszámtáblatartó keret magassága meghaladja a részére kialakított hely magasságát. Amíg az előző tulaj által felszerelt csodálatos krómozott keretben feszített, mindez fel sem tűnt, ám amikor Amore-s keretre szerettem volna kicserélni, akkor szembesültem vele, hogy a négy sarkán felfeszült a keret, és a festéket meglehetősen megkoptatta. Sokáig hezitáltam, hogy milyen módon legyen a rendszámtábla rögzítve, és végül a ragasztás mellett döntöttem. Kifúrni mégsem fogom, az hogy néz ki? Idő híján csak most jutottam el odáig, hogy vettem kétoldalas ragasztót, és felhelyeztem a rendszámot. Így azért szebb, mint keretben. A szegecselésről ne is beszéljünk.
Kicseréltettem a szakszerűtlenül beszerelt nem belevaló izzítórelét. Az elektromosanszerelő fiatalember szívott vele egy keveset. Előásott a fiókja legaljáról, egy még általa talán sosem használt korabeli irodalmat, és az abban foglalt útmutatások alapján kibogozta az elektromos káoszt. Az áldásos tevékenységének köszönhetően az autó kiválóan izzít, ahogy kell, és a relé csere következtében az akkumulátor sem szívódik le. Csodálatos!
Véget ért a téli álom. Kicseréltem az első fékeket. Felkerültek az új féktárcsák, betétek, kapott új légtelenítő csavarokat, a munkahenger karmantyúk és porvédők is cserélve lettek. Az üzemanyag szivattyú és a motorolaj leeresztő csavar alól csöpögött az olaj, az üzemanyagszivattyú alatt kicseréltem a tömítést, a leeresztő kapott új alátétet. A motorban lecseréltem a olajat és a szűrőket.
Van még hátra egy-két elektromos anomália, azok javítása jövő hétig várat magára.
Óriási az öröm, az első 100 km problémamentes megtétele után.
Ma megint indult. Persze ez nem volt ilyen egyszerű, mivel a múltkori üzemanyag hiánynak köszönhetően levegős lett az üzemanyag rendszer. Bikázás, köszörülés, indulás. Viszont az izzítás újfent rakoncátlankodik. A napokban tartok egy állapot felmérést, bevásárolom a szükséges alkatrészeket, 4 gumit, mert közeleg a téli álom vége. Újból a közúti közlekedés része leszünk.
Ma megint rápróbáltam az indításra, annak rendje-módja szerint izzított, indult! Hiába, lelke van! Járattam úgy 10 percig, elkezdett dadogni, majd leállt. Veszek bele gázolajat, és akkor biztos tovább jár a motor :-(
Folyamatosan izzít. Az izzítás vezérlő cseréje után remélem ez a jelenség megszűnik. Valami pedig egészen erőteljesen szívogatja le az akksit. Nyomozás folytatódik.
Kicseréltem néhány döglött relét, a biztosítéktábla csatlakozóit megpucoltam, mert egy-két elektromos dolog működése meglehetősen bizonytalan volt. Most végre van izzítás, az autó nem mondom, hogy pöccre, de néhány forgatás után beindult. Mindezt tette 2 fokban 1 hónap kényszerpihenő után. Hogy ne legyen felhőtlen a boldogságom, most annyira belejött az izzításba, hogy nem akarja abbahagyni. Folytatódik a hiba keresése, és megszüntetése.
Megjavítottam az alsó kuplung munkahengert, kapott egy javítókészletet. Az eladott Puntomból maradt egy garnitúra téligumi felnire szerelve, zsír állapotban. Ezek is felkerültek az autóra. Egy kis malőr, a két hónapos állásban teljesen lemerült az akkumulátor, így nem tudtam ellenőrizni, hogy a kuplung kiemel-e. Látásra jó, majd meglátjuk, ha lesz időm feltöltöm az akksit, és beüzemelem.
Csaptam a hétvégén egy nagyobb kört a szerkezettel. Elmentem Pápára, cirkuláltam a környéken, majd Győr érintésével hazajöttem. Másnap reggel az autó alatt egy nagyobb tócsát vettem észre. Bekukkantottam minden tartályba, és szomorúan tapasztaltam, hogy a fékfolyadékból hiányzik nem is kevés. Érdekes jelenség, a fékpedál kemény, a kuplung működik, semmi nyoma annak, hogy a fékfolyadék nagy mennyiségben elfolyt. Még idő hiányában nem nyomoztam ki , hogy honnan távozott, de szerencsére nem a Bakonyban szállt el a fék 110-nél!
Kinyomoztam: az alsó kuplung munkahenger szállt el, csak eddig jól titkolta.