Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Biztosan ismeritek azt az érzést, amikor elmentek otthonról a jobb reményében, és ahova megérkeztek az tényleg frankó. De a honvágy hazahúz. Hát így voltam én is a kis körjáratommal, ha lehet így fogalmazni.

2010 októberében adtam el a 145 QV-met, fél órát bőgtem miatta, mert imádtam, és mert egy minősítésre nem méltó forma vette meg tőlem. Féltem, hogy rossz helyre kerül. De hát végül is a pénznek nincs szaga, és akkor már megvolt a következő autó, a Barchetta, alias Massimo. Massimót szerettem, mert kabriózni szerettem volna, és gyerekként többször ültem Barchettában a fehérvári szalonban. De hát álmodoztam csak róla. Aztán egyszercsak beütött a krach az agyamban, és meg kellett vennem. Csodálatos három évünk volt együtt. Úgy adtam el, hogy meg sem hirdettem, a blogom egyik olvasója jelentkezett érte, amikor elkezdtem tervezgetni, hogy megválok tőle. Hogy miért ment el? Elég volt a kabriózásból, és jött a másik gyerekkori nagy kedvenc, a Coupé.

Egészen Németországig mentem érte, Zsoltival (Halesz) együtt hoztuk be. Azt a kanosszajárást a magyar ocsmányirodák bugyraiban soha nem felejtem :))) Két évet voltunk együtt, aztán egy részeg néni belerongyolt a parkoló autómba, amiben hétszámjegyű összeg méretű kár lett. Mennie kellett.

Rohadtul közhelyes módon azt tudnám mondani, hogy, ha egy ajtó bezáródik, valahol kinyílik egy új. Így történt ez velem és a MiTóval. Anno még 2008-ban, amikor először vezethettem tesztautóként pont a 155 lóerőset, azt mondtam, megtaláltam a 145-ösöm utódját. Oké, ez egy picit cukibb, nem olyan disznó, megosztó a formája, de nekem tetszik.

Kinéztem egyet Genovában, egy pirosat. Már épp indultam volna, amikor mondja nekem Rita, alias Rita, hogy nézzek már körül még egyszer itthon. Mert az egy dolog, hogy beszélek olaszul, de az olasz hivatalok bugyraiba nem vetném bele magam. És aztán lőn Ő. Hahun - mint utólag kiderült - egy hete volt fent. Két nappal később már az enyém volt. Leinformálható, ismerős emberek forogtak körülötte. Reméljük jó ómen lesz :)

De van ennek egy másik olvasata is. Amíg Fiatoztam, addig kicsit irígykedve néztem végig, ahogy a többi Alfás int egymásnak, én is szerettem ezt. A többi közösségi érzésre ott voltak a rendezvények, amiket szerveztünk. De birtokolni egy Alfát...a tudat. Szóval az rohadtul hiányzott.

Jó újra hazatérni.