Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Újabb korszak zárul le az életemben. Egy új Fiat 500X Sport érkezése miatt el kellett adnom a Mitót. De családban marad, a bátyám vette meg. Még találkozunk majd. Sokat.

Köszönök mindent! Vigyázzatok egymásra.

Nem, szerencsére nem cekcuális baleset áldozata lettem, de az eredmény így is hajmeresztő volt.
Romboltunk haza az M1-esen, amikor arra lettem figyelmes, hogy az autó kicsit mintha jobbra húzna és eléggé imbolygós. Gyanítottam, hogy lassúdefekt, de rázni nem rázta a kormányt, úgyhogy Bicskétől azért csak becsorogtam Budapestre.
Ekkor szálltam ki megbizonyosodni arról, hogy ez bizony defekt, valami kátyú, vagy akármi a gumi oldalfalát vágta ki. Próbáltam bele egy benzinkútnál levegőt fújni, de egyből elengedte, úgyhogy óvatosan elgurultam egy biztonságos helyre, ahol le lehetett tenni a vasat. A mankópótkerék egyrészt eszemben sem volt, másrészt a csavarok be voltak gyógyulva.
Szerencsére a Budagumi közel volt, elmentem hozzájuk, és rendeltem két 18-as gumit, bár nem Michelint, mint ami rajta volt, mert nem volt nálam az aranyrúd. Vredestein Ultrac Satin lett végül, a tesztek is elég jókat írnak róla. Hamarosan a hátsókat is cserélni fogom, csak el kell ugrani a bankba azért a bizonyos aranyrúdért.
Hogy miért kell az aranyrúd? Mert Giovanni kitalált egy olyan idióta méretet a MiTóra, ami az egyik legritkább, és a váltóméretei is csak elbaszottak. 215/40.

Turbós benzines Alfába kell lefújószelep. Ez kb. olyan alap dolog, minthogy az ég kék, a fű meg zöld. Alig vártam már, hogy meglegyen a MiTóm és végre én is játszhassak vele, meg a pénztárcámmal :)
Egy szuperszekvenciális HKS-re (vagy annak utánzatára, nemtom :D) esett a választásom, mert ez kis turbónyomásnál is képes szép hangot adni.
Bár egy fokkal halkabb, mint amire én számítottam, de ezzel sincs semmi gond. Élvezeti értéke így is van.
Ezúton is köszönet Golyszinak a képekért és leírásért, azok segítségével építették be az Autóház Budaörsnél a cuccost.

És akkor egy kis intelem azoknak, akik MiTóba szeretnének lefújót. Ne akarjanak. Folyamatosan hibakódot dobál minden harmadik indítás után és letiltja a DNA kapcsolót, csak N-ben engedi használni az autót. A megoldás a kétutas lefújó, de annak méggyengébb a hangja. Vagy mókolni kell. Aki ezt vállalja, annak hajrá. A lényeg, hogy nem plug & play.

Bár a MiTóból nem volt Blackline széria, azért lássuk be, a fekete tető nagyon fánki. Szóval az Autodekor.hu csapatával megcsináltattam. Nagyon zseni. Szerintem :)

És, ha már ott voltam, és nem volt értelmes Martinis matrica a neten, akkor csináltattam velük egyet autófóliából. Azért a teljes Martinis matricás árban is durva lett volna, meg nem is áll jól a MiTónak, de ez a kis szolid levonó még egyedibbé teszi.

Sajnos azon kevés MiTók közé tartozik az enyém, aminek nincs gyári Blue&Me kihangosítója, meg a telefont sem lehet csak úgy rádugni a cuccra, hogy meghajtsa. Ezért többek tanácsára felkerestem a Loudlink nevű rendszer kitalálóját, Arnót, hogy oldjuk meg valahogy a dolgot.

A hifi kiszedésével mondjuk szegény Arno megküzdött, mert picit be volt gyógyulva, de ezt leszámítva egy óra alatt megvolt az egész manőver. A hifi seggébe bele kell dugni a kábelt, azt hátul elvezettük, egy pici, fúrt lyukon keresztül bement a kesztyűtartóba, és boldogság vala :) A hifi azt gondolja, hogy cd-váltóval van dolga. Kis hülye :D

Bluetooth-on keresztül a telefon is hozzácsatlakoztatható, a multikormányról minden vezérelhető, és a telefon kihangosítását is megoldja, a minsőége pedig sokkal jobb, mint a gyárié, mivel a mikrofon nem annyira érzékeny a zajokra, és még az érzékenysége is változtatható. Az ehhez szükséges mikrofont a belső tükör mellé tette fel Arno kis szolidan, a kábel meg a tetőpanelben és az A oszlop takarójában kapott helyet. Kb. észrevehetetlen, szolid megoldás.

Bár USB-portról csak tölteni tudja a telefont, nekem ez már csak azért sem baj, mert, ha a rendszer UBS-ről és Bluetooth-ról is kommunikál, akkor tapasztalataim szerint sokszor összeveszik egymással a két port és lfsz nem történik. Úgyhogy ez így frankó, ahogy van.

Van hozzá microSD foglalat is, de érzésem szerint nem fogom kihasználni, mert hát ott a telefon :) De a lehetőség adott.

Ár-érték arányban egy zseni kis megoldás ez a Loudlink, és tök jó, hogy itthon valaki ezt kitalálta és Alfákra optimalizálta.

A vásárlás és sikeres átírás után eljött a kötelező kör, avagy az olajcsere. Elugrottam hát Ofihoz az Elaforgba és vettem tőlük olajszettet (olaj+szűrő, légszűrő és pollenszűrő), illetve, ha már itt jártam, akkor vettem egy hátsó jelvényt is, mert az eredeti követ kapott és megfakult. De most már szép és jó. Idővel majd talán elgondolkodom az új logo felrakásán, de ahhoz új kormány is dukálna. Meglátjuk mit hoz a jövő :)
A vezérlés cseréje egyelőre jegelve van a gyertyák cseréjével együtt, mivel 80 ezernél mindent cseréltek benne.

Szerviz: Autóház Budaörs
Km: 88.600
Szervizkönybe pecsételve

Biztosan ismeritek azt az érzést, amikor elmentek otthonról a jobb reményében, és ahova megérkeztek az tényleg frankó. De a honvágy hazahúz. Hát így voltam én is a kis körjáratommal, ha lehet így fogalmazni.

2010 októberében adtam el a 145 QV-met, fél órát bőgtem miatta, mert imádtam, és mert egy minősítésre nem méltó forma vette meg tőlem. Féltem, hogy rossz helyre kerül. De hát végül is a pénznek nincs szaga, és akkor már megvolt a következő autó, a Barchetta, alias Massimo. Massimót szerettem, mert kabriózni szerettem volna, és gyerekként többször ültem Barchettában a fehérvári szalonban. De hát álmodoztam csak róla. Aztán egyszercsak beütött a krach az agyamban, és meg kellett vennem. Csodálatos három évünk volt együtt. Úgy adtam el, hogy meg sem hirdettem, a blogom egyik olvasója jelentkezett érte, amikor elkezdtem tervezgetni, hogy megválok tőle. Hogy miért ment el? Elég volt a kabriózásból, és jött a másik gyerekkori nagy kedvenc, a Coupé.

Egészen Németországig mentem érte, Zsoltival (Halesz) együtt hoztuk be. Azt a kanosszajárást a magyar ocsmányirodák bugyraiban soha nem felejtem :))) Két évet voltunk együtt, aztán egy részeg néni belerongyolt a parkoló autómba, amiben hétszámjegyű összeg méretű kár lett. Mennie kellett.

Rohadtul közhelyes módon azt tudnám mondani, hogy, ha egy ajtó bezáródik, valahol kinyílik egy új. Így történt ez velem és a MiTóval. Anno még 2008-ban, amikor először vezethettem tesztautóként pont a 155 lóerőset, azt mondtam, megtaláltam a 145-ösöm utódját. Oké, ez egy picit cukibb, nem olyan disznó, megosztó a formája, de nekem tetszik.

Kinéztem egyet Genovában, egy pirosat. Már épp indultam volna, amikor mondja nekem Rita, alias Rita, hogy nézzek már körül még egyszer itthon. Mert az egy dolog, hogy beszélek olaszul, de az olasz hivatalok bugyraiba nem vetném bele magam. És aztán lőn Ő. Hahun - mint utólag kiderült - egy hete volt fent. Két nappal később már az enyém volt. Leinformálható, ismerős emberek forogtak körülötte. Reméljük jó ómen lesz :)

De van ennek egy másik olvasata is. Amíg Fiatoztam, addig kicsit irígykedve néztem végig, ahogy a többi Alfás int egymásnak, én is szerettem ezt. A többi közösségi érzésre ott voltak a rendezvények, amiket szerveztünk. De birtokolni egy Alfát...a tudat. Szóval az rohadtul hiányzott.

Jó újra hazatérni.