Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Meghódítottuk az Alföldet. Hetek óta készült a család, de főleg a kölyök, hogy megnézzük a nyíregyházi állatkertet. A terv az volt, hogy pénteken odaautózunk, alszunk egyet, szombaton állatkert, és estére haza, mert pesti program is akadt. Nem úgy lett.

Az odaúttal még nem is lett volna gond, a hotelt is megtaláltuk elsőre. Cukrászda, vacsora, aztán alvás...

Egy
Egész éjjel ugatott valami éles hangú izé (kutya? patkány? valami hibrid?), az ágy betonkemény, a párnák mintha huzatba dugott plédek lettek volna, szóval a reggel karikás szemekkel és lüktető aggyal talált ránk.

Kettő
Szakadt az eső. Az egésznapos állatkerti séta helyett rövidített programot vizionáltunk.

Három
Kialvatlanul és étvágytalanul mentünk le reggelizni. A kölyök betolt egy tál gabonapelyhet, a nej egy teát, én pedig visszapattantam a kávésbödön körül terjengő szagról. A bárpultnál kértem egy dupla espressót. A barista visszakérdezett, az a dupla kávé, ugye? Á, látom, szakértő vagy. Igen, az. Valahogy mégis hoszúkávé lett belőle. Biztos nagyon jó az is, csak ugye én kávét kértem, nem sötétre színezett melegvizet.

Négy
Bepakoltunk az Alfába, és elindultunk az állatkert felé. Beröff, parkolóból kitolat, aztán a főútra kifordulva elköszön a gázpedál. Alapjáraton, harmadikig felkapcsolgatva begurultam a következő parkolóba, és elkezdtünk ötletelni. Nyíregyházán nincs ismerős szerelő. A helyi haverom szerelője hónapokra előre ad időpontot, és amúgy se nagyon látott még Alfát közelről. Az egyetlen értelmes opció az maradt, hogy trailer cipeli haza az autót és a seggemet, a család meg vonatra száll. Hívtam egy autómentőt. Öröm az ürömben, benga SUV jön utánfutóval, szóval befér mindenki, nem kell vonatozni.

Öt
Egy picit várni kell... úgy másfél órát. Mesés. Egy nyíregyházi parkolóban, szakadó esőben. Valahogy eltelt az idő, és meg se öltük egymást, de a trailer sehol. Túl a másfél órán rácsörgök. Ja, mindjárt indul. Ó gyász. Durván két és fél óra után ért oda. Autó fel, család be, indulás haza. Letette az autót a ház előtt. Az alapjárat elég volt, hogy beálljak vele a teremgarázsba. Gondoltam, itt már nem lehet baj.

Hat
Rosszul gondoltam. Kaja, fürdés, akklimatizáció, aztán indultam a dolgomra. Ja, mindjárt, előbb leviszem a gyerekülést az autóba. Messziről az tűnt fel, hogy nincs első rendszám az Alfán. Há' hogy? Közelebbről az is feltűnt, hogy a lökös sarkán fényezés is csak nyomokban van, az is félig metálszürke. A mellettem álló Seat oldala meg szépen végighúzva feketével. Na ne. Ne. Ne. Ne már! Az idő viszont szorított. Behajítottam a rendszámot és a gyerekülést a kocsiba, aztán rohantam a dolgomra. Bruce Dickinson beszélgetős estje lesz a Kongresszusi Központban. Olyan jól hangzott, hogy már vártam a katasztrófát.

Hét
Odaértem időben, ittam egy rendes kávét, és elfoglaltam a helyemet. Erre beül elém egy kétméteres tag akkora hajkoronával, hogy a komplett színpadot eltakarja... Ez is pipa.

Pár nappal későbbi update: Amikor vittem volna egy cetlit a Seatra, hogy "helló, ezen a számon beszélgethetünk a parkolás nehézségeiről", találtam egy másikat az Alfán. Ezer bocs, én voltam, név, telefonszám. Azóta találkoztunk és rendeztük is a dolgot. Egy kicsit helyre billentette az emberiségbe vetett hitemet. De hogy az Alfával mit kezdjek, arról még fogalmam sincs. Most inkább elköltöznék egy lakatlan szigetre...