Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Megtörtént, ami már régóta várható volt. Úgy éreztem, Alfám van, ettől minimum 50 centis farkam, és én vagyok Thompson a Valenciai pályán 2007-ben. Megelőztem mindenkit aki az úton volt, majd gondoltam mehetünk haza, aláztam már eleget, de kicsit nagy lendülettel kanyarodtam le az útról, és keresztbevágtam a gépet. (míg el nem felejtem, kell egy nagy aluszárny, hogy legyen hátul is tapadás) Mindez fárasztó 8 órás meló után éjjel fél 11kor, feszülten, az agyam még a pár héttel korábbi szakításomon járt plusz azon, hogy hamarosan találkozom haverokkal. Köztudomású milyen frankó lámpái vannak a 156-nak, főleg utángyártottban, szemből persze forgalom, ergo tompítottal mentem, így későn vettem észre a kereszteződést. Azért elfordult a gép, csak oldalast lerepültem egy majd 3 méteres árokba. A kocsi ki sem látszott. Életem egyik legpocsékabb napja volt, de túléltem, irtó nagy mázlim volt, mert a fejem mögött bejött egy betonlap az utastérbe... Ott feküdtem a kocsiban, bekötve, az oldalamon, kikapcsoltam a rádiót, kicsatoltam a biztonsági övet, valahogy felnyitottam az utasoldali ajtót (van benne anyag, főleg akkor érezni, ha csapóajtóként funkcionál), és kiültem a kocsi oldalára... Még így sem láttam ki az árokból... Felhívtam a családomat, szóltam mindenkinek, hogy szeretem őket, és hogy valakinek ki kellene vontatnia, mert nem igazán tudok kijönni a saját kerekeimen... Végül a helyi önkéntes tűzoltók húzták ki az árokból a szép piros autójukkal. A rendőrök persze odajöttek, hisz ca. 300 méterre szórakoztatták az autóvezetőket a Közúti ellenőrzés című színdarabbal. Azt hiszem nem először láttak itt ilyet, mert nem kérdeztek semmit, csak hogy valaki megsérült-e, aztán mentek a dolgukra. Most itt ülök testileg épen, de valami belül, a lelkemben megtört... Nem tudom érdemes-e még helyrehozatni, amit elszúrtam. Jó eséllyel végeztem az Alfa Romeokkal, rá kellett jönnöm, hogy túl felelőtlen vagyok még egy ilyen kvalitású személygépjárműhöz. Megóvott, ezért hálás vagyok Neki, de ki tudja mennyire törtem meg formás acél testét. Kiszedtem az akkumulátort, megnéztem nem folyik-e valahol az olaj, benzin, stb. Azt hiszem nyáron már nem lesz autó belőle, sőt lehet ilyen állapotában fog eladó sorba kerülni. Félek Tőle, eddig is éreztem, hogy túl nagy és erős nekem. Talán még lesz erőm visszaülni bele. Gyermekkoromban édesapámtól azt tanultam, "azonnal vissza kell mászni arra a lóra amelyik ledobott, különben soha többé nem mersz majd lóhátra ülni". Megfogadom tanácsát, de nem tudom képes leszek-e még félelem nélkül autót vezetni.