Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Sok előkészülettel és némi aggódással indultunk neki, hogy mire számítsunk, hogy fog alakulni a túra, de összességében a megfelelő mennyiségű előkészület, a rengeteg felesleges cucc amit vittünk, kényelmes utazássá tette.

És persze a folyamatos figyelem, ami pedig a sikeres kivitelezéshez kellett :)

Az osztrák és az olasz pályákon igazából teljesen kulturáltan lehet közlekedni, a magyar helyzet alapvetően siralmas bár inkább nevetséges ez a mindenki feszengő, egymásnak betartó viselkedése. Hát ez van, de így egy piros alfából telipakolva nővel nincs ezzel semi gond:D Feszengjenek csak a hónajszagú mercedesben, meg a béjebében az egyenneműek :D

Szóval Dolce Vita!

Odafele úton újra az esti autózást választottuk, ez sokkal küzdelem-mentesebb gyerekekkel, persze mérlegelni kell az esti vezetés kockázatait, mit vállal be az ember.

Elindultunk Budapestről délután 5 óra körül, az M1 felé, majd átvágva Bécs alatt, az A2 irányába. Még világosban beértünk az Alpokba, így a gyerekek is számolhatták az alagutakat.

Sebesség tekintetében a 120km/h-t lőttem be, és lelőttem volna magam ha pár éve azt mondják nekem ennyivel fogok 1000 km-eket autózni :D De igazából ennyivel lehetett haladni, szóval max a bírságok begyűjtögetése céljából tudtam volna ezt növelni :D

A tetőbox miatt megfigyeltem itt teljesen normális a fogyasztás, még nincs feleslegesen kínozva a technika. 120 körül D-ben 7. sebességben tartja a megnövekedett légellenállás miatt, így tettük meg a legnagyobb részét az útnak. 8.3L/100km lett a nagy átlag.

Egyáltalán nem spóroltam, ha úgy volt elrúgtam neki, ahol lehet egy ízesebb gyorsítással fűszereztem az utat. Emberkedés száguldozás nem volt, az értékes rakományra és a plusz súlyra való tekinettel is.

Az autó dinamikája, útfekvése ilyen maxra terhelt bendővel is teljesen lineárisan változik, semmi bólógatás vagy dűlöngélés, ha kell lép is :)))

Szóval pont ahogy vártam:)

Csomagból többet és súlyból többet nem is szabad bele pakolni:D Még pont elegendő rugó út maradt, nézegettem a keréknyomást, és az olajszintet út közben, minden rendben volt.

Megint vihar előtt parázott be az autó és egy ferdén parkolást követően mutatta hogy nincs maxon az olaj:D De én már nem ilyedtem meg mert tudtam hogy van benne és, majd legközelebb megállok egyenesen és akkor lesz, a felhőket meg figyeltem :)

Update: itthon konzekvensen mutatta a min-max közötti 5/6 töltöttségi szintet szóval végül rátöltöttem elvégre van még 1-2 ezer olajcseréig legyen csak maxon, ha már a talján levitte a max mennyiséget 5.5L-ről 5.2-re :)

Szóval alpok, aztán talján föld, reggel 5-re értünk Rimini magasságába.
Mivel a szállást ilyenkor miég nem lehet elfoglalni, ezért San Marino-ban kezdtük a napot.
Elég megkapó élmény volt onnan nézni a tengeren felkelő napot:)))
Aztán a még látogatók és tömeg nélküli városka utcáin sétálva, a kellemes hajanli 25-30 fokban :D Na aztán napközben már dúrvult a helyezet.

A gyerekek az utat jól viselték, 2-3 óra után jöttek az első megjegyzések, hogy már elég lenne, aztán mivel mondtuk egész nap autóban fogunk ülni, beletörődtek a sorsukba:)

Riminibe érkezve elfoglaltuk a szállást és irány a tenger.
A gépjármű részben árnyékolt, és őrzött helyen volt, így azért nagyjából biztonságban tudhattam. Spoiler azért a végére jó retkes lett, szóval az első utam a mosóba vezetett, köszönhetően a porviharoknak:)

Visszafele út sokkal fárasztóbb volt mert reggel 11 körül indultunk és ugyanúgy reggel 4-5-re értünk haza. Ennyit pluszt jelent gyerekekkel nappal autózni és még ráadás a viharok miatti várakozás.

Izgalomban nem volt hiány, már a nyaralás alatt folyamatosan figyeltem a Windy alkalmazást hogy merre milyen viharok alakulnak ki.

Az alap trend az volt hogy spanyolország felől érkeztek a viharok amik átromboltak olaszország északi területei felett.

Rimini-ben egy kedvező Adriai légáramlás általában széttolta a felhőket, és elkerülte a helyet minden komolyabb vihar.

A visszaútra viszont jó előjel volt hogy majd szintén figyleni kell a hírekből hallható apokalipitikus narancs méretű jegekkel és egyéb őrülettel járó brutál zivatar felhőket.

így is történt, amikor Caorle magasságába értünk, már láthatóak voltak az Alpok felé húzó zivatar láncok, brutál fekete felhők.
így sikerült is eltölteni 1+ órát egy autostrada parkolóbban, de érdekes hogy mi már vagy fél órája ott álltunk szemerkélő esőben, mikor elkezdtek megérkezni a csapzott és rémült autósok, menedéket keresve.

Viszont az viharokat végül ügyesen és nem kis szerencsével elkerülva az Alpokban ismételten olyan naplementében és színekben volt részük ami örökre emlékezetessé tették az utat.

Magyarországra érve már elég fáradtak voltunk meg is phentünk egy 20-30 percre hogy ne a hajnali elalvós időszakban rizikózzunk.
Végül hazaérve a gyerekeket végre ágyba rakva, autót pedig garázsba pihentünk kipakolás előtt:)

Tankolás:
Magyarországon a szokásos VP100-ból megtankoltam még határátlépés előtt a gépjárművet:)
Ausztriában szintén a határ előtti utolsó elérhető Shell kútnál még telitankoltam jó kis 1.99-es áron :P
Mielőtt leraktam a hotel parkolójában az autót még San Marino-ban lemostam a bogarakat és az út koszát, aztán megtankoltam a gépet. A minden féle noname kutak nem nyerték meg a bizalmam. Viszont GP-nél találtam 100-as benzint úgyhogy itt is kapott egy teli tankot a gép, Verde 100-ból :)
Visszafele úton elég is volt ausztriáig, ahol ismét már az első Shell-en tankoltam:)
Ezzel pedig már haza érve még maradt 241km battery :P Hogy miért nem parkoltam 300km-enként 40 percet töltőre várakozva nem is értem:D:D:D Ugye a technika, meg a fejlődés:) A kényelem fejlődik a technika az adott, az ablaktörlőmotoros autók azoknak valók aki szeret sokat kávézni és közben nem tud vezetni:D

A fogyasztás teljesen rendben volt, igazából a technika fejlődése nyomonkövethető, tehát inább jelentéktelen, de kényelmes és rá lehet modnani hogy milyen jó hogy eltelt 30 év :))).
A 155-ös sima autópályázásnaál fogyasztott 130-150 között 8.5 L körül, ez 140 Le-höz tartozott.
A mostani 200 (230) Le így végül is teljesen reális hogy 8,3-at fogyasztott, sok teherrel.
Tehát elmondhatjuk, hogy annyit eszik amennyire nyomod, bármelyik autó, amelyik alapvetően jól van tervezve.

Az 5L-es koplalóművészek más kávéház, az nem ilyen autót vesz és nem is ezt kapja:)

És a Giulia nem alapvetően van jól tervezve hanem zseniális:)))

Tehát azért teljes terheléssel, élvezetesen, pihentető módon, sikerült kétszer 10+ órát utazni, 5 fővel és rengeteg csomaggal.

Összesen két mókust kellett tanítani, ami a megtett km-ekhez képest egész jó arány:)

1: Oszták néni a GTI golffal jött mögöttünk és egyre közelebb tolakodott, az alsóbbrendű utakon, amit én nem ismerek és mindenhol 70-es korlátozás, de aztán jött az autópálya felhajtó, és már helyezkedett a NÉNI!!!:D:D:D hogy most majd őőő:D Én meg csak trepni, és utána beálltam a kényelmes 120-ra:D Hova lett a néni?:D

2: Már este a három sávos pályán a középsőben autótzva egy kamionhoz közeledve valamiért egy talján gyösz úgy gondolja megtanítja az küldöldi Alfát, hogy márpedig jobbról megelőz.. Ő is lemaradt :D

De ezen kívül tényleg az alap olasz mentalitással teljesen élhető volt a gép, ha határozott vagy, látják nem vagy mazsola, nem frocliznak.. Ha mesüge vagy, akkor kerülnek jobbról-balról, ahogy tudnak:D Azért inkább érdemes figyelni, mert a motorok is mennek jobbról is.